Ágni görög konyhája

Kalács, vasilopita (Τσουρέκι)

2012-02-04T08:01:00.000-08:00

A szilveszteri esténk kajáinak a bemutatása óta el vagyok maradva a kalács-beszámolómmal. Ez egy hosszú post lesz és mivel becsületesen le akarom írni, ezért is késtem vele ennyit. A hó miatti bezártságunk miatt, kevés olyan zavartalan időm volt az utóbbi időben, amikor egy nagyobb szusszantású dologhoz zavartalanul egyedül lehettem egy órácskát.

A jó kalács első feltétele a megfelelő liszt. Görögországban a kalácslisztet "kemény" lisztnek nevezik és tulajdonképpen kettő van belőle. A legeslegjobb a kanadai Robin Hood nevű liszt, de ez méregdrága, itt nálunk egy csomag 3,50-3,90 euró között váltakozik, üzlettől függően, ráadásul nem is egy kilós hanem pontosan 907 gr-s kiszerelésben kapható.

Ha meggondolja az ember azonban azt, hogy egy olyan méretű kalács, amit 1/2 kg lisztből tudok sütni, akár 15 eur is lehet a pékségben vagy egy cukrászdában, akkor még így is megéri. A Robin Hood-nak a következők a paraméterei, 100 g lisztet véve alapul:

* 1450,5 kj energia
* 14,47 g protein
* 72,30 g szénhidrátok
* 1,06 g zsír

A képen lévő nagy, 2,5 kg-s kiszereléssel én itt Görögországban nem találkoztam.

A másik liszt, ami a kalácshoz megfelelő a " Myloi Agiou Georgiou"-tól az 1-s kemény liszt. Ennek a következők a paraméterei 100 g lisztben:

* 1467 kj energia
* 11 g protein
* 72 g szénhidrátok
* 1,5 g zsír

Valahol olvastam, hogy lenne az Allatinh cégnek is egy lila csomagolású, kemény lisztje, de én azzal nem találkoztam.

A másik fontos az én puha kalácsomhoz a mixer. Annyira puha és lágy tisztát készítek ennek a receptnek az alapján, hogy kézzel lehetetlen összegyúrni. Ez persze annyiban nem jó, hogy mivel nekem régimódi mixerem van, jobb ha egyszerre csak fél kiló lisztből készítem a kalácsot. Megpróbáltam egy kilóból is, de nagyon felhúzódik a tészta a kavarónyelekre és nem tud a gép rendesen dolgozni.

Hozzávalók tehát a fenti képen látható kalácshoz.

* 500 gr liszt

* 1 zacskó élesztő vagy 1/2 kg liszthez való friss élesztő

* 150 gr cukor

* 60 gr vaj (nem margarin!)

* 250 ml tej

* 2 tojás

* citromreszelék (1 lk)

* 1 kiskanál mastix-por

* 1 kiskanál machlepi

E két utóbbi dolog ízesítő, ettől van a görög kalácsnak az a nagyon jellegzetes illata, színe.

A masztix a Kiosz szigetén ősi idők óta tenyésztett Pistacia Lentiscus gyantája. A gyanta kisebb mennyiségben magától is kifolyik ugyan, nagyobb tömegben azonban ugy kapják, hogy az ágak héját, mely a gyantát tartalmazza, hosszában felmetszik. Az üzletben kis zacskókban lehet kapni, amiben kristályhoz vagy üvegdarabokhoz hasonló, könnycsepp nagyságú darabkákban van a masztix. Ezt én mozsárban szoktam megtörni, kristálycukor hozzáadásával. A kalácsot el sem tudom képzelni a masztix illata nélkül.

A machlepi vagy angolul mahlab a Szt. Lucie cseresznye (prunus mahaleb) magjából darált jellegzetes illatú fűszerpor, nincs olyan kalács, melyből ez hiányozna Görögországban.

A kereskedelemben már eleve por formájában árulják.

Tehát ha mindenünk megvan, jöhet a kalácskészítés, ami nagyon egyszerű máskülönben. A fenti alapanyagokat a következőképpen keverem össze:

- a mixerbe beleteszem a lisztet, a száraz élesztőmet és a száraz ízesítőket, a masztix és a mahleb port

- a tejet felmelegítem és elkeverem benne a vajat és a cukrot, addig amíg felolvadnak. A tej ne legyen forró, annyira lehet meleg, hogy az ujjunkat ha beledugjuk, benne is tudjuk azt tartani!

- a mixer mellé készítem az enyhén felvert, inkább összekavart tojásokat - de mehetnek bele egyben is, ahogy vannak

A mixer dagasztókanalait használom. Beindítom, alacsony sebességen és lassan a száraz hozzávalókhoz adom a tejjel elkavart anyagokat, utána pedig lassacskán a tojásokat.

A fenti képen az 1 kg liszttel kínlódok, nagyon tele van a tál. A fél kg lisztet hamar és szép simára keveri a gépem, az állaga ilyen kell legyen mint fent látható. A jó kalácsliszt okozza, hogy a nedves tészta így nyúljon. A tésztát a dagasztókarokról egy beolajozott lapos kaparóval vagy olajozott széles fakéssel szépen le lehet tolni a karokról. Mikor megvagyok, mindig be szoktam kukkantani a tészta alá, az olajos segédeszközzel megemelvén azt, hogy lássam, rendesen bedolgozta-e mindenhol a lisztet. Ha a tészta egyformán sima, fényes és el van dolgozva, félreteszem kelni. A 1/2 kg lisztet úgy ahogy van, a mixertálban teszem félre, letakarva, meleg helyre.

Mikor a tészta duplájára kel, visszateszem a mixertálat a helyére és még pár percig dagasztom, ez jót tesz a tésztának. Ezután jön a formázás. A szilveszteri vasilopitámat így formáztam meg:

Mivel a tészta nagyon lágy, nem lehet csak úgy egy tepsiben sütni. Kell neki egy forma, én itt fent a 31 cm átmérőjű "abroncsomat" tettem köréje, mert ha nem, a tészta szétfolyt volna. A fenti formához a megkelt és másodszor pár percig dagasztott tésztámat olajozott felületre tettem, nem lisztezettre, valamint a kezemet is beolajoztam. A 1/2 kg lisztből kb. 1.017 kg-s kelt tésztám lett. Ebből levágtam egy 250-300 gr-s darabot amiből a középső részt formáztam a kezemmel, úgy hogy körkörösen mozgattam és a széleket alá dugtam, ezt behelyeztem a tepsi közepébe. A másik darabot ketté vágtam és mindkettőt hosszú szalaggá nyújtottam. A végüket összenyomtam és picit liszteztem mindkettőt, vagyis megszórtam picike liszttel, hogy össze tudjam őket fonni. Az összefont szalagot a középső rész köré helyeztem és elrendeztem, hogy a tészta egyenletesen legyen elosztódva, majd az abroncsomat köré tettem és hagytam megint megkelni.

Szebb lett volna a kalácsom ha 26 cm átmérőjű és kb. 8 cm magasságú a formám, mert magasabb lett volna, de nekem egyelőre olyanom nincs. Mindenképpen a formának magas széle kell legyen, mert a tészta annyira lágy, hogy kifolyik! A tetejét megkentem egy felvert tojással, amibe kevés tejet és cukrot kevertem. A sütőt előmelegítettem 180 fokra. Jó, ha van hőmérőnk, amivel le tudjuk ellenőrizni, hogy a sütőnkben valóban 180 fok van, én tudom, hogy a sütőm megbízható. 30 perc alatt a kalács kész van ezen a hőmérsékleten, ha eleve rendesen előmelegített sütőbe került. Nem szabad továbbsütni, mert a kalács egyik titka, hogy ne legyen kiszárítva!

Próbáltam kis kalácsokat sütni, de ebből a lágy tésztából csak úgy menne, ha lennének formácskáim. A 1/2 lg lisztből 9 kiskalácsot lehet sütni, ehhez kéne 9 db. kerek, magas falú forma. Enélkül tehénkaki kinézetelű lapótyák lesznek, amik finomak ugyan, de csúnyák.

A lapótyáim:)

Ilyen havas napokon öröm volt bent "kalácsozni":)

Για την συνταγή ευχαριστώ την Βίκυ !

Csirke savanyú káposztaágyon (Κοτόπουλο με ξινό λάχανο)

2012-01-30T03:12:00.000-08:00

Megvan már lassan egy hónapja a savanyú káposztám, de sehogy sem tudtam magam elszánni, valamit kezdjek vele. Kérdezgettem itt ott, ismerősöktől, ilyen olyan ígéretes hazai recepteket kaptam, de valahogy nem akaródzott nekiállni, mert mindegyik olyan, hogy csak egyedül ettem volna. Férjem eleve nem szereti, mert ezen a vidéken nem ismert, pedig az észak Görögországi vidékeken ismerik is, készítik is. Így végül egy régi görög recepthez nyúltam, mely hasonlít a mi erdélyi receptjeinkhez, de természetesen nem kell bele tejföl.
A recept egy 1989-s receptes könyvből való (1989 Ημερολόγιο με 209 παραδοσιακές συνταγές του τόπου μας και 365 φράσεις, επιμέλεια Λένα Σαββίδη, Ερμής, 1988).

Hozzávalók - Υλικά

1½ kg csirke

1½ kg káposzta

¼ kg darált hús

½ csésze mazsola

½ csésze rizs

1 csésze olaj

1 hagyma

petrezselyem, bors

1½ κιλό κοτόπουλο

1½ κιλό λάχανο τουρσί

¼ κιλού κιμάς

½ φλιτζάνι σταφίδες

½ φλιτζάνι ρύζι

1 φλιτζάνι λάδι

1 κρεμμύδι

μαϊντανός, πιπέρι

Elkészítés:

Ugyan a recept azt javasolja, ne sózzuk a csirkét és mégis sóztam, borsoztam, ahogyan azt máskor is szoktam. Van már gyakorlatom a sóágyon való sütésben és tudom, hogy még akkor is éppen csak enyhén sós a hús, mikor vastag sóágyon sül meg a csirke.

Így hát a csirkét kívül sóztam, borsoztam és megtöltöttem a hasát a töltelékkel.

A töltelékhez felvágtam a hagymát apróra, dinszteltem, majd rázúdítottam a darált húst és addig forgattam, amíg mindenhol rendesen kifehéredett. Ekkor hozzáadtam az apróra vágott petrezselymet (egy maréknyi) és a mazsolát, rizst, felöntöttem fél borospohárnyi vízzel, felforrás után lezártam a tüzet és langyosra hűtöttem a tölteléket. A hentesemnek nem szóltam, hogy a csirke töltve lesz, így olyan szépen meg volt pucolva, hogy alig maradt a feneke táján bőr, amit össze tudtam varrni:)

A káposztát kisebb csíkokra vágtam, majd az olívaolajon megforgattam és hagytam kicsit fője el a levét. Ha a káposztán sós, előtte mossuk át egy tál hideg vízben!

Miután a káposzta elfőtte a levét és olaján maradt, betettem egy lábosba - egy akkora edény kell, hogy éppen a csirke beleférjen. Rátettem a csirkét, majd azon morfondíroztam, ha nincs lé, miben sül a csirke? Így tettem még a káposztára fél borospohárnyi levet. Tehát mikor az olajon megfuttatjuk, nem szabad a levét teljesen elfője. Bepakoltam a sütőbe, lefedtem és búcsút mondtam neki. 2 órát süldögélt, eleinte 250 fokon amíg jött az illata, utána 180 fokon.

Maradék krumplipürével és gyereknek rizzsel tálaltam. Nagyon finom, különleges volt, bátran főzhetem vendégeknek is!

Békebeli vajas kifli (Ψωμάκια βουτυράτα παραδοσιακά ουγγαρέζικα)

2012-01-29T04:49:00.000-08:00

Tegnap elkészítettem reggelire a vajas kiflit. Eléggé féltem tőle, de minden simán ment. Először is, nekem az ilyen kisebb péksüteményekkel az a bajom, hogy reggel lenne rájuk szükségem, akkor meg vagy felkelek 4-kor, vagy pedig találok egy módszert, amivel megoldom a kérdést. Most úgy vélem, sikerült megoldást találni a gondomra. A következőképpen jártam el: a kifliknek való tésztát begyúrtam tegnapelőtt délután, hagytam felnőni. Utána megformáztam őket, tepsire helyeztem, majd letakartam alufóliával, úgy, hogy ne száradjanak ki, meg ne tudjanak a hűtőből esetleg valamilyen szagot felszívni a nedves tésztafelületek. Ezután beraktam a hűtőbe.

Másnap reggel 7-kor felkeltem, kivettem a tepsit és betettem a sütőbe, amelyet 50 fokra felhúztam.Az alufólia helyett csak egy tiszta konyharuhával takartam le őket.

Mire tettem vettem, felnőttek szépen. Ezután főzés majd sütés. Írom mindjárt részletesen.

Hozzávalók:

3 dl tej
1 tk. só
csipet aszkorbinsav (vagy 1 kanál ecet)
1 ek. cukor
60 dkg BL 80 liszt (finomliszt)
10 dkg vaj
2,5 dkg élesztő (1,5 tasak száraz, ahol 1 tasak 500 gr liszthez kell)
2 ek. burgonyapehely ( elhagyható)

Elkészítés:
A hozzávalókat összegyúrom. Én finomlisztet használtam, az Allatini "all purpose flour" Π kategóriájú lisztjét. Nem tettem bele burgonyapelyhet, de ecetet sem vagy aszkorbinsavat, mert nem volt itthon. Ecetet mindig teszek a tésztába, évek óta most először fogyott ki és nemcsak, hogy kifogyott, de napok óta rendszeresen elfelejtjük megvenni. Szóval mindent összegyúrtam és ahogy fent leírtam, hagytam megkelni. Utána formáztam, letakartam, hűtőbe tettem reggelig, kivettem, hagytam megint megkelni.

A formázáshoz először ketté vágtam a tésztát, majd egyik feléből 4 kiflit, másikból 5 kiflit gyúrtam. Meg akartam nézni, melyik tetszik majd nekünk jobban, a nagyobb vagy a kisebb. A nagyobbra szavazok utólag, mert könnyebb kenni, nagyobb a felülete. Tehát kis labdákat formáztam a tésztából, összesen 9-t. A formázáshoz azokat a mozdulatokat használtam, amiket a zsemleformázáshoz, tehát a kerek tésztának a széleit kicsit kihúzom, majd begyúrom az aljába. Mikor szépen kerekké összeállt egy egy tésztadarab, akkor ovális hosszúságúra nyújtottam, kb. 3 mm-nyi vastagra. Ezt az ovális formát a keskenyebbik végétől kezdve felcsavartam és szépen a közepén derékba hajtottam, hogy kifliformát kapjak.

Időközben vizet forraltam egy fazékban. A forró vízbe óvatosan beleengedtem egyenként a kifliket és először egyik oldalukkal lefele kb. 30 másodpercet főztem, majd óvatosan alányúltam két lapos kanállal és megfordítottam őket. A másik felükkel lefele is újabb 30 mp-ig főztem. Ekkor óvatosan kitettem a sütőpapírral bélelt tepsimbe, de a helyükre, mert utána már nem lehet őket mozgatni!
Mikor minden kifli a tepsimben volt, betettem őket 190 fokra, nekem kellett 20 perc, de figyelni kell, lehet látni a tésztán, mikor szép piros, készen is van. Rácsra szedtem, picit hagytam langyosodni és már kentük is vajjal, lekvárral reggelire:)

A receptért köszönet, ki másnak:), Limara-nak!

Boros mustáros karaj (Φιλετάκια με κρασί και μουστάρδα)

2012-01-29T03:44:00.000-08:00

Ez egy nagyon egyszerű és mindennapi étel, úgy magyarok, mint görögök fogyasztják. Én most készítettem először, mert eddig féltem a mustárt használni. Mióta bebizonyosodott, hogy a gyerek erre nem allergiás, egy ízesítővel több került a palettámra, amit a főzés során felhasználhatok. A sertéshúst nem szívesen eszik a görögök, legalábbis az idősek és a középkorúak. Ez annak köszönhető, hogy a TV-ben évek óta hajtogatják a szakemberek, mennyire egészségtelen a marhahússal szemben a disznóhús, mivel sokkal zsírosabb és koleszterin-dúsabb. Így én is ritkábban főzök, de néha azért bekerül a konyhámba. Külön-bejáratú hentesünk van, akitől a húst és kolbászt vásárolom, de néha elcsábulok a Lidl-ben, ahol előrecsomagoltan kis, vékony karajszeleteket szoktak árulni. Most is ilyenből készült az ebéd, nekünk kézzel kikavart, darabos krumplipürével, gyereknek sima vajas rizzsel. Ami a krumplipürét illeti, ugye nem szabad mixerrel kikeverni, mert kicsapja a keményítőt a krumpliból és ragacsos. Mi úgy is nagyon szeretjük. Van amikor mixerrel (a mixer műanyag kését használom erre) kavarom ki, van amikor kézzel. Sokat variálom, de mindig kerül bele bőven vaj vagy ha diétásabb napom van, margarin. Ezenkívül tettem már bele krémsajtot, joghurtot, főtt almát. A krémsajtosat szeretem legkevésbé, az első próba után több ilyet nem készítettem. Kedvencem az almás, ilyenkor az almát megpucolom, felébe vágom és a krumplikkal együtt megfőzöm, a pürébe pedig a vajon kívül csak az alma és a fövő léből, annyi, amennyi kell - kerül.

Ami a boros-mustáros karajt illeti, akár ünnepi ételnek is megfelelő, hamar elkészül, illetve az előkészítése egyszerű, ráadásul nem egy drága étel. A titka: a jó minőségű bor. Nem szabad ezen spórolni!

Én egy 2007-s "Tokaji Muscat Lunel" bort használtam hozzá, egy fehér, félszáraz, finom Tarcali borocskát.

Hozzávalók:

6 kis, vékony szelet disznókaraj

olaj a sütéshez (én olívát használok)

egy borospohárnyi bor

2 kiskanál mustár

Elkészítés:

A szeletek szélei bevagdosom egy éles késsel, hogy ne ugorjanak össze a sütés alatt, sózom, borsozom őket. Utána egy magas oldalú tepsiben, melynek fedője is van, elősütöm őket (gyors lángon megpirítom mindkét oldalukat). A borospohárnyi bor-ban elkeverem a 2 kiskanál mustárt, mikor a húsok megpirultak, ezzel felöntöm őket. Ha még szükséges kipótolom vízzel, hogy mindig bő lében legyenek. Lefedem és hagyom alacsony lángon rotyogni. Nagyon gyakran ellenőrzöm és mindig pótolom a levet ha kell. A végén, ha már puha (ha száraz nagyon a hús, hiába kicsik és vékonyak a szeletek, kellhet a puhuláshoz fél óra is)-a levet hagyom olyan állagúra sűrűsödni, ami nekem tetszik.

Néha bő szószt akarok az ilyen mártásos husik alá, olyankor a végén felöntöm vízzel hogy ellepje a húsokat, hagyom összerottyanni, majd egy kiskanál keményítővel sűrítem (egy kiskanál keményítőt kevés vízzel simára kavarok és ehhez hozzáadom a levet, majd mindet visszaöntök a tepsimbe, a húsokra).

Mindenki nagyon szereti. Kapribogyós római saláta járt hozzá.

Mandarin-citrom-narancs süti (Πορτοκαλόπιτα)

2012-01-28T02:16:00.000-08:00

A görög fordításban egyszerűen narancsos sütinek nevezem, mert narancsokról szól az alaprecept, de csak azért, mert valamire meg kell adni a hozzávalókat:) Ugyanis ez a sütemény bármelyik felsorolt citrusfajtával jó, a hozzávalóknál jelzem is, hogy melyikből mennyit kell tenni. Ami a görög vonatkozást illeti: ez a sütemény a szirupos- tepsis sütemények kategóriájába tartozik, az egyik legelterjedtebb süteménytípus az egész országban Krétától kezdve Samothraki-ig. Valószínűnek tartom, hogy a szegénység éveiben, bármilyen alapanyagból készült kevert tésztát nagyon fel tudtak dobni a cukros szirup hozzáadásával. Maga a görög ízvilág olyan, legalábbis manapság, hogy kívánja az intenzív édeset. Ez kimondottan keleti beütés, melyet különösen a Szmirnából és egyéb Kis ázsiai városokból Görögországba menekült és menekített görögök hozták magukkal.

Ebben a süteményben éppen az a jó, hogy a szirup kevés. Csak egy csésze cukor és egy csésze lé összefövéséből kapjuk, viszont ezt ráöntve a süteményre, pont egy puha, de nem tocsogós édesség az eredmény. Az íze pedig fenséges és intenzíven citrusos.
A másik érdekessége, hogy réteslapokból készül, de azokat nem hagyományos módon használjuk fel, hanem kis darabokra szaggatva, belekeverjük a masszába. Kitűnő felhasználási módja a megmaradt réteslapoknak, illetve a darabkáknak, amiket levagdosunk a rétesekből és nylonzacsiban a mélyhűtőben összegyűjtünk.

Hozzávalók:

Tészta:
1 csomag vékony réteslap (450-500 gr) - φύλο κρούστας
1 csésze nagyon finom olívaolaj vagy kukorica vagy napraforgóolaj (250 ml)
1 csésze cukor (250 ml)
4 egész tojás
citrusreszelék (3 narancs vagy 2 nagy citrom vagy 4 nagy mandarin-klementina fajta)
300 gr szűrt joghurt, lehet a 2%-s
2 kis vanília (ez kb. 1 kiskanál vaníliapor)
20 gr sütőpor
1 pálinkás kupica likőr (narancs vagy citrom vagy egyéb gyümölcs) - elhagyható

Szirup:
1 csésze narancslé vagy 1 nagy citrom leve+víz, 1 csészényi vagy 4 mandarin leve+víz, 1 csészényi (1 csésze=250 ml)
1 csésze cukor
1 citrom leve
1 pálinkás kupica likőr
1 fahéjrúd (elhagyható, én nem tettem bele)

Elkészítés:
Először elkészítettem a citrusreszeléket. A mandarinokat elég nehéz lereszelni, azért ajánlatos a nálunk kapható klementina fajta, mert azok nagyok és kemények. A többi, kisebb fajta mandarin túl puha ahhoz, hogy a héjával könnyen elbánhassunk. Én személy szerint lereszeltem 2 citromnak a héját, vigyázva, hogy csak az ép részekhez nyúljak és ezenkívül megpróbáltam a mandarinokat, de nem sikerült, így belezúdítottam egy púpozott kanálnyi, még tavalyról cukorban eltett citromreszeléket.

Kicsavartam a mandarinokat, a képen lehet látni, hogy 5 kisebb mandarint használtam fel.

Kézzel felszaggattam a réteslapokat, a képen látszik körülbelül milyen darabokra.

A mixerbe tettem a tojásokat a cukorral és legalább 10 percig kavartam őket, amíg kifehéredett és felnőtt, sűrű krémet kaptam.

Ezután minden hozzávalót lassan hozzáadtam, legutoljára hagyva a réteslapokat. Ezeket már csak kézzel kevertem bele. Miután a réteslapokat belekevertem, félretettem pihenni a masszát kb. 10 percre, annyira amíg a szirupot elkészítettem. Utána a masszán még egyet kevertem, hogy biztosan jól és egységesen elosztódjanak a réteslap darabkák, majd 23x33-s tepsibe öntöttem és előmelegített 180 fokos sütőben 1 órát sütöttem. Az első 10 percben a sütőt 250 fokon hagytam, majd utána húztam le 180 fokra. 3/4 óra múlva nagyon megbarnult a teteje, ekkor alufóliával letakartam és hagytam még egy negyed órát, amíg jól jött már az illata és a tészta is szépen elvált az edény falától.

A szirup elkészítése:
Összeöntöttem a hozzávalókat, majd mikor felfőtt leszedtem a habját amennyire lehetséges volt, majd beletettem pár vékonyra vágott és kimagozott mandarinszeletet a díszítéshez. 5 percet főztem és félrettem hűlni.

Mikor a tészta megsült, kivettem és még melegen lassan lassan, egy mérőkanállal, egyenletesen rácsorgattam a szirupot majd rátettem a mandarinkarikákat. Hagytam kihűlni, majd lefedtem mert ha nem fedjük le, kiszárad.
Isteni az aromája és az állaga!:)

A félszemű, állandó hódolóm :)

Ευχαριστώ για την συνταγή την Βίκυ, από το Tastefull!

Hamburgerzsemle (Ψωμάκια για χάμπουργκερ)

2012-01-27T06:53:00.000-08:00

Kezdjem azzal, hogy ez sem kimondottan görög konyha, mondhatnám, univerzális. Melyik konyha nem ismeri a zsemlét, legalábbis melyik Európai és Amerikai konyha nem ismeri a zsemlét? Itt így mondják, amott úgy, de ugyanarról a kerekded, édespofa és nagyon finom kenyérkéről beszélünk.

Bármilyen hihetetlen, de nekem, a konyháról blogoló anyának a gyereke egészségtelenül étkezik. Teszi azt azért mert finnyás. Elsősorban. Másodsorban komplex ételallergiája van. De ez azért csak másodsorban, mert majdnem MINDENT el tudok neki készíteni a neki való alapanyagokból, ez alól csak pár dolog kivetél. Mindezek ellenére ragaszkodik pár olyan dologhoz, melyben egy halom tartósítószer van, mint a toast kenyér vagy hamburgerkenyér és a sonkák és felvágottak. Már régóta mocorog bennem, hogy ennyi főzés mellett első dolgom az kellett volna legyen, ezeket a dolgokat helyettesítsem itthon készültekkel. Volt jó pár kísérletem kenyér terén, hisz évek óta itthon sütöm. Csak most, jó pár évvel a kenyérsütésem kezdete után sikerült olyan kenyeret találnom, amit szívesen eszik. Csak most, ennyi évvel a gasztro-próbálkozásaim után sikerült olyan zsemlét készítenem, amivel helyettesítem a napi toastkenyeret, amiből naponta átlagosan 12 szeletet fogyaszt! Nagyon boldog vagyok, arról nem is beszélve, ennek a zsemlének az íze többszörösen üti a bolti hamburgerkenyerek ízét!

A recept egyszerű és ez alkalommal megint Limara-tól származik, de a nálunk, Görögországban található alapanyagokra van átalakítva.

Hozzávalók:

2 dl langyos tej (1,5%-s volt itthon, azt használtam)
2 ek. cukor
1 tk. só
40 g olaj (nem használtam olívaolajat)
1 tojás
100 g joghurt (juh-joghurtat tettem bele)
60 dkg finom-liszt
2 dkg élesztő (vagy 1,5 tasak élesztő ami tk. 75 dkg lisztre elég)
+ 1 tojás a kenéshez

Elkészítés:

Mindent összegyúrtam, a tejet melegen tettem bele. Annyira lehet meleg, hogy az ujjunkat bele tudjuk tenni és benne is tudjuk hagyni, ne égessen. A legbiztosabb ha langyos, a forró tej "elégeti" az élesztőt. Vigyáztam arra, a tésztának olyan állaga legyen, ami a ragacsosság utáni stádium, tehát legyen puha. A sárga színét fokoztam pár kanál kukoricaliszt hozzáadásával. Miután simára összedolgoztam, a tetejét olajjal megkentem, letakartam, és védett helyre félretettem kelni.

Miután megkelt, 9 egyenlő súlyú darabra osztottam (mérlegen lemértem a darabokat), majd egyenként cipókat formáztam belőlük, úgy, hogy folyamatosan lehúztam a tésztát a szélek felé, majd begyúrtam az ujjaimmal a labda aljába. Limara oldalán láthattok egy kis videót erről a műveletről.

Megint megkelesztettem, majd utána 180 fokos sütőben 20 perc alatt készre sütöttem. Ma is pont olyan puha és finom, mint azon melegében!

Linzerkarikák (Μπισκοτάκια με μαρμελάδα)

2012-01-26T14:13:00.000-08:00

Most mondjátok, a görög konyhámból kell megtanuljátok a linzerkarika készítését?:) Hát nem, de nekem szükségem van arra, hogy a netes receptes-könyvemben megörökítsem. Végül is van itt jó-pár svéd recept is, elférnek a magyarok mellettük:)

Az igazság az, az utóbbi időben valahogy kívánom, hogy néha magyaros receptet készítsek. Amikor majd ez a blog leáll, vagy a másik blog, mert ami elkezdődik, annak be is kell fejeződnie valamikor..akkor lehet szerkesztek görög nyelven egy magyar konyha blogot. Csak hogy nehogy nyugton hagyjam a családom, mindig legyenek kísérleti nyúl szerepben:)

A linzerkarikák a névnapom alkalmából készültek. Ugyan volt névnapi ebéd, de egy másik közösségbe, ahova eljárok, akartam valami édeset vinni. Ez itt így szokás, mikor az embernek nevenapja van, akkor "kernáj", vagyis kínál. Általában az ünnepelt vesz egy jó nagy doboz sütit vagy egyéb édességet a cukrászdából és abból végigkínálják az embereket, cserébe kap egy csomó jókívánságot. A görög babonás nép, úgy hiszik, minél több a jókívánság, annál inkább bejön:) Amolyan pozitív energiagyűjtés formában:)
Jó, ha legalább 2 darabot számolunk mindenkire. Nekem most olyan 60 darab körülire volt szükségem, így gyorsan összedobtam a linzerkarikákat délelőtt.
Jöjjön a recept:

Egyszerű linzertészta hozzávalói:
30 dkg liszt
20 dkg hideg vaj
10 dkg porcukor
1 tojás sárgája

Nekem ebből a mennyiségből lett kb. 65 darabom. Azért körülbelül, mert párat még melegen befaltam, mielőtt még megszámolhattam volna:)
A hozzávalókat én mindig szigorúan villával kavarom össze, egészen addig "vakargatom" a tésztát, amíg morzsa-szerű nem lesz és egyenletesen eloszlik benne a vaj és a tojássárga. Akinek van mixere azzal is lehet, de én jobban szeretem "érezni" a villa alatt a tésztát. Mikor minden egyenletesen elosztódik és a tészta már látszik, hogy összeragadna, ha a vaj olvadt lenne, akkor gyorsan kézzel összefogom/alig-gyúrom egy labda formába. Ezután beteszem a hűtőbe, nylonfóliába csomagolva és ott felejtem, minimum egy órára.

Miután kiveszem, fél ujjnyi vastagságra (3mm) nyújtom hideg lapon, majd kivágom a formákat. Úgy vágom, hogy ugyanannyi tele mint lyukas lap legyen. Ezeket majd 180 fokon 7-10 perc alatt kisütöm. Vigyázni kell vele, mert egyik percben még éppen csak rózsaszín és mire egyet fordulunk, odaégett! Nem kell barna legyen, hanem sápadt, akkor jó.

Miután kihűl, összeragasztok egy teli és egy lyukas lapot valamilyen finom lekvárral, nekem most volt a nyárról finom magyar sárgabarack- lekvár, amit kedves vendégeimtől kaptam. A lekvárban nem volt cukor, csak édesítő, így nem volt olyan hű de nagyon édes.

Nagyon nagy sikere volt és mindenki a receptjét kérte:)

ITT pedig egy kicsit különlegesebb linzerkarikát készítettem....

Virslis kifli ..megint (Λουκανικοπιτάκια)

2012-01-24T13:29:00.000-08:00

Már rengetegszer készítettem és írtam is róla. Most kipróbáltam egy másik fajta tésztát, amit Limara-nál találtam. Habár a tészta majdnem ugyanolyan mint amit én szoktam készíteni, mintha ez mégis jobban ízlett volna mindenkinek.

Hozzávalók:

2 dl tej (én most 1,5%-st használtam)
2 evőkanálnyi juhjoghurt
2 tk só
4 dkg vaj (nem margarin)
50 dkg liszt
1 tk cukor
1,5 tasak élesztő (3 dkg)

A tésztát összegyúrtam, majd hagytam duplájára dagadni. Utána 3 cipót alkottam, minden cipót kerekre nyújtottam, majd 8 szeletet vágtam belőlük, tortaszerűen. Minden szelet széles végébe tettem egy koktélvirslit és egy darabka sárga grója sajtot (lehetőleg legyen kemény, sós sárga juhsajt) , majd felcsavartam, úgy hogy a széleket behajtottam és becsíptem, nehogy kifolyjon a sajt. Ekkor jó, ha hagyjuk megint megkelni, én ha sietek innen már egyenesen tolom be 190 fokra kb. 20 percre.

Nyami:)

Névnapi ebéd 2. folytatás: Citromtorta (Τάρτα λεμονιού)

2012-01-23T00:03:00.000-08:00

A citromtorta egy linzer alapba öntött citromkrém, lehűtve. Nagyon nagyon finom, annak ellenére, hogy a kinézetele nem különleges. Igaz én nem díszítettem semmivel. Lehet mandulás alapot sütni neki, gondolom az finomabb mint az egyszerű. Igaziból én is azt akartam, mert van itthon mandulabelem, de valahogy útközben kiment a fejemből, így maradt az egyszerű linzertorta alap.

Gondolom mindenki tudja, de aki esetleg nem, annak elmondom, hogy ezt a fajta omlós tésztát úgy kell összegyúrni, hogy lehetőleg egyáltalán ne érjünk hozzá kézzel, vagy ha igen, csak az utolsó percekben, éppen csak annyira, hogy a végső labdát megformázzuk, amelyet aztán nyújtás előtt a hűtőbe kell tennünk minim 1 órára.

Hozzávalók az alaphoz:

23 dkg liszt
csipet só
14 dkg hideg vaj
1 tojássárgája
4-5 kanál hideg víz

A lisztet a tojássárgájával és a vajjal egy omlós tészta gyúróval vagy villával alaposan összekavarom. Nagyon oda kell figyelni, hogy a tojássárga teljesen és egyenletesen eloszoljon a tésztában, mert ha nem, felpúposodhat bizonyos helyeken a ráhelyezett bab ellenére is. A hideg vizet a végén teszem hozzá és annyi kell, hogy egy puha de nem ragacsos tésztát kapjunk. A végén elkerülhetetlen, hogy hozzá nyúljunk kézzel is, de hamar össze kell gyúrni, ne legyen ideje a tésztának a kezünk melegétől felmelegedni. A labdát beletesszük egy nylonzacskóba vagy fóliába és minim 1 órára hűtőbe tesszük.

Miután kivesszük a hűtőből, egy kisebb nyújtófával belesimítjuk a tortaformába (24 cm átmérő), majd a széleit kézzel felhúzzuk a tortaforma szélére. Beborítjuk sütőpapírral és jó sok nyers babot öntünk erre, nehezéknek, hogy ne tudjon a tészta felpúposodni. Ha mégis felpúposodna, mint most nekem, akkor miután a szélei szépen megbarnulnak és kivesszük a sütőből (kb. 15-20 perc közepes lángon) és természetesen a babot és a sütőpapírt eltávolítjuk róla, egy kanállal óvatosan lenyomogatjuk a felpúposodott részt még úgy melegében. Sokan ajánlják, hogy ezen a ponton a tortaformát még visszategyük kicsit sülni, a bab nélkül, de vigyázat, nem szabad pirosra sütni a belsejét is, mert kőkemény lesz, valóban csak 5 percre tegyük vissza, nem baj, ha sápadt marad a torta alja. Mielőtt a krém belekerülne, a tortaalapnak szoba-hőmérsékletűre kell hűlnie.

Krém-hozzávalók:

250 gr porcukor

kb. 5 citrom

4 tojás

30 dkg szoba-hőmérsékletű vaj

Ajánlatos bio-citromot használni, az enyémek a kertemből valók, így biztosan tudom, nincs semmi vegyszer rajtuk. 2 citromnak a héját lereszelem, vagy krumplihámozóval levágom és apróra vágom.

Összekavarom a porcukorral.

A tűzhelyre készítek 2 edényt, úgy, hogy gőz fölött tudjam a krémet kikavarni. Ha nincs erre való készletünk, olyan edényeket válasszunk, hogy a felsőnek ne érjen bele az alja a forró vízbe.

A fölső edénybe öntjük a citromreszelékes porcukrot.

..majd kicsavarjuk a citromok levét, leszűrjük és kimérünk 150 ml-t. Én véletlenül többet tettem bele, kb. 180 ml-t és féltem, hogy túl savanyú lesz, de szerencse nem. Azért nem ajánlom a 160 ml-nél többet, mert lehetnek olyanok, akiknek túl savanyú az ennél több.

Közben persze a víz ami az alsó edényben van elkezd forrni és a felső edény melegedni, ezért sietnünk kell a tojással, mert ha felforrósodik előbb a cukros lé, megfőnek benne a tojások! Ha valaki kicsit fél az egésztől, mert először csinálná, akkor azt ajánlom, először a cukrot és tojást keverje össze még úgy hidegen és utána helyezze az edényt az alsóra, amiben már forr a víz. Tehát, jöjjenek a tojások.

Na ki találja ki, melyik kettő a falusi, házi tojás és melyik kettő Lidl-s?:) ..igen, igen, én is észrevettem, hogy kevés tojáshéj került bele és kiszedtem:)

Ezt az egészet most egy habverővel nagyon gyorsan és folyamatosan keverjük, egy pillanatra sem szabad otthagyni! Kb. 5 perc az egész, nem kell félni tőle. Egy idő után a krém hirtelen besűrűsödik, nagyon jól észlelhető. Ha van krémbe ereszthető ételhőmérő, akkor meg kell mérni a lázát:) és ha elérte a 80 fokot, le lehet venni. Nekem ilyesmim nincs, így szemmel megy a dolog. Ahogy besűrűsödik, leveszem és folytatom a kavarást. Ezen a ponton egyenesen át lehet tenni a szoba-hőmérsékletű mixerbe és hagyni, hogy az kavarja tovább amíg kihűl. Én kivittem a hideg balkonra és ott kavargattam, amíg lehűlt, közben beszélgettem az udvaron randalírozó kutyáimmal:)

Mikor lehűlt, bevittem és betettem a mixerbe, majd hozzáadtam a vajat és krémmé kevertem. Beleöntöttem a kihűlt tortaformába és betettem a hűtőbe.

Nagyon nagy sikere volt! Ez a darab maradt meg, de éjjel (!) rájárt a férjem és reggelre az üres tortaforma várt a kagylóban:)

Névnapi ebéd folytatás - szendvicskenyér (Μπόμπα)

2012-01-22T23:07:00.000-08:00

A szendvicskenyérhez az itt "bomba"-nak nevezett kerek, magas kenyér lenne az igazi, de sajnos itt vidéken ilyet nem sütnek, nekem meg nincs semmiféle formám, amiben ilyet készíthetnék. Így hát maradt a toast (szendvics) kenyér megoldás, úgy, hogy 2 kis emeletet készítve, tortának nézzen ki az alkotás. Ez egy rém egyszerű kaja, viszont nagyon látványos, nem utolsósorban finom és bármilyen ünnepi vagy zsúrasztalon megállja a helyét, szóval nagyon ajánlom mindenkinek.

Hozzávalók:
- 1/2 kg toastkenyér (én a legnagyobb méretű, amerikai típusút vettem, McCennedy Way)
- 3 doboz krémsajt (200 gr-s kiszerelés)
- kb. 4 kanál vaj (nem margarin)
- 2 nagyobb kígyóuborka
- valami amivel zöldre lehet festeni a beborító krémet: petrezselyem, kapor vagy ételfesték)

Az uborkákat azelőtt való este meghámoztam, majd a reszelő sarvaló részén vékony szeletekre vágtam, mintha uborkasalátát készítenék. Besóztam, összekevertem alaposan a kezemmel és szűrőbe tettem. A szűrőt egy edényre helyeztem, úgy, hogy az alja ne érjen be az edény aljában összegyűlő léhez. Kitettem a hideg balkonra és így hagytam reggelig. Másnap a kenyereket egyenként megkentem krémsajttal. A legalsó kenyérnek az alját nem, utána minden kenyeret mindkét oldalukon, majd a legfelső kenyér felső részét sem. A kenyerek közé leszeleteltem a kinyomkodott uborkát, úgy, hogy mindenütt befedjék a kenyérszeleteket. Mivel a krémsajt édes (én az itt található Philadelphia nevűt használom), ezért nagyon enyhén még sóztam is az uborkát. A kenyeret meg kell kenni mindkét oldalán, hogy ne csússzon szét a tortánk. A legfelsőket a vajas krémmel kentem meg. 3-4 kanál vajat kikavartam mixerben 1 doboz krémsajttal, majd marék kaport adtam hozzá. Ezzel kentem meg a felső réteg kenyeret és a torta oldalait. Ha nagyvárosban laknék, beszereztem volna zöld ételfestéket és egy kinyomóval úgy kidíszítettem volna mint egy igazi tortát. Így is szép lett, az sem utolsó szempont, hogy volt mit tevékenykedjen a gyerek is, mert övé volt a díszítés feladata. Az olívabogyók házi termés, és ITT írtam róla, hogyan tettük el.

A salate de beuf-ről már részletesebben írtam ITT, most éppen a "beuf" hiányzott belőle, mert hús nélküli változatot készítettem, persze a zöldségeket húslevesben főztem meg.
A tzatziki receptjét ITT találjátok, a kép tegnap készült.

Folytatás következik..

Névnapi ebéd (céklaleves, vendégkenyér, fasírt rolád..)

2012-01-22T22:45:00.000-08:00

Ma egy kedves barát-házaspárt hívtam meg ebédre, mivel tegnap névnapom volt és nem akartam, hogy megint csak úgy eltűnjön ez a nap a süllyesztőben, mint minden évben. A görögök nagyon odafigyelnek a névnapokra, de ez majdnem kizárólagosan olyan nevek napjait jelenti, melyek valamelyik szentnek a nevei. Mivel Ágnes, görögül Ágni, nem volt szent csak mártír, így le se t.. ezt a napot. Van aki elé véletlenül mégis naptár kerül ezen a jeles napon:), vannak olyanok akik rádióban hallják és így eszükbe jut, de úgy általában semmi. Mivel a téli ünnepek alatt eléggé lefárasztjuk magunkat anyagilag, testileg, és általában plusz kilókkal is ékeskedünk, ezért nem is igen bánom, hogy nem kell megint zabálni. Most viszont úgy gondoltam, jó alkalom visszahívni ezt a házaspárt, mert nagyon rajtam volt a sor.
Legalább ajándékot is kapok, mert bármilyen kis jelentéktelen névnap, mégsem mennek sehová ilyen napon ajándék nélkül:) Eme hátsó gondolatok után nekifogtam a héten megtervezni az ebédet. Illetve a majdnál tartottam egészen péntekig, amikor beütött a mennykő és nyugodalmas takarítás helyett a kutyával kellett orvoshoz menni, tanulság már megint: nem szabad mindent utolsó percre hagyni. Eme rövidke bevezető után jöjjön a kajatéma:)

A menü a következő volt:
- céklaleves
- friss "vendégkenyér"
- fasírt-rolád krumplikkal sütőben
- szendvicskenyér-torta
- salate de beuf
- tzaziki
- desszert: citromtorta

A céklaleves nagyon nagyon finom volt (már megint:)). A receptet ITT találjátok.
A vendégkenyér, az majdnem olyan mint a rendes kenyerem, csak 1 kiskanál cukor helyett 2-t teszek bele, 1 kanállal több olívaolajat, 1 kiskanállal több sót és egy picivel több élesztőt. Ezenkívül ki is szoktam dísziteni, most nem volt más itthon (gesztenye, dió), így bébi paradicsomot tettem a közepébe. A receptet ITT találjátok.

A fasírt roládot mindenki ismeri, azért lejegyzem magamnak hogyan készítettem, mert nagyon finom volt.
Hozzávalók:
- 1kg marhahús és 1/2 kg disznóhús darálva
- 2 hagyma
- 1 hosszú piros paprika ledarálva
- 1 1/2 csésze morzsa
- só, bors szemmel (meg is szoktam kóstolni a nyers masszát)
- 1 cikk fokhagyma
- 1/2 csésze olívaolaj

Ezeket alaposan összegyúrtam, majd két részre osztottam és sütőpapír segítségével 2 szép roládot formáztam. olajjal meglocsolt tepsibe tettem. Annyi krumplit pucoltam, amennyi szorosan a roládok köré befért. Ezeket pucolás, mosás után hosszúkás, vastag szeletekre vágtam (itt "kidonato"=birsalmaszeletek-nek mondják ezt a fajta felvágást). Egy tojás nagyságú krumplit csak kettőbe, ennek dupláját négy hosszúkás szeletbe vágtam. Ezekre egy tálban először 2 citrom levét ráöntöttem, majd bőven olívaolajat, alaposan megsóztam, borsoztam és oreganoval megszórtam. Kézzel alaposan összekavartam, hogy mindenhová jusson a főszerekből, olajból, citromléből, majd a hús mellé helyeztem. Összességében kb. 1 csésze olívaolaj lehetett a tepsiben. Miután szépen elrendeztem őket még kanállal különböző pontokra tettem olívazsírt. Felöntöttem forró vízzel, melyben előzőleg egy csirkekockát elkavartam. Annyi víz kell, hogy a krumlikat 3/4-ig ellepje. Letakartam alufóliával és kb. 2 órát alacsony fokon sütöttem, majd utána csak a húson hagyva alufóliát, készre sütöttem, illetve addig, amíg a krumplik felszívták a levet és sűrű műrtásos maradt a szósz.

Folytatás következik..

Megmaradt mézes stangli felhasználása (Τούρτα μελομακάρονο)

2012-01-18T09:20:00.000-08:00

Görögországban élő magyar társam ajánlotta a receptet. A legtöbb családban a téli ünnepek után marad meg mézes stangli (melomakarono). Ezeket Andrea a következőképpen hasznosította:

Hozzávalók:
* 500 gr tej
* 500 gr tejszín
* 80 gr corn flour (kukoricakeményítő)
* 40 gr cukor
* 1 vanília (kb. 1 kiskanál vaníliapor)
* kb 4-5 db. melomakarono és egy mély tál aminek az aljába egy rétegben, nagy darabokra törve lerakhatóak (a képen látható edény mérete: 14 cm aljátmérő, 22 cm felső karimaátmérő, 6 cm mélység)

Elkészítés:

A stanglikat nagyobb darabokra tördeljük, majd egyenletesen leterítjük egy edény aljára. A cukrot összekeverjük a liszttel, majd kavargatva annyi tejjel eresztjük föl, hogy pép legyen belőle. A maradék tejet felfőzzük a vaníliával, majd kanalanként hozzáadjuk a lisztes péphez. Mikor már eléggé felhígult, folyamatos kavarás mellett (mert hirtelen besűrűsödik!) beleöntjük a lassan fövő tejbe és még pár percig főzzük. Ezután a krémet forrón ráöntjük a stanglikra, majd lefedjük nylonfóliával, mert másképpen bebőrösödik. Miután langyos állapotba kerül, hűtőbe tesszük és hagyjuk jól lehűlni.

A recept Kalodimou Kaempler Andreától származik, Lamiából.

A görög kétszersült (Παξιμάδι)

2012-01-14T10:13:00.000-08:00

Ki ne evett volna Görögországban "paximadi"-t, a hagyományos, vastag szeletekre vágott görög kétszersültet? Ha máshol nem is, de Krétán bizonyosan mindenki megkóstolta, hiszen ez Kréta egyik hagyományos étele is.

A "paximadi" neve az ókorban "dipiritis artos" volt, ami majdnem szó szerint kétszersültet jelent. A név takarja a készítés technikáját, valójában egy kétszer megsütött kenyérről van szó, melynek végső tálalási formája száraz és darabos.
Eredetileg a kétszersült a tengerészek, pásztorok és földművelők kenyere volt, mindazoké, akik nem jutottak napokig friss kenyér közelébe. Egy idő után a kényszerből mindennapos praktika lett, mára a paximadi egész Görögország területén elterjedt és kedvelt eledel lett, a mediterrán étrend nagyon ízletes fast-foodja. A paximadi elnevezés úgy vélik a római idők alatt élt Paxamos nevéhez fűződik, aki gasztro témájú kutatásokkal, írásokkal foglalkozott. Mindenesetre a környező népek nyelvében is hasonlatos elnevezések használatosak a száraz kenyérre, morzsára, talán mindezek keveréke lehet a szó, véli Andrew Dalby a "Sirens feasts" c. könyvében. Arabul "bashmat" vagy "basquimat", törökül "beskemad", szerb-horvátul "peksimet", románul "pesmet", a velenceiek nyelvén pedig "pasimata".

A legismertebb a Krétai "dakos". Ez nagy, vastag szeletekként kisütött, kemény, félig búza, félig árpalisztből készült kétszersült. Legismertebb fogyasztási formája egyben a legegyszerűbb és a legfinomabb.

A kétszersültet kicsit sima vízzel meg kell nedvesíteni, majd rácsurgatni olívaolajat. Erre jön a reszelt vagy nagyon apróra vágott paradicsom, majd morszolt fetasajt, tetejébe mehet kapribógyó, majd mindezt megint kevés olívaolajjal kell meglocsolni és oreganoval megszórni. Fenséges eledel!
Az íly módon elkészített dakos neve "bagoly" (κουκουβάγια) és minden Krétára látogató találkozott már bizonyára vele, hisz úgy görögök, mint idegenek kedvenc eledele.
Persze a nedvesítésnek is megvan a maga technikája. Nem szabad a kenyeret eláztatni, de annak elég puhának kell lennie ahhoz, hogy a szájunkban ugyan ropogjon még, de kellemes legyen a rágás, ne hagyjuk benne valamelyik fogunkat:) Legegyszerűbb ha az asztalra egy kis tálba vizet is helyezünk, amibe a kétszersülteket bele lehet kicsit ereszteni fogyasztás előtt. A bagolynak elkészített dakos-t felpuhítja a paradicsom, így mire fogyasztásra kerül, pont megfelelő állagú lesz.

A kétszersült másik hagyományos formája a karika ("kuluri"). Nem hagyják azonban kifliszerűen egyben a kétszersültet, hanem hosszában kettévágják, így két fél karikát kapnak melyek neve felső- és alsókarika (πανωκαύκαλο, κατωκαύκαλο).
A kétszersültet még számtalan módon lehet fogyasztani, a dakos-hoz hasonló, kisebb darabok is forgalomban vannak előcsomagolva az utóbbi években, ezeknek még "könnyebb" a fogyasztásuk, hisz amolyan kis kétszersült falatkák. A kis és nagy dakos-ok, kulura formájú kétszersültek minden salátának ízletes és alapvető kiegészítői lehetnek, legyen az paradicsomos, krumplis, tonhalas, olívabogyós, hagymával vagy anélkül, kapribogyóval, oreganosan és még sok más fűszert felhasználva. Kiadós reggeli is lehet belőle, ha tejbe áztatjuk majd mazsolával, mézzel fogyasztjuk.
Néhány változat:
* olívabogyós, anthotiros (édes tehéntúróhoz hasonlatos tejtermék) változat könnyű vacsorának
* megkenve paradicsompasztával, majd megpakolva olívabogyóval, leöntve olajjal, sózva, borsozva
* pár csepp ecetet hozzáadva a tetejére pakolt hozzávalókhoz
* fasírtban morzsa helyett, tejjel felduzzasztva

A dakos-ról említést tesz a neves kutató Ancel Keys, a "Hét ország tanulmány" c. könyvében. A tanulmány abban az időben az egyik legnagyobb hírnek örvendő kutatás eredményeit foglalta össze. A kutatás eredményeképpen egyrészt A. Keys bevezette a köztudatba a "mediterrán étrend" fogalmát, másrészt olyan konklúziót vont le, hogy a Krétán élő emberek a legegészségesebbek a földön. Ebben sok szerepe van a különféle búzából készített kétszersültek fogyasztásának is.

A Krétai kétszersültet leggyakrabban félig búza félig árpalisztből készítik, de lehet akár egészében teljes kiőrlésű búzalisztből, vagy búzaliszt, árpaliszt és abrak (különféle szemes takarmányok) hármasából is, ez utóbbi a legegészségesebb.
Jöjjön egy házilag elkészíthető kétszersült recept:

Hozzávalók:

* 9-11 csésze liszt (finomlisz, búzaliszt és árpaliszt keveréke)
* 1 lk só
* 1 lk cukor
* 1 és 1/3 csésze olívaolaj
* 3 csomag száraz élesztő (1,5 kg liszthez való)
* egy adag kovász

Azelőtt való este kivesszük a kovászt a hűtőből és 3 csésze langyos vízzel, valamint 4 csésze lisztkeverékkel fellazítjuk, folyós masszát kavarunk belőle és másnapig letakarva szobahőmérsékleten hagyjuk kelni.

Másnap felfuttajuk az élesztőt, 1 csésze langyos vízzel és 1/2 csésze lisztkeverékkel elkeverve.

Mikor felfutott az élesztő, összeöntjük a kovászos masszával, hozzáadjuk a többi hozzávalót, a lisztet lassan lassan dolgozva bele. Addig dolgozunk vele, amíg egy feszes, de nem túl kemény kenyérmasszát kapunk.

Általában még 5-5 1/2 csésze lisztet vesz fel ezen a ponton a kenyerünk. Mikor összeáll a tészta, kicsípünk belőle egy ping-pong labda nagyságú darabot, melyet 3 napig hűtőn kívül hagyunk, majd utána hűtőszekrényben eláll 1 hónapot. Ez lesz a kovászunk a következő alkalomra.

A maradék tésztát 8-9 labdára osztjuk, majd mindegyikből kígyóuborka formájú szalagokat formázunk.

Letakarva kb. 1 órát hagyjuk pihenni, addig, amíg duplájára kelnek. Utána 175 fokon légkeveréses sütőben 35-40 perc alatt barnára sütjük őket.

Mikor kihűlnek egy késsel "dakos" formára vágjuk őket.

..majd 140 fokon a sütőben kiszárítjuk.

A fenti recept tökéletes kenyérnek is.
A képeket köszönöm az eredeti recept írójának, Ririnek.

Almás palacsinta (Κρέπες με μήλο)

2012-01-12T13:47:00.000-08:00

Pár régebbi almámat szerettem volna felhasználni, így készítettem almás palacsintát: ilyet annak idején anyai nagymamám készített és nagyon kellemes emlék van bennem, annak ellenére, hogy az ízét nem tudom felidézni. Egy biztos, a mainak nem volt olyan az íze. Ennek oka pedig az almában keresendő. Már máskor is megfogadtam, hogy a régi almákat nem használom fel ilyesmire, legfenneb krumplipürébe, aztán megfeledkezem róla. A lényeg: akkor finom a palacsinta, ha az alma is jó minőségű, leves, zaftos, savanykás! Rossz almát inkább ki kell dobni! A mai palacsintáimba nem kerültek rossz almák, de jók sem, így az eredmény számomra mérsékeltnek tűnt. A palacsinta ízét tálaláskor feldobtam, férjemnek nagyon ízlett, úgyhogy rossz nem lehetett:) Én is alaposan befaltam belőle (sajnos..).

Hozzávalók:
(15-20 palacsinta):
25 gr finomliszt
1 kanál olaj
2 kanál kristálycukor
1 tojás enyhén felverve
1 dl szénsavas ásványvíz vagy szódavíz
1 mokkáskanál só
0,5 l tej
3 kisebb alma vagy 2 nagyobb alma

A hozzávalókat a szokásos módon összekeverjük, majd a végén, mikor a tészta sima és nem csomós, belereszeljük a reszelő nagy lyukú részén átreszelt hámozott almákat. Ezt a masszát sütjük ki, én mindig kisebb palacsintákat sütök a szokásosnál, kb. feleakkorákat.

Tálra szedjük, mindegyiket megszórjuk porcukorral, tört dióbéllel és mézet csorgatunk rájuk.
Jó étvágyat!

Santa Lucia - svéd vendégbejegyzés

2012-01-11T23:17:00.000-08:00

Kissé visszaugrom az időben december 13-ra. Most kaptam egy leírást Enikő séftől ezen ünneppel kapcsolatban, valamint a Santa Lucia ünnep egyik hagyományos svéd kekszének, a pepparkaka-nak a receptjét. A recept előtt pár szó az ünnepről.

Santa Lucia december 13-án van. Az év legsötétebb napja, leghosszabb éjszakája. Manapság minden óvodában, iskolában, munkahelyeken megünneplik. Reggel korán, gyerekek, fiatalok Luciának öltözve, hosszú fehér ruhában és gyertyakoszorúval a hajukban, a jellegzetes Lucia énekeket énekelve felvonulnak. A felvonulás után ünnepi reggelizés következik.

Az otthonokban "a Lucia" ágyhoz viszi tálcán a kávét és "pepparkaka"-t.

Az óvodákban az ünnep úgy zajlik, hogy a nézőközönség, szülők, nagyszülők stb. sötétben ülnek és a Lucia menet bejön énekelve, bent felsorakoznak és folytatódik az éneklés, közösen meg egyenként is. A Lucia menetben nem csak fehér, hosszú ruhás lányok vannak, hanem mikulások és pepparkaksgubbar (= pepparkaks emberkék), meg Staffan fiúk (istáló cseléd).

Ők is hosszú fehér ruhában, pálcával a kezükben, a fejükön hosszúkás csákóval, aminek csillag van a végén, esetleg egy pék= bagare is jelen van pékruhában, az ő éneke : "en sockerbarare..."

Minden menetben csak egy Lucia van, gyertyakoszorúval a fején, keze imára összetéve, (ez nagyon megtisztelő annak, akit erre kiválasztanak), a többi fehérruhás lány meg angyalhaj koszorút visel a fején és kezükben gyertya ég (manapság többnyire elektromos). Régebb (de van ahol most is) lánggal égő hagyományos gyertyát használtak erre a célra.

Az énekek szépek, az első Lucia ének azzal kezdődik, hogy: "kint sötét és hideg van, minden házban ezer gyertyát gyújtanak.... nézd a mi küszöbünkön áll, fehérbe öltözve, gyertyával a hajában: Szent Lucia..."

Az újságok meg szokták szervezni a Lucia választást, tinédzserek neveznek be erre és az olvasók szavaznak. Aki megnyeri, azt Luciává koronázzák egy templomban és az utcán is felvonul.

A reggeli ilyenkor meleg tejberizsből áll, szörpszósszal, különböző szendvicsek, kávé, glögg, pepparkaka és lussebulle.

A glögg a mi forralt borunkhoz hasonlit, de van teljesen alkoholmentes is, fűszerezése lehet narancshéjjal vagy pomeránszal, fahéjjal, szegfűszeggel, esetleg csillagánizzsal. Ehhez hámozott mandulát és mazsolát tesznek a glögg csészékbe, poharakba, úgy öntik rá a forró glöggöt, majd kikanalazzák.

A pepparkaka inkább kekszhez hasonlit, gyakoribb a szivformáju, de azonkivül van csillag, emberke (pepparkaksgubbe), malac, lóforma és kerek. A masszát lehet készen is venni az üzletekben, amit majd otthon csak kinyújtani kell, majd a formákat kistancolni és megsütni, de jöjjön a recept is.

Hozzávalók:
kb. 300 darabhoz

400 g cukor
200 g szirup
2,5 kiskanál szódabikarbona
300 g margarin
3 tojás
1 kg liszt
2 kiskanál fahéj (darált)Írás
2 kiskanál gyömbér (darált)
2 kiskanál szegfűszeg (darált)

A margarint, szirupot, cukrot, szódabikarbonát és a fűszereket együtt felfőzzük. Hozzákeverjük a tojásokat és a lisztet. Ne legyen túl kemény a massza. Hagyjuk másnapig a hűtőben pihenni. Sokáig eláll a hűtőben, akkor sütjük ki, mikor arra időnk van. A sütéshez először 2-3 mm vékonyra kinyújtjuk, majd nekünk tetsző formákra kiszaggatjuk. 200 fokon 10 percet sütjük.

Olívabogyó eltevés (Φτιάχνω σπιτικές ελιές)

2012-01-11T03:26:00.000-08:00

Kicsit megkéstem velük, de nem is baj, mert ezek nincsenek bevágva. OK, kezdjem az elejétől. Az olívákat októberben kezdik begyűjteni és ez a foglalkozás az október, november hónapokban van a tetőfokán. Decemberben is még szedik azok akiknek ez valamilyen okból kifolyólag nem sikerült addig (túl sok fa, nem ért be a termés, kevesen szedik, nem volt idő rá, stb..), de illik januárig befejezni a szüretet, mert januárban fagyok vannak, ami elrontja a bogyót.

Az olívabogyót különféleképpen lehet eltenni, de fontosnak tartom itt megjegyezni a magától értetődőt számunkra, akik itt élünk, de az ismeretlen adatot sok magyar számára: az olívabogyó fáról leszedve nem fogyasztható! Nem, nincsen semmi baj vele, csak annyi, hogy nagyon keserű.

Emiatt a keserűsége miatt a legelső dolog amit vele tennünk kell, hideg vízben áztatni 15 -30 napig, annak függvényében, milyen hamar ázza ki a keserű ízét. A kiáztatást gyorsítani lehet: első sorban azzal, hogy bevágjuk hosszában a szemeket. Ez egy hosszadalmas művelet, ha sok bogyónk van, ráadásul nagy odafigyelést kíván, mert nem szabad a magig bevágni, a legjobb egy pengeszerű eszközzel végezni. A másik gyorsító folyamat a gyakori vízcsere, eleinte 2 naponta, majd később 2-3 naponta.

A zölden leszedett szemeket föltétlenül be kell vágni, mert másképpen nem ázik ki az intenzív keserű ízük, de nem is ízesednek majd a létől, nagyon kemény a héjuk.

A fekete bogyókból a kisebbeket általában ráncosaknak készítik, mi is készítettünk egy évben ilyeneket. Én személy szerint nagyon szeretem a ráncos feketéket:) Úgy kell készíteni őket, hogy egy vászonzsákba tesszük a szemeket, miután alaposan besóztuk durva sóval. A zsákot egy rácsra helyezzük, majd a zsákra nehezéket teszünk és így hagyjuk kb. 20 napig. Az egésznek hideg helyen kell lennie, és természetesen a rács alatt úgy kell elrendeznünk a helyet, hogy legyen valami ami felfogja a kifolyó levet. Ezt a fajta olívabogyót, miután kész, nagyon jól lehet tárolni mélyhűtőben, adagokban, kis zacskókban lefagyasztva. Így fogyasztják, ahogyan sósan, ráncosan a zsákból kikerülnek.

A nagy, Kalamon típusú fekete bogyókat általában bevágják (vagy nem) és ecetesen teszik el. Na itt pedig az ízesítésnél csak a fantázia szab határokat. Én most ilyet készítettem, a bogyók a saját fáinkról vannak a kertünkből és nem maceráltam a bogyók bevagdosásával, így több ideig áztattam őket, kb. egy hónapig.

Az alaplé a következőképpen készül.

Hozzávalók 5 kg olívabogyó eltevéséhez:

5 l víz

1/2 kg durva só

100 gr borecet

2 kanál citromlé

Ezeket alaposan összekavarjuk, addig amíg a só felolvad. Ekkor leellenőrizzük egy tojással, megfelelő-e a só és víz mennyisége. Egy (előzőleg alaposan megmosott tojást) belemerítünk a páclébe és akkor jó, ha a tojás egy kb. 2 eurós érmének megfelelő teteje van kint a léből.

Ezt a levet öntjük a bogyókra, majd a tetejére ujjnyi olívaolajat, hogy ne jusson levegő a páclébe. 10-15 nap után már meg lehet kóstolni, kész van.

A fenti alapléhez különféle adalékokat lehet tenni, ki milyen ízűre szeretné a bogyókat.

Én most készítettem két fajtát, az egyik sima mezei ecetes, a fenti alaplével, plusz egy citrommal, amit szeletekre vágtam és betettem a bogyók közé.

A másik adaghoz tettem sárgarépát felszeletelve, fokhagymát, oreganot, friss rozmaringot amit a kertből szedtem és citromszeleteket. Valamikor még készítettem így, igaz még volt benne valami, amire nem emlékszem és a recept nincsen meg. Most szemre tettem bele a dolgokat, egy 3 l-s bödönbe tettem kb. 1 sárgarépát, 1 citromot, 1 lk oreganot, 1 ágacska rozmaringról csak a tűleveleket és kb. 4 cikk fokhagymát.

Majd mikor megnyitjuk újból, beszámolok milyen lett:)

Garnélás tészta (Καραβιδογιουβετσάδα )

2012-01-09T07:44:00.000-08:00

Ez a magyar elnevezés teljesen helytelen erre az ételre, de ennél jobbat nem találok. Kezdjük azzal, hogy a görögül karavida-nak nevezett állatot magyarul mi garnélaráknak hívjuk, nem tőrödve azzal, hogy ez inkább a rákfajták családjába tartozik, hisz erős ollói vannak. A kis méretű garnélaráknak nincsenek ilyen metszőeszközei. A magyar nyelv mindkettőre a garnélát használja, görögben a kicsik a "garides" néven, míg ezek a nagyobbak és ollóval rendelkezők, a "karavida" néven ismertek (Havskrafta (Svédország)). A karavida tehát a garnélafajtákhoz van sorolva. A világon több mint 800 fajtát tartanak számon, ezek két nagy családja az édesvízi és a sós vízi garnélák. A sós vízben élők ugyancsak lehetnek meleg vízi vagy hideg vízi fajták. A görög karavida és garnéla nincs a világ elsői közé sorolva, de lehet azért, mert nem is nagyon ismerik az országon kívül, hisz nem exportálnak, nincsen itt annyi a vizekben. Az utóbbi években a túlhalászás miatt ez a tengeri állat is veszélyeztetve van. Sajnos nem csak fogyasztás céljából történik a halászása, hanem azért is, hogy csalinak használják fel. Édes, ízletes húsát minden tengeri hal szereti, egyike a legjobb csaliknak.

A szigeteken többféleképpen készítik, Samos szigetéről származik a következő recept, melynek alapján a mai ebédünk készült.

Hozzávalók:
- 10-11 db. karavida
- borospohárnyi olívaolaj
- marék petrezselyemzöld, nem túlságosan apróra vágva
- 2-3 közepes hagyma, nem túl apróra vágva
- 2 hosszúkás Florinai pirospaprika kockázva
- 2 közepes zöld paprika kockázva
- 2 leveseskanál paradicsompaszta (nyáron 2-3 friss paradicsom turmixolva)
- 2 kiskanál tengeri só
- 1/2 kiskanál cukor
- kb. 2 l víz
- 1/2 kg spagetti makaróni

Először a karavidákat folyó víz alatt leöblítjük és azokat, melyeknek a hasán moszat van, megtisztítjuk. Én ehhez a konyhai, hosszú nyelű kis kefémet használom, finoman megsúrolom őket, amíg a moszat lejön a hasukról. Ezután leszedjük mindegyikről a két hosszú, piros bajszukat. Az igazán friss karavidákat még élve árulják, így ne ijedjünk meg, ha mocorognak a kezünk alatt. A sütőt 200 fokra előmelegítjük.

Az olajat megforrósítjuk, megfuttatjuk rajta a hagymát, fehéredésig kevergetjük. Hozzáadjuk a paprikákat, hagyjuk kicsit összepárolódni, majd a tetejükre tesszük a megtisztított karavidákat. Finoman és vigyázva összekavarjuk, majd pár perc múlva hozzáöntjük a vizet, melyben előtte feloldottuk a paradicsompasztát.

Hozzáadjuk a petrzselyemzöldet és megvárjuk, hogy felfőjjön.

Miután felfőtt az étel, beletesszük a tésztát, majd az egészet betesszük a sütőbe és hagyjuk alacsony fokon (170-180) szépen összerotyogni (lehet hagyni 5-10 perccel többet, mint amennyi a tésztának kellenne ahhoz, hogy al dente legyen). Jó ha időközben egy fakanállal a tésztát belelökdössük a lébe, mert amelyik feljön a felszínre, kiszárad. Samos szigetén hagyományosan kemencébe teszik, alacsonyabb agyagedénybe és jellegzetes íze lesz ettől. Mi otthon úgy is készíthetjük, hogy nem is tesszük sütőbe, hanem miután felfőtt az étel, hozzáadjuk a tésztát és megfőzzük. Nagyon finom, lukulusszi lakoma, főleg hogy a karavida nem egy olcsó eledel, jelenleg 18 eur kilója.

A görög kaviár, a bottarga - Το αυγοτάραχο

2012-01-05T08:40:00.001-08:00

Az egyik leghíresebb görög ínyencség a "Trikalinos" bottarga. A tengeri pér egyik fő halászóhelye, melynek ikrájából a híres bottarga-t készítik, a Petalos-i "divari" halászparadicsom. Divari-nak nevezik a tengerből a szárazföldre bekúszó mozdulatlan tavakat, melyeket nádakból és egyéb természetes alapanyagokból készített gáttal elválasztanak a tengertől, úgy, hogy a halak a szárazföld irányába be tudjanak úszni, viszont vissza már nem. Amolyan deltához hasonló természetes képződmények, mozdulatlan nagy sósvízű tavak.

A tengeri pér az egyik leggyakoribb tengeri hal: az Északi-tengertől Ausztráliáig mindenütt előfordul. Kb. 5 kg a max. testsúlya, horogra általában a 100-500 gr-os egyedek akadnak, előszeretettel úszkálnak a kikötők közelében, azoknak vizét tisztítva. A horgászok átalában fehér kenyérrel (-gyurma, -rózsa, -kocka), ritkábban gilisztával vagy kagylóbéllel fogják. A halászoknál is jelentős zsákmány. Gyakori előfordulása miatt a "szegény ember lazacának" hívják. Angol neve "Gray mullet", német neve "Meeraesche", orosz neve "Tolsztogubaja kefaly", görög neve "kefalos".

Zafiris Trikalinos az egyik leghíresebb bottarga-készítő az egész országban. Majdnem egész gyerekkorát a Petalos-i deltánál töltötte. A család már 1856-ban elkezdte a bottarga-készítést, a munka egyik jelentős lépése volt az 1942-s "Trikalinos" cég megalapítása. 1995-ben a mostani tulajdonos, Zafiris, eredeti és modern termelőegységet hoz létre Athénben. Innen nincs megállás, a görög bottarga híre egyre csak nő. A terméket elkezdik a híres Petrossian céghez exportálni, a Trikalinos bottarga remek kritikát kap a New York Times-ban. A fodd writer Jose Andreas trendet csinál belőle és kijelenti, hogy ez a legmenőbb alapanyag a tapas-hoz. A francia piacon veri Korzikai versenytársát, "royale" kategóriába sorolják és dupla az ára, mint a Korzikainak.

A közelmúltban pedig egy még nagyobb kitüntetés éri a cég munkáját. Hannah Collins fényképész, a «The Fragile Feast, Routes to Ferran Adria» c. könyvében (Hatje Cantz, www. amazon.co.uk kiadó) a világ 30 legegészségesebb és legmagasabb kategóriában lévő étkei közé sorolja a Trikalinos bottarga-t, és rögzíti ennek útját a víztől, az Athéni termelőegységen keresztül, egészen a híres El Bulli vendégeinek a tányérjáig.

De hogyan készül?

Készítésekor az ikrákat sózzák, néhány hétig kézzel kevergetik, majd préselik, viasszal bevonják s a napon megszárítják. A bottarga sós ízű, természetes ízfokozú hatású. Spagettihez, salátákhoz, kenyérhez, rizsételekhez is használják. 100-130 euró kilója.

Ha esetleg valaki megkóstolná, de nem tudja mihez kezdjen vele: egy órával fogyasztás előtt kivesszük a hűtőből és nagyon vékony szeletekre vágjuk. Lehúzzuk a viaszt a szeletek széléről, majd frissen pirított kenyérre kenjük és bármilyen itallal fogyasztjuk, de különösen pezsgővel.

A cikk megjelenik a gorogkaland oldalon is. A Trikalinos cég elérhetősége: http://www.trikalinos.gr

Téli ünnepek édességei- melomakarono

2012-01-02T11:46:00.000-08:00

Karácsonyi balkon

Ahogy azt a 2011 Karácsonya beírásomban írtam, külön bejegyzés készül a süteményeknek. Ezek a következők voltak:

* melomakarono (mézes stangli)
* kurabie (mandulás hókifli)
* zserbó
* vasilopita kalácstésztából

A mai bejegyzésben részletesen leírom megint a melomakarono készítését.

A melomakarono-t (mézes stangli) már évek óta mindig ugyanazon a recept alapján készítem el töltve. Tavaly leírtam részletesen, de most megint áthozom ide a receptet, kiegészítésekkel.

Hozzávalók:
1 csésze: 250 ml
1 nagy pohár: 300 ml

A tészta:
1 1/2 csésze étolaj
1/2 csésze olívazsír
1 csésze cukor
3/4 csésze narancslé
1/4 csésze konyak
2 lk. narancshéjreszelék (2 nagy narancs héját tettem bele)
2 kiskanál sütőpor
1 kiskanál szódabikarbonát (a a narancslében felhabosítom)
1 kg finomliszt

Szirup:
2 csésze méz
2 csésze cukor
2 csésze víz
A sziruphoz az idén 200 ml-s csészével mértem a hozzávalókat és eleinte úgy néztem nem lesz elég, de végül pontosan annyi lett, hogy minden süteményre bőven jutott és hamar fel is szívták a szirupot.

Töltelék:
1 kiskanál fahéjpor
1/2 kiskanál szegfűszegpor
1 1/2 csésze tört dióbél

Először a mixerben összekeverem a vajat, cukrot és a narancsreszeléket. Elég sok ideig keverem, addig amíg jó krémes állagú lesz. Ekkor átdöntöm egy másik tálba és lassan minden mást hozzákeverek, először fakanállal, aztán kézzel keverve mindent bele. A lisztnek csak a 3/4 részét keverem hozzá és a többit utoljára, lassacskán, ha felveszi. Az idén felvette pontosan az 1 kg-t. Egy puha, de már gyúrható tésztát kell kapjunk.
Nem használok vajat vagy margarint, hanem csakis étolajat (nem olívaolajat!) és olívazsírt, amit a legalsó képen látható kiszerelésben árulnak és a képeken az is látszik, hogy az állaga teljesen olyan mint a disznózsírnak. Ezt a "vajat" kibontás után is a konyhaszekrényben tárolom, nem kell neki hűtő, annyira zsíros állagú.
A többi a következő képsorozaton és a tavalyi videon látható.

A töltelékhez a fahéjat és szegfűszeget összekeverem a darabosra mixelt dióbéllel. A tapasztalatom az, finomabb és megfelelőbb állagú lesz a töltelék ha nem mixelem, hanem a mozsárban pár perc alatt összetöröm, olyanra, amilyenre éppen akarom. A mixerben fele darabosra, fele pedig nagyon apróra vágódik össze. A maradékkal leszórom majd a kész sütiket, ha nem elég, még mixelek hozzá dióbelet. Az idén minden belement a töltelékbe és pont ugyanennyit készítettem megint, amivel leszórtam a süteményeket.
A sütemények egy napig kell álljanak a szirupos tálban, egy rétegben - tehát több tálra lesz szükség. Időnként meg szoktam fordítani őket a másik felükre.

A sziruphoz valókat összekavarom egy lábosban, felfőzöm, leszedem a habját és 5 percet főzöm. A forró süteményre forrón öntöm a szirupot, lassacskán, egy nagy kanállal!

Másnap a süteményeket kiszedem a szirupból és szép tálra helyezem, halomba. Minden réteget külön megszórók a fahéjas dióval. A tálat az ünnepek alatt végig szem előtt illik tartani, mert nem csak az ennivaló szerepét tölti be, hanem az ünnepi díszítőkellékek egyike. Mivel azonban fedni kell, hogy ne száradjanak ki, ezért én a komódban tartom őket, ami a nappalim egyik jól látható bútordarabja. Mások, akiknél amerikai konyha van, a pultra teszik ki végig a különféle süteményeket, lefedett díszes karácsonyi tálakban.

Újévkezdő terülj terülj asztalkám

2012-01-01T02:03:00.000-08:00

Nehéz év vége és nehéz év kezdete. Azért a görögök mindig megadják a módját az ünneplésnek és a legfontosabb minden ünnepkor, az ünnepi étkek, ünnepi asztal elkészítése. Hihetetlen sokszínű és sokfajta a görög konyha, ezt azonban csak az tapasztalhatja meg, aki, mint én, sok sok éven át velük él, az egyszerű turistának szinte lehetetlen ezekbe belekukkantani. Mivel a különféle vidékek történelme egészen eltérő egymástól, ezért a konyhában is óriási különbségek vannak.

Teljesen más az észak Görögországi, macedón vidéki konyha, mint pl. a Jón szigetek konyhája, vagy a krétai konyha. A tegnapi ünnepi vacsorán főleg észak Görögországi jellegzetes ételek voltak. Eleinte arról volt szó, hogy a háziasszony nem fog túl sokmindent készíteni, mert egy nappal azelőtt Athénba kellett utaznia, így ideje nemigen volt a nagy főzőcskére, de nincs is szükség a túlzásokra. Ezért én is készítettem pár dolgot. Az eredmény egy roskadásig megtelt asztal, az ételek fele sem fogyott el, még mi is hoztunk haza.

Jöjjenek hát a képek és az újévi kívánságom, asztalunkon mindig legyen elég ennivaló!

Elöl a virslis kifli, amit én készítettem, mellette a jellegzetes "tigania" disznóhúsból, mellette két kistányér "dip" (mártogatós) rockfort sajtból, a hús előtt házi balzsamecettel készült vegyes káposztasaláta.

Aztán jobbról balra, a fenti képen elkezdett irányt megtartva: tejszínes krumpli sütőben, mellette póréhagymás kolbász (észak Görögországi jellegzetes karácsonyi eledel), aztán az én kalácsom, ami az újévi "vasilopita" szerepét tölti be és egy érem van benne eldugva, mellette a 2012-s feliratú "salate de beuf" amit ugyancsak én készítettem és a modern salátástálat ajándékba hoztam a háziasszonynak, a kalács mellett egy jellegzetes észak Görögországi étel, aminek a nevét ötször megkérdeztem, de ötször elfelejtettem. Ez kb. 5 fajta húsból készült hideg eledel, leginkább a kocsonyához közelít az állaga.Aztán a három pita, illetve rétesek: darált húsos, csirkehúsos és sajtos (tiropita). Mellettük a túlsó oldalon pedig kocsonya.

Mindezek mellé a házigazda sütött egy adag házikolbászt is. Finom gyenge vörösbort iszogattunk, hogy csússzanak az étkek és beszélgetve, tárt karokkal és reményekkel fogadtuk az új évet!

Óév ki, Újév be..

2011-12-31T02:45:00.000-08:00

Kedves olvasóim és görög konyha kedvelők!

Ma vendégségbe vagyunk híva, ami azt jelenti, pihenhetnék. De Ti ismertek! Már kész van a salate de beuf, amit nagyon szépen ki fogunk majd díszíteni. A modern tálacska amibe tettem, ajándék a kedves háziasszonynak, aki az ünnepekre 5 tagra bővült családunkat vendégül látja. Most növekedik a kalács alapú vasilopita a langyos sütőben a második dagasztás után. Nemsokára pedig begyúrom az elmaradhatatlan virslis kiflijeimet is! Mindezekkel kedveskedek majd barátainknak.

A konyhai sürgés-forgás közben szeretettel gondolok mindannyiotokra, akik az idén olvastatok és hozzászólásaitokkal újabb lökést adtatok a -néha nem könnyű- folytatáshoz! Minden nehézség ellenére kívánom, hogy mindannyiunknak legyen egy sikeresebb, jobb éve és főleg egészség lakjon egész évben bennünk, családtagjainkban, lakásainkban, hisz ez a legfontosabb!!

2011 Karácsonya

2011-12-28T11:55:00.000-08:00

Hát eltelt a Karácsony is. Az idén..mea culpa.. bizonyosan csalódást okoztam, de a beírásokkal nem voltam egyáltalán rendben, illetve nem segítettem az esetleges érdeklődőket a receptek újbóli belinkelésével, de nem volt hozzá türelmem. Nagyon megtervezetten dolgoztam előre a Karácsonyi ebédre, ami december 25-n volt nálam. Mivel már 15 éve az a családi szokás, hogy Karácsonykor egyik ebéd nálam, másik pedig sógornőmnél van, egymás utáni napokon, december 25 és 26-n, ezért kitapasztalhattam azt, hogyan tudok úgy elkészülni mindennel, hogy ne legyek hulla fáradt. Az idén még kevesebben voltunk mint eddig..ami eltöltött szomorúsággal. Elég mazochista módon hiányzanak a nagy ebédek, amikor a család minden fiatal tagja itthon volt és nem csak ez, de ettek is! Ugyanis az utóbbi pár évben mikor itthon vannak, akkor is meg van tiltva pl. hogy édességet vagy nehéz ételeket főzzek, sőt egyik fogadott fiam lassan 2 éve vegetáriánus lett, igaz ez újabb lehetőségeket nyitott meg a főzés terén. A lényeg, hogy az idén úgy nézett ki, a társaság nemcsak számban lesz kicsi, de kedvben is, hisz nincs egy éve, hogy elvesztettük anyósom, a tavaly még ő is jelen volt a karácsonyi ebéden. Egy nem várt kedves telefonhívás alatt jött egy spontán ötletem és meghívtam egy idősebb párt az ebédre. Tudtam, egyedül lesznek, a hölgy utál főzni, így örömmel elfogadták. Ráadásul N.o-ban élő unokaöcsénk is megjelent, így a délután fergetes siker lett úgy kaják mint kedv szempontjából.

A menü nagyjából a zsokásos volt, mert mindannyian sokkal kevesebbet eszünk, mint régen és a legtöbben finnyásak is, élen a kicsi fiammal.

A menü a következő volt:

Ennivalók:
* salate de beuf
* krisztuskenyér
* káposztasaláta piros-káposztából
* ünnepi disznósült héjában sült krumplikkal
* bárány frikaszé módra

Édességek:
* melomakarono (mézes stangli)
* kurabie (hókifli)
* zserbó

Innivaló:
* saját, több éves rose borunk

A salate de beuf egy jellegzetes erdélyi majonézes saláta, ami sosem hiányzott Édesanyám ünnepi asztaláról és hagyományosan az enyémről sem, ez nálam egy must. Talán az egyetlen, amit akkor is megcsinálok, ha történetesen csak én eszem belőle. Görögországban az ehhez leginkább hasonló majonézes saláta neve: "rossiki" vagyis "orosz saláta", de senki nem tudja miért:) Szakemberek valószínűleg tudnának erre választ adni, majd egyszer rákutatok a neten. Én mindig úgy készítem, hogy az ünnepi ebéd vagy vacsora előtti nap, a gyereknek főzők egy jellegzetes húslevest, mely valami saját családi gyártmány, mert a végén paradicsompasztával pirosítom és rizstésztával tálalom, ezt eszi a gyerek csak jó étvággyal. A megmaradó húst és zöldségeket félreteszem, de úgy, hogy a zöldségeket lecsurgatom, tehát órákra szitába teszem és letakarva mindent hűtőbe. A húst még akkor, langyosan lecsontozom. A képen látható jó nagy tálhoz csak egy csirkefart és hátat főztem meg, evett a gyerek, maradt leves és lett belőle egy ekkora saláta is. Mikor minden jól megdermedt, nagyon apró darabokra vágom a krumplit (most tettem bele 5 közepeset) és a murkot (sárgarépát), valamint a húst (a fenti mennyiséghez 2 maroknyi). Ezekhez teszek még kb. 10 db közepes ecetes uborkát, ugyancsak nagyon apróra vágva, 1 nagy piros paprikát (most a hosszú fajtából volt itthon) apróra vágva, ez helyi újítás, mert eredetileg ezt nem tett bele Édesanyám, és jó sok majonézzel összekeverem (kb. 300 ml-l). Persze lehet bővíteni még főtt zöldborsóval (kb. 2 maréknyi a fenti tálhoz) és főtt kukoricával, de a fantázia nem áll meg, lehet nyugodtan próbálkozni. Nekem az eleinte leírt mezei fajta készült most. Ennek kell egy napot állnia, hogy alaposan összeérjenek az ízek. Nagyon finom volt. Általában díszitem is piros paprika vagy gúlyáspasztával, és olívabogyókkal, de most pasztáim nem voltak, a bogyókról megfeledkeztem. De az íze kárpótolt a díszítés hiányosságaiért:)

A krisztuskenyérre nagyon régóta fájt a fogam:) Illetve az elkészítésére. A gorogkaland.com-ban több olyan bejegyzést is írtam az idén, melyekben beszámoltam a karácsonyi szokásokról Görögország különféle vidékein. Majdnem mindenhol találkoztam a Krisztuskenyérrel, mely egy olyan ünnepi kenyér, amit elvisznek a Karácsony hajnali misére és megáldatják a pappal. Én ezt a részét kihagytam, de készítettem egy szép díszes ünnepi kenyeret, melyre még a keresztet is szépen ráaplikáltuk kis segédem segítségével, aki különben felültetett és alig segített valamiben az idén.

A hozzávalók majdnem ugyanazok, mint a mindennapi kenyerem esetében:

* 1 kg fehér kenyérliszt
* 2 lkanál mezei borecet
* 5 lkanál olívaolaj
* 3 kiskanál só
* 2 kiskanál cukor
* 2 kiskanál ánizsmag (=édesköménymag, elhagyható, de ez nagyon ünnepi illatot árasztott)
* 2 1/2 tasak élesztő (valamennyivel több, mint amennyit az 1 kg liszthez előírnak)
* kb. 650 ml meleg (nem forró) víz

Mindent jobban összegyúrtam, mint máskor és nagyon puhára hagytam a tésztát, éppenhogy ne legyen ragacsos. Félrettem a langyos sütőbe és hagytam megdagadni. Miután kétszer akkora lett, lecsíptem belőle egy darabot, találomra, azokból formáztam a rávalókat, a két csíkot, melyeket kereszt formájában a kenyérre helyeztem, a kis fenyőket, a körbe körbe futó csavart szalagot. Közben a kenyeret benyomogattam a formába, de mire kidíszítettem, megint szépen dagadozott. Megszurkáltam szegfűszeggel itt-ott és a kereszt közepébe egy gesztenyét nyomtam, mert egész dió már nem volt itthon. Betettem sülni, én azt hittem 180 fokra, de mikor egy óra múlva még fehér volt, akkor feltettem a szemüvegem és láttam, hogy csak 80 fokon van:) Ekkor felhúztam 180 fokra és hagytam pirosra sülni. Másnap ettük, de nagyon finom és puha volt, mindenki el volt tőle ájulva, tökéletes siker lett:)

A káposztasaláta nem egy nagy kunszt, de leírom két szóban, mert itt másképpen készítik mint otthon. Én mindig úgy szoktam, hogy vékonyra vágom a káposztaleveleket, de keresztben is vágom, hogy apróbb legyen, ne legyenek olyan hosszú szálak, mintha csak egy irányban vágnám. Ezután durva sóval sózom, citromot facsarok rá és kiegészítem balzsamecettel. Egy negyed piros hagymát vágok apróra és hozzákeverem, pikáns ízt ad neki, majd rászórok erre a nagy tálnyi mennyiségre mely a képen látszik, 2 lkanál savanyú kapribogyót. Ezután bőven locsolom olívaolajjal, a kezemmel finoman összekavarom és apróra vágott petrezselyemzölddel díszítem, mikor kedvem van hozzá:)

A disznósültet már leírtam ITT, most annyi különbséggel készítettem, hogy nem húzattam hálóba a húst, hanem eleve olyat vettem, mely szépen egyben állt. Nem tettem vajat és mézet, csak megszurkáltam a húst, a lyukakba fokhagymát, szegfűszeget és babérlevéldarabkákat tettem. Különleges francia kiskrumplikat vásároltam, melyeket héjastól tettem a hús mellé, de bármennyire megsóztam őket, a só nem hatolt beléjük kellően, így vagy meg kell szurkálnom őket legközelebb, vagy meg kell vagdosnom. De sztem nem éri meg az íze a 2,50 eurót, amennyibe ennek a kilója kerül, sokkal finomabb a görög mezei krumpli. Viszont kinézetre tökéletes volt és mindenkinek nagyon tetszettek.

A bárányt azelőtt való nap ecetes hideg vízbe tettem és éjszakára kipakoltam a hideg erkélyre. Persze jól lefedtem, nehogy valamelyik kutyus úgy gondolja, megnézi mi van a tálban:) Másnap a már ITT leírt módon készítettem. A hagymák mellé még 2 nagy édeskömény-gumót is felhasználtam. Nem tettem az ételhez vöröshagymát, csak zöldhagymát.

Behabarás után és tálalás előtt, a húst tálra szedtem és másik tálra a megfőtt zellert, a maradék apróságokat - hagymát és köménygumódarabokat átpréseltem egy szitán, majd az így kapott sűrű mártást külön szolgáltam fel egy mártástartóban, ezzel egészíthette ki a tányérjára szedett falatokat az, aki tocsogósabban szerette.

Az édességekről írok egy külön bejegyzésben.

Mandulás hókifli (Κουραμπιέ)

2011-12-20T11:54:00.000-08:00

Elkészült az egyik leghagyományosabb karácsonyi édesség, a mandulás hókifli. Nekem személy szerint ez a kedvenc karácsonyi süteményem, reggel kávéval..hmmmm...a nap fénypontja:)

Most kétféleképpen formáztam őket, kis labdákra és magyaros hókifli formájúra, de ez utóbbi végülis nem talál hozzá, jobban szeretem ha kissé vastagabb a sütemény, ahogyan eredetileg kell készíteni. Jöjjön a leírás.

Hozzávalók:
* 270 gr növényi margarin
* 270 gr vaj
* 900 gr finomliszt (nem kenyérliszt)
* 180 gr porcukor
* 1 kiskanál sütőpor
* 1 kis fiola vaníliapor (kb. 1/2 kiskanálnyi)
* 1/2 csésze konyak
* 1 nagy narancs reszelt héja
* 180 gr tisztított mandula a barna héjával együtt

Elkészítés:

A hozzávalók összevegyítése előtt jóval a mandulát tepsiben kicsit megpirítjuk majd mozsárban nagyon durvára összetörjük. Úgy finom ha egészben is maradnak szemek, de legalább negyedben. tehát éppen-hogy egy kicsit meg kell őket potyolgatni..

A tésztához valók közül semminek nem kell szoba-hőmérsékletűnek lennie, mindent ki lehet abban a pillanatban kapni a hűtőszekrényből. Viszont a vajat, margarint jó kis kockákra vágni, hogy megkönnyítsük a mixer munkáját. Először a vajat és a margarint a porcukorral mixerbe tesszük és alaposan összekavarjuk. Én a mixer dagasztó-karjait szoktam használni erre a célra, mivel a hideg margarin és vaj elég kemény. Mikor eléggé összekavarodtak, hozzájuk adom a többi hozzávalót, majd a kezemmel gyúrom végül össze az egészet. A mandulát és a lisztet utoljára adagoljuk, óvatosan, megtörténhet, hogy 100 gr-l több vagy kevesebb liszt kell bele, attól függ milyen a típusa, sikér-tartalma. Tehát mikor úgy látjuk, hogy a tészta összeállt és nem ragad, de még puha, készen van. Vigyázat, kevés liszt sem mehet bele, mert a hideg vaj is csalóka, ha nincs elég liszt benne, szétfolyik a sütőben. Én tegnap a "mindenre használatos" kék görög lisztet használtam hozzá és kb. 175 gr-t vett fel a tészta. Nem kell sokat gyúrni, csak addig, amíg a massza összeáll és a mandulák egyenletesen elosztódnak benne!

Különféle formákat készítünk, mi a kisebb darabokat szeretjük legjobban, a kis labdákat. 180 fokos előmelegített sütőben 20-25 perc alatt szép rózsaszínre kell sütni őket. A képen a kerek formájúak már meg vannak sülve.

Miután kihűlnek "virágvízzel" (pl. rózsavíz) megspricceljük mindkét oldalukon. Ezután alaposan megforgatjuk őket porcukorban. Ez a fázis elhagyható, ha nincs megfelelő virágvíz, viszont éppen ez a jellegzetes íz az, ami elkülöníti ezt a süteményt a magyar típusú hókiflitől.

Egy tálra halmozzuk hegyszerűen:)

Svéd karácsonyi asztal - Julbord (ejtsd.:jülburd)

2011-12-20T10:11:00.000-08:00

Íme egy svéd karácsonyról szóló beírás, mely a Halmstad-i Enikő séf segítségével készült.
Lássuk hogyan karácsonyoznak az északiak, mennyire különböznek az étkek a mediterrán ételektől?

A Julbord vidékenként változik, mindenhol megvannak a különbözö jellegzetességei. Ilyenkor úgy meleg, mint hideg ételeket feltálalnak.

Az ünnepi ebédet hideggel kezdik. Az asztalon mindenképpen megtalálhatóak az elmaradhatatlan, különböző ízesítésű sill-ek (nyersen eltett besózott hering): mustáros, fokhagymás, paradicsomos, citromos, franciás, fekete-ribizlis vagy kimondottan karácsonyi változatban, melynek a fűszerezése történhet csillagánizzsal, egy áfonyára hasonlító bogyóval, amit tranbär-nek neveznek (északon található, vadon növő), vagy gyöngyhagymával, stb .

Mandelmussla

Majd jönnek a karácsonyi sajtok, mint a zöldpenész-sajt, az elmaradhatatlan brie sajt, melyeket a cefrével ízesített kenyér kísér (vörtbröd), mazsolával vagy anélkül.

Pástétomok egészítik ki a felhozatalt, borjúkocsonya, préselt kocsonya, karácsonyi kolbász, pácolt lazac hovmästarsås-al (majonéz alapú kapros szósz), vagy füstölt lazac, főtt tojás kaviárral vagy majonézzel és garnélarákkal, kaporágacskával díszítve, majonézes céklasaláta és egy nagyon hasonló céklasaláta heringgel.

A meleg ételek közül említsünk meg egy párat:

* Janssons frestelse = Jansson kísértése, ez egy krumpli-gratin, egy különleges apró-hal konzervvel, hagymával, tejszínnel.

* Julskinka = karácsonyi sonka, pácolt sonka bőrös résszel együtt, karácsony előtti napokon főzik, különböző fűszerekkel, pl borókabogyóval. Ehhez is egy ceremónia kapcsolódik, mégpedig a híres "dopp i grytan" (dopp i grütán) ami azt jelenti, hogy "fazékba mártás" szószerint. Vagyis mikor még a sonkához nem nyúlnak, de kenyeret mártanak a sonka fövő levébe. A főtt sonkát tojássárga-mustár keverékkel bekenik, megszórják prézlivel és legrillezik. Akár hidegen is fogyasztható.

* Karácsonyi ízesítésű fasírtocskák, egy apró prinskorv (herceg virsli) nevű virsli, sült oldalas.

* Lutfisk - ezt hosszú idők óta svéd nemzeti eledelnek is tartják. Karácsonykor egy muszáj. Északi menyhalat vagy tőkehalat és "grísej"-t használnak erre. Sózzák és szárítják, nagy részüket hagyományos módon észak Norvégiában sziklákon, szél segítségével. Utána pár napig hideg vízben áztatják, majd hamuval és oltott mésszel vízben megfőzik. Ezután megint hideg vízben áztatják pár napig, majd megint a főzés következik, de csak 60 fok körüli hőmérsékleten. Manapság készen veszik az emberek vákuumozott csomagolásban. Az ily módon vásárolt halat csak leöblíteni kell, esetleg egy órányit áztatni főzés előtt.
Az elkészítéséhez a hagyományos hozzávaló a bechamel szósz (mártás), főtt zöldborsó és főtt krumpli. A bechamelt durva-mustárral vagy zúzott szegfűborssal lehet ízesíteni. Úgy tartják, hogy egészséges étel, a lúgos "lutfisk", kiegyensúlyozza a sok (bázisos) zsíros ételt. Különben maga a hal ízetlen. Régebb parasztesküvőkön is felszolgálták.

Hallandban (délen) háromféle káposzta kerül az asztalra: párolt piros-káposzta, barna káposzta, ami fehér-káposztából készül, úgy hogy a sonka fövőlevében főzik, sziruppal és szója szósszal ízesítik, ettől lesz barna. Végül a híres zöld-káposzta, ami nagy bokrokban terem, még mindig van kint a mezőn, ilyenkor kezdik árulni, ez utóbbi csak itt délen szokás. Ezt megfőzik, kicsavarják, megvagdalják, (igazi) vajon megdinsztelik és bőven meglocsolják tejszínnel (erre is sokan tesznek szirupot).

A fentiek mellé karácsonyi mustot, karácsonyi sört isznak.

Desszertnek a tejberizs nagyon kedvelt melegen. A "ris a la Malta" is jellegzetes, ez mandarin cikkekkel vagy más gyümölcsökkel díszített, hideg tejberizs, tejszínhabbal elkeverve.

Struvor

Az aprósütemények közül jellegzetes a csöröge, és egy "mandelmussla" nevezetű édesség, ez utóbbi szó jelentése mandula kagyló a formája miatt. A sütemény alapját apró kis formákban sütik ki, kihűlés után tejszínhabbal és eperdzsemmel, vagy egy vadon termő sárga málnával, a "hjortronnal" töltik meg. Jellegzetes a képen látható "struvor" is, melyet egy palacsinta tésztához hasonló masszából készítenek úgy, hogy egy forró formát belemártanak a masszába, majd utána forró olajban megsütik, cukorba forgatják.

Sajtos-rétes torta (Τυρόπιτα φόρμας)

2011-12-18T10:23:00.000-08:00

Tegnap megint vendégeink voltak. Nem volt egy hivatalos, vagy ünnepi ebéd, csak ugye köztudott, hogy bármi legyen is, a görög ember társasági élete elképzelhetetlen evés, asztal körüli üldögélés, beszélgetés nélkül. Mostani vendégeink egy idősebb tanító házaspár, akik betartják a karácsonyi böjtöt. Nem akartam sokat frinc-francozni:), így nem készült sok dolog, de egy ilyen alkalom mindig jó arra, hogy valami újat kipróbáljak. Persze a leégés veszélye is súlyosabb terhet rak a vállamra, mert más a családban elrontani egy kaját és más vendégeknek, de már elég rutinos konyhatündér vagyok ahhoz, hogy ne féljek vendégeken kipróbálni dolgokat:)

A menü a következő volt:

* friss kenyér

* római saláta görögösen és rukkolával

* fava

* tiropita torta vagyis sajtos rétes kuglóf formában

Mivel a többi már többször is bekerült a blogba, (csak rájuk kell kattintani a linkhez), hadd jöjjön a tiropita recept, ami ünnepi étekként is megállja a helyét.

Hozzávalók:

* 6 réteslap (500 gr összesen)

* kb. 1 csésze olívaolaj kenegetni

* 300 ml tejszín (én ezt 200 ml vastag főzőtejszín+100 ml tejjel helyettesítettem)

* 3 tojás

* 3 v. 4 db. különböző színű paprika (én most 3 db. hosszú, piros Florina típusú paprikát használtam fel)

* 750 gr 5 féle sajt, mindegyik fajta 150 gr. Mindenképpen legyen benne feta sajt, tehéntúró, pikáns sárgasajt és édes sárgasajt (G.o-ban kapható típusok itt élőknek: kerygold, feta, anthotyro, kefalotyri, edam)

Elkészítés:

A sajtokat lereszeljük a reszelő nagy lyukú részén, a paprikákat apró darabokra vágjuk és a sajttal összekeverjük. A 6 lapot egymáson szépen elnyújtjuk az asztalon, mellékészítjük a csésze olajat az ecsettel és az olajjal bekent formát.

Az első lapot megkenjük olajjal, lazán felcsavarjuk és a formába tesszük. A második lapot is megkenjük olajjal, elszórjuk rajta a tölteléket, felcsavarjuk és a másik tekercsre helyezzük, miután annak felületét is megkentük olajjal.

Miután minden tekercs egymáson van és le vannak kenve olajjal, még tehetünk egy másik lapot az egészre - ahogyan a képen látható, hogy kijavítsunk esetleges szakadásokat. Ezután felverjük a tojásokat és a tejszínnel összekeverjük, majd a pitára öntjük szép lassan, közben meg- megrázogatva a formát. Előmelegített sütőbe tesszük, eleinte 200 fokra 10 percet, majd 180 fokra, az alsó rácsra. Kb. 1 óra múlva szép pirosra lesz sülve.

Kivesszük és hagyjuk a formában kissé kihűlni, mert másképpen nem tudjuk kiborítani. Legalább 1 órát kell állnia, lefedés nélkül. Ezután körbe-körbe egy suvlaki pálcikával vagy más puha dologgal elválasztjuk a formától és óvatosan kiborítjuk.

Minél hidegebb annál könnyebben szeletelhető és annál jobban emészthető, mert nem egy könnyű étel. Ezért is javaslom olyankorra, mikor vendégekkel ebédelünk együtt. Nagyon finom, az íze kicsit "pizzás", a paprika miatt. Legközelebb én 1 paprikával kevesebbet teszek bele.

Tejszínes, fetás garnélarák (Γαρίδες με κρέμα γάλακτος και φέτα) + tiramisu

2011-12-16T08:56:00.000-08:00

Tegnap írtam a szombati ünnepi ebédről. A polipon kívül a másik főétel a garnélarák volt. Ezt legegyszerűbben vagy paradicsomosan vagy majonézesen lehet elkészíteni. Ünnepi ebédeken sokszor van majonézes garnélarák, ehhez a legapróbb rákocskákat kell felhasználni. Itt nálunk lehet fagyasztva kapni mindenféle méretű rákot, de gondolom most-már otthon is a nagyobb üzletláncokban. A kicsi rákok, melyek a majonézes salátához pont megfelelőek olyan 3-4 cm hosszúak. Ezeket tisztítva árulják és csak egyszerűen meg kell főzni őket sós vízben, nem kell nekik 5 percnél több. Ezután hagyjuk kihűlni őket, majd majonézzel összekeverjük és salátaleveleken vagy talpas poharakban tálaljuk.

A paradicsomos garnélarák elkészítéséről írtam ITT.

Szombaton egy új receptet próbáltam ki. Az eredmény teljesen paprikás ízű volt:) Illetve a mártás olyan volt, mint amilyenre gyerekkoromból emlékeztem, mikor Édesanyám paprikás csirkét főzött.

Hozzávalók:

1/2 kg fagyasztott, tisztított garnélarák

1 nagy hagyma, apróra vágva

1 érett paradicsom vagy ennek megfelelő paradicsomlé vagy paradicsompaszta

1 borospohár ouzo

200 mgr főzőtejszín

100-150 gr morzsolt fetasajt

Elkészítés:

Olívaolajat hevítek, azon megfuttatom a hagymát. Mikor üveges, ráteszem az apróra vágott paradicsomot vagy a paradicsompasztát, majd erre a rákokat. Lefedem a lábost és hagyom kicsit összefőni, addig, amíg a rákok rózsaszínűek lesznek (ez a friss rákokra vonatkozik, a tisztítottak már előfőzöttek és eleve rózsaszín a színük, ezeket csak pár percig kell főzni). Hozzájuk öntöm az ouzo-t, kicsit összerotyogtatom, majd jöhet a tejszín. Ezzel is picit rotyogtatom, majd hozzáteszem a fetát. Nagyon alacsony hőfokon összefőzőm, kóstolgatom és addig hagyom amíg a mártás a nekem tetsző állapotra sűrűsödik.

Nagyon finom, igazán ünnepi eledel.

Az édesség ahogyan említettem tiramisu volt. A receptet már leírtam ITT, most csak képek jöjjenek.

Paradicsomos polip háromszínű rizzsel (Χταπόδι κοκκινιστό με τρίχρωμο ρυζάκι)

2011-12-15T07:52:00.000-08:00

Szombaton férjem szülinapja volt. Nem sokan voltak hivatalosak, csak egy családtag, ő is eléggé finnyás (jaj, nem eszem ilyesmit, stb.. aztán hazamegy és egy óra múlva kenyeret zabál sajttal..grrrr..) így nem készítettem túl sok mindent. Annyi készült ami aznapra éppen elegendően ünnepi volt, de másnapra is maradt ebéd, hogy ne kelljen főznöm, vendégjárás után szeretek másnap többet pihenni ha lehetséges.

A következők készültek: paradicsomos polip, fetás tejszínes garnélarák, paradicsomos fasírtok és 3 színű rizs. Saláta sem volt, csak mert egyszerűen elfelejtettem:) Tálalás előtt mind törtem a fejem mit akartam még, aztán mikor nekiláttunk, akkor ugrott be, hogy akartam egy szép nagy salátát is készíteni. Édességnek tiramisu készült.

Paradicsomos polip

Pár hete kaptunk ajándékba 2 csomag lefagyasztott polipot, egyik ismerősünk halászta. Azt hittem, két kisebb polip lesz, aztán mikor kiengedett akkor láttam meglepődve, hogy csomagonként két óriási polipkar volt lefagyasztva. Ezek igaziból szénen kisütve lettek volna igazi eledelek, de így paradicsomosan is isteniek voltak. Fantasztikusan puhára főttek, az ismerős szerint azért, mert nagyon jól és alaposan, sokáig verték a kövön:) Ugyanis a polipot így kell puhítani, halászás után legalább fél óráig kell sziklához vagy nagyobb kőhöz csapkodni. Én arra gyanakodtam az a "csel" is közrejátszhatott a polip puhaságában, hogy ecetes vízben főzöm. A lényeg, hogy kétszer ebédeltünk belőle, másodszor most, az ünnepi asztalra lett feltálalva octopus őnagysága.

Hozzávalók

1 polip

1 konzerv paradicsom turmixolva vagy egy nagy pohár friss, érett paradicsom lemixelve

1 babérlevél

4-5 szem bors

4-5 szem szegfűbors

1 fahéjrudacska

2 kiskanál csípős paprika

1 kiskanál édes paprika

1 lk paradicsompaszta

1 pohár olívaolaj

1 apróra vágott hagyma

só, bors

A polipot beteszem a kuktámba és kb. 20 percig főzöm alacsony hőfokon ecetes vízben. Körülbelül egy borospohárnyi ecetet teszek a kuktában lévő vízhez, mely annyi kell legyen, hogy alaposan elfedje a polipot. Miután kinyílik a kukta, kiveszem, a levet nem dobom el, a polipot hagyom kicsit hűlni, annyira, hogy meg tudjam fogni, tudjak dolgozni vele anélkül, hogy összeégessem magam vele.

Főzés után a bőre szépen lejön. Nem szoktam mindet lehúzni, de az ilyen nagyon nagy tappancsos részeket amik a képen láthatóak igen. Ha a polip kisebb lett volna, akkor hagytam volna tappancsosan, de ezek nagyon nagyok voltak.

Magas oldalú lábosban felhevítem az olívaolajat, azon megüvegesítem a hagymát, majd lehúzom a tűzről, belekeverem a paprikát és a többi hozzávalót, összefőzöm, kipótolom a polip fővőlevével annyira, hogy egy bő mártás legyen. Ez egy olyan étel, aminek az ízén nagyon sokat lehet változtatni, ízlés szerint. Lehet tenni bele pl. zöld-mentát, vagy bazsalikomot, ki ahogyan szereti, de a lényeg az, hogy a mártásnak pikánsnak, csípősnek illik lennie. Miután kész a mártás belekeverem a darabokra vágott polipot és fogyasztható is. Én most még egy kicsit átsütöttem a sütőben is, kissé ez is változtatott az ízén. Általában apró makarónival szoktam felszolgálni, de most háromszínű rizs volt a menün.

A piros rizst paradicsompasztával, a zöldet petrezselyemzölddel színeztem. Mindenki a zöldet ette volna:)

Magyaros nap

2011-12-14T10:09:00.000-08:00

Tudom, tudom, micsoda dolog ez, gasztroblog és nem pörög így ünnepekkor? Mentség az van bőven, egyrészt az idén van egy egészségügyi problémám, ami nagyon megnehezíti a főzést (kéz..), aztán meg megint felszedtem pár nem-kívánt kilót és még az ünnepek itt sincsenek, meg nem volt internet, meg még sorolhatnám..de ennyi elég a bizonyítványom magyarázásához:)

Az internet mentes napok egyikén, közel a sütőtökpitás naphoz, magyarosabb ebédet terveztem. Készült sütőtökleves, úgy ahogy kell, tejszínes habarással, egy krumplival és egy almával, ezek nagyon finom ízt adtak neki. Mikor fiam megkóstolta, azt mondta, kér egy tányérral belőle. Aztán mikor leült mellé, mégis meggondolta magát:( Férjem nem is szokta megkóstolni ha van más, most volt más, így ő sem evett belőle.

A leves rám és a kutyusokra maradt végül, pedig nagyon finom volt.

A fiam mindig és bármikor, bárhol eszik rántott húst, így ez nagyon gyakran készül itthon mindenféle húsból. Annak idején nálunk otthon ezt úgy hívták, hogy "bécsi szelet". A bécsi szeletet én is, öcsém is imádtuk, valamikor nagy versengés folyt közöttünk, ki eszik többet (érdekes, akkor ha akartam volna sem híztam volna meg..) Mivel ennyire imádja fiam is, be lehet fogni egy kis segítségre:)

Készítettem ugyanaznap töltött paprikát. Ez is nagyon jól sikerült, a férjem ezt választotta, sütőtökleves nélkül:) Igaziból ezt sem szereti, de ha éppen úgy adódik, megeszi. Nekem egyik nagy kedvencem, annak ellenére, hogy gyerekkoromban nem rajongtam érte. Fiam egyáltalán nem eszi, így elég ritkán készítek.

Nem mondhatom, hogy magyaros ebédemet fergeteges siker koronázta volna, de azért mindenki jóllakott, sőt mi több, fiam teljesen meg volt elégedve az ő ebédjével. A rántott húst annyira imádja, hogy semmiféle köretet nem fogad el melléje, csak egy fél kígyóuborkát.

Sütőtökös pita (Κολοκυθόπιτα)

2011-12-03T08:51:00.000-08:00

Legutóbb tavaly januárjában került sor ennek az ételnek az elkészítésére, ITT írtam róla. Most pár változtatással készítettem, de a lényege ugyanaz. A múltkor Athénban jártam és bementem a legnagyobb bevásárlóközpontba, gondoltam, megnézem, ott mennyibe kerül a sütőtök. Hát nagy meglepetésemre Eviai sütőtökök voltak a polcra felhalmozva és jóval drágábban, mint itt Evián. Kilója 92 cent volt. Így hát hazafele jövet, Mantoudi előtt vásároltam, ott van egy hely, ahol az út mentére pakolják ki a helyi termést. Mivel most télen itt alig van forgalom - nem úgy mint nyáron, mikor az Athénieknek itt mindent jó pénzért el lehet adni - itt olcsóbb mint a piacon, ráadásul szép darabok vannak, már többször szemeztem velük.

Megálltunk hát kis családommal vásárolni, de rémesen nagy darabok voltak. Így végül a legkisebbet és a legkönnyebbet választottam, ami annyira könnyűnek tűnt, hogy féltem, nehogy a belseje el legyen száradva, futhatok vele vissza.Szerencse nem így volt és ma a sárga tökmalac le lett vágva:)

Az embert kellet hívnom a legyilkolásra, mert túl nagy volt ahhoz, hogy egyedül harcoljak vele.

Megkönnyebbülésünkre nagyon szép belseje volt, rengeteg maggal.

A felvágás után kanállal kiszedtem a magokat és a szálas részeket. A szálakkal nem sokat kell kínlódni, mert reszeléskor simán elválik ez a rész a húsos résztől. Ezért jobb kézzel reszelni és nem géppel, vagy nem késsel apróra vágni.

Miután kettévágtuk, kiszedtem magokat, szálas részeket, lehéjaztam és a húsát lereszeltem, a következő eredményt kaptam: 2.200 gr reszelt tökhús, 2 kg haj és szálas rész, 600 gr szálas résszel keveredett tökmag. Ez utóbbit egy tepsire tettem, újságpapírra, száradni. Holnap de. kiteszem a napra.

Miután feldolgoztam a tököt, elkészítettem a rétesnek való tésztát: 500 gr liszt, 1 kiskanál só, 1 lk ecet, 2 lk olívaolaj és kb. 1 csészényi langyos víz (annyi kell amennyit a tészta felvesz ahhoz, hogy puha legyen, de nem ragacsos). Ezeket összegyúrtam és leolajoztam a tetejét, majd letakartam és félretettem pihenni arra az időre, amíg a tölteléket elkészítem.

A töltelék hozzávalói:

1.800 gr reszelt sütőtökhús
2 hagyma apróra vágva
3/4 csészényi olívaolaj
1/2 csésze tapadós rizs
4 tojás
300 gr fetasajt morzsolva
1/2 csokor friss kapor apróra vágva
maréknyi friss menta apróra vágva
2 kiskanál só
kb. 2 kiskanálnyi bors

A hagymákat megfuttattam az olajon, majd miután kifehéredtek, hozzáadtam a sütőtököt és lassan, óvatosan forgatva néha, kb. 15 percet hagytam alacsony hőfokon rotyogni. Ezután szűrőbe pakoltam, hogy kifolyjon a leve, ami nem főtt el és kitettem a balkonra hűlni. Időközben a tésztából 6 lapot nyújtottam, az első 3 lapot le is fektettem a tepsibe, úgy, hogy egymás között alaposan megkentem őket olívaolajjal. A lapok készítését ITT részletesen leírtam már.

Miután a töltelék meghűlt, hozzákevertem még az enyhén felvert tojásokat, rizst, a morzsolt fetát, apróra vágott kaprot és mentát. Jól összekevertem, hogy mindenhová egyenletesen jusson a tojásból, mert máskülönben a pitám itt ott feldagad és nem lesz szép. Ráhelyeztem a tölteléket a quacker-l (gabonapehely) megszórt lapokra, majd befedtem őket a másik 3 lappal, melyeket egymás között megolajoztam. A töltelékre helyezett 2 utolsó lapot gyűrötten tettem rá, majd megszórtam a felső lapot szezámmaggal, megspricceltem a kezemmel vízzel és 10 percig 200 fokon, majd a hátralévő időben 180 fokon, alsó rácson, pirosra sütöttem (kb. 1 óra).

Sütés után mindig ki kell venni és szabad levegőn hagyni kihűlni, lefedés nélkül, ahhoz, hogy a lapok ropogósak maradjanak!

Marhahús bébicukkinikkel (Μοσχαράκι καπαμά με κολοκυθάκια)

2011-12-02T08:00:00.000-08:00

Ma volt az a nap, amikor annyit ettem, hogy még mindig rosszul érzem magam, pedig azóta már egy nagyot sétáltam is, hátha könyebb lesz az emésztés. Történt ez úgy, hogy a mai ebéddel nagyon elpepecseltem, a zöldségeket rendre tettem az ételhez, majd mikor megfőttek kiszedtem, és mivel nem reggeliztem rendesen, hát a kóstólás mindig úgy sikerült, hogy egy kis tányérra való ételt befaltam. Így mire ebédhez kerültem már igaziból nekem nem szabadott volna ennemn, de annyira szeretem én is ezt az ételt, hogy nem álltam meg és rendesen beebédeltem. Na azóta csak nyögök, pedig a kutyát is megsétáltattam, de a pocakom nem akar a helyére kerülni. Szinte hihetetlen, hogy erről az ételről csak felületesen írtam ITT.

Annyira hétköznapinak éreztem, hogy eddig nem tartottam érdemesnek arra, hogy bővebb beszámolót kapjon. Pedig elég nagy odafigyelés kell ahhoz, hogy az étel olyan állagú legyen, amilyennek lennie kell, hisz össze kell főzni húst és zöldséget, mindkettőnek puhának kell lennie, de egyiknek sem szabad szétfőnie. Habár én a marhahúst úgy szeretem, annyira puhán, hogy majdnem szét van főve.. A zöldségeknek azonban nem szabad túl sokat főniük, azért, hogy normális tartásuk legyen majd a tányéron, de élvezhető legyen szájunk, nyelvünk, ízlelőbimbóink által is.

Hozzávalók:

1 kg marhahús, nagyobb darabokra vágva

2-3 cikk fokahagyma

1 hagyma apróra vágva

1 kg bébicukkini

2-3 krumpli nagy kockákba vágva

2-3 sárgarépa karikázva

2 lk paradicsompaszta

van aki tesz hozzá késhegynyi cukrot (én nem)

2 lk apróra vágott petrezselyemzöld

só, bors

A marhahúst itt az ilyen paradicsomos, fazakas ételekhez mindig nagy kockákra vágva kérik és kapják hentestől, ezeket "merides"-nek nevezik ami tulajdonképpen adagot jelent. Valamikor a görög ételeket megpróbáltam magyarosan kis kockára vágott hússal elkészíteni, de nem ízlett, úgyhogy maradok a görög ételek görögös elkészítési módjánál. A húskockák mindegyikébe szoktam szúrni egy kis darab fokhagymát. Utána a húsokat konyhapapírra teszem és felitatom a nedvességet, majd kisütöm forró, bő olívaolajban, kuktába teszem.Az olajban megfuttatom a hagymát, a krumplit és sárgarépát, majd a húshoz teszem. felöntöm vízzel, a vízben elkeverem a paradicsompasztát. Annyi víz kell, hogy majdnem ellepje a hozzávalókat. Sózom, borsozom és fedelét becsukva, odateszem főni. Kb. 10-15 perc múlva kinyitom, kiszedem a krumplikat és sárgarépát, a húst tovább hagyom puhuljon. Kb. 30 perc múlva a húsnak is kész kell lennie. Én ilyenkor le szoktam szűrni a levet, áttöröm, hogy a krumpliról leszakadt darabkák, meg a hagyma is átpréselődjön. Visszateszem a lét és a húst és hozzáteszem a cukkinit, becsukom a fedőt és megint annyit főzöm, amennyi a cukkiniknek kell, kb. még 10 perc. Mindent vigyázva kiszedek, majd a levet besűrítem egy kanál liszttel, még 5 percet nagyon alacsony hőfokon főzöm majd tálalok. A gyereknek mindig van hozzá rizs is, mi friss kenyérrel szoktuk fogyasztani, hisz ez egy olyan étel ahol köret és hús együtt vannak.

Hogyan állunk a terméssel?

2011-11-29T10:35:00.000-08:00

Több mint egy hónapja számoltam be a termésről, a kint fellelhető gyümölcs és zöldségállományról, no nem mindről, hanem amiket itt Evián körülöttem látok, meg amik nálam a kertben megteremnek. A november hónap a legtöbb családban az olívaszürettel telt el. Az idén nem volt eget-rengetően sok a termés, de nem is volt egy terméketlen év. Így a legtöbben több-kevesebb napig szedték és még szedik az olívát. A szomszédos olajprés még éjszaka későn is üzemel, az olívaszag kilométerekig érződik előtte és utána. Nekünk nincs sok fánk és azok is túl fiatalok ahhoz, hogy számottevő terméssel örvendeztessenek meg, azonban annyit szüreteltünk, hogy legyen eltenni valónak. Most a szüretelt olíváink vízben állnak, kell nekik kb. 10 nap áztatás, mindennapos vízcserével, ahhoz, hogy a keserű íztől megszabaduljanak.

Az eltelt hónap többnyire nyirkos, ködös reggelekkel kezdődött olyan +5 fok körüli hőmérséklettel, majd délben felment akár 15-re is és többször kisütött a napocska is. Reggel és du 4 után már semmit nem lehet igazán kint dolgozni a nedvesség miatt, sőt a ruhákat is úgy kell kimosni, hogy 11 körül legyenek kiterítve és legkésőbb 4-kor be kell szedni őket, mert hanem megtelnek nedvességgel, főleg ha nincs szél. tegnap reggel is napra ébredtünk és egész nap nem volt egy felhő sem, kitűnő idő volt ahhoz, hogy a kertemben lévő növényeket is lefotózzam. Ma még a füvet is sikerült lenyírni, talán még egyszer sikerül a havas idő beállta előtt, ami karácsony környékén szokott megérkezni.

Lotos fa a kertünkben

Lotos avagy kaki avagy datolyaszilva

Az idén nincs annyi citromunk mint tavaly, de nyárig gondolom elég lesz családi fogyasztásra

Már csak a fáról szedett, még kissé éretlen citromokat használom a konyhámban

Első év amikor termésünk van a mandarinfán

..és második év grapefruit, most már több gyümölcs van, lehet lesz 10 is:)

Csípős paprika, meg kéne pirosodjon, ha addig nem lesz éjjeli fagy..

Minden évben megijedek attól, hogy a fréziáim ilyen hamar levelet bújtatnak

Még hagyott olívát a fán a férjem, olajnak kevés volt, eltenni-valónak sok, lenne megoldás, de..

Articsóka - nem tudom, hogy lesz-e még termése is a hidegebb idő beállta előtt, mert eddig csak nyáron volt nekünk

A gránátalmafa elhullatta mind a levelét, még 3 gyümölcs van, a többit már mind megettük:)

A fügefán még pár levél próbálkozik az enyészet elleni harccal

A gyümölcs nélküli eperfa még tartja leveleit

A kis leandereimen még ott a száradt virág

A rózsa még egyet egyet virágzik

A hajnalkák most kezdenek el száradni. Az idén többet bírtak, más években már novemberben száradtan hámoztam le őket a rácsról, hogy a jövő éviek újból bekússzák majd azt...

Részeges kevert

2011-11-25T03:48:00.000-08:00

Hiába az egészséges étkezésre való törekvés, csak nem akarok arról leszokni, hogy a reggeli kávém mellé legyen valami édes és száraz harapnivaló. Így tegnap gyorsan összedobtam egy részeges kevert sütit, ami egy nagyon egyszerű és elég olcsó sütemény is. Nem kell sok hozzávaló, viszont fontos egy finom, édes bor. A legjobb egy Samos-i édes vagy a templomi úrvacsorás bor, én magyar Tokaji Aszuval készítettem, ettől lett egy karakteres aszus íze, úgyhogy aki ezt a típusú bort nem szereti, használjon hozzá egy semleges ízű, édes, fehér bort.

Hozzávalók:

5 tojás

2 csésze kristálycukor

1 csésze étolaj (nem olíva)

1 csésze édes fehérbor

2 1/2 csésze sütőporos finomliszt
kevés vanília vagy mastika opcionálisan, vagy bármi más ízesítő (én semmit nem tettem a fentieken kívül)

A tojásfehérjéket elkülönítettem a sárgájuktól. A fehérjékből kemény habot vertem. Mindig teszek pici sót vagy pár csepp citromlevet, így nagyon hamar nagyon kemény fehérjehabot kapok. A tojássárgákat mixerben alaposan összekevertem a cukorral, majd az olajjal és borral. Ezután kézzel hozzákevertem a lisztet - azért kézzel, mert a mixer nagy lisztfelhőt szokott csinálni és nem szeretem.. Miután alaposan összekevertem, ugyancsak kézzel és lassú, körkörös mozdulatokkal hozzákevertem a fehérjékből vert habot. Miután minden alaposan összekeveredett olajjal kikent formába öntöttem és kb. 1 órát sütöttem, eleinte 10 percet 200 fokon, majd a többi időt 180 fokon, középső rácson. Elég lett volna neki 5 perccel kevesebb sütés is, mert kicsit megkérgesedett, de nagyon finom, állandóan rájárunk, már kevesebb van meg mint a fele..

Görög kolbász (Λουκάνικο)

2011-11-20T23:13:00.000-08:00

Görögországban a felvágottaknak csak az utóbbi 2 évtizedben lett nagy kultusza, azelőtt alig ismerték őket. Ezzel magyarázható, hogy az idősebb korosztály nem is nagyon fogyasztja, úgy tartják rettentően káros az egészségre, nemcsak a tartósítószerek miatt, hanem azért, mert rosszabb minőségű húsból készülhetnek és nagyon magas a só-tartalmuk. A kolbászt azonban mindig is ismerték, főleg a hegyi falukban és általában az ízesítés jellemző arra a vidékre, ahol készül. Ez azt jelenti, hogy ízesítéshez azokat a fűszereket használják fel, melyeket helyben beszerezhetnek. Persze ez is az utóbbi években változni kezd, hisz most már bármilyen - régen egzotikusnak számító fűszert - be lehet szerezni könnyen bármelyik nagyobb üzlet-hálózatból.

A kolbászkészítésről általában nem akarok írni, mert aki ezzel szeretne foglalkozni, az más szakoldalakról be tudja szerezni a szükséges információt arról, milyen töltőgépre van szükség és hogy hol lehet a kolbásznak megfelelő bélt beszerezni. A hús pedig vagy saját malacunkból kerül ki, vagy pedig a hentesünktől kérünk kolbásznak megfelelő színtiszta hús+zsíros darabok keverékét. Azt is bizonyosan elmondja a hentesünk, hogy minél "egészségesebb" a kolbász, illetve minél kevesebb a zsír benne, annál szárazabb és porlékonyabb.

Mivel otthon nemsokára nagyon sokan kolbászt készítenek, természetesen hozzám is érkezett egy kérdés, a görög kolbásszal kapcsolatban. Így három receptet írok most be.

Az első recept póréhagymás és Thesszáliából származik.

10 kg kolbászhoz a hozzávalók:

9 kg kolbásznak való darálthús
2,5 kg póréhagyma
180-200 gr só
10-20 gr fekete bors
oregano ízlés szerint
30 gr húsízesítő fűszer kolbászhoz (pl. az APPETITO nevű)

A második recept narancsos és Eviai, én itt ilyet vásárolok a hentesemtől és nagyon szeretjük.

10 kg kolbászhoz a hozzávalók:

10 kg kolbásznak való darálthús
borsikafű ízlés szerint
2-4 (bio!)narancsnak a héja lereszelve vagy nagyon apróra vágva
180-200 gr só
10-20 gr fekete bors

A harmadik recept több hozzávalóval rendelkezik, pikáns, nagyon finom házikolbász Zakinthos szigetéről.
Hozzávalók:

6 kg marhahús
3 kg disznóhús
2 kg juhhús
kb. 1 kg bél
2 kg póréhagyma darálva
kb. 200 gr só
20 gr köménypor
20 gr szegfűbors (por)
20 gr fekete bors
10 gr piros bors

A póréhagymát apróra vágjuk majd a többi hozzávalóval alaposan összekeverjük. Vannak olyan receptek, melyekben a póréhagymát nyersen, máshol a póréhagymát kevés olajon megfuttatva használják fel.
Minden esetben a kolbászt töltés után levegőn szárítják, vagy ha erre nincs idő és lehetőség, 100 fokon a sütőben kb. fél órát lehet aszalni, majd kihűtve becsomagolni és a mélyhűtőben tárolni.

Jó munkát és sok sikert az elkészítéshez!

Görög fánk (Λουκουμάδες)

2011-11-08T23:50:00.000-08:00

László kéréséről nem feledkeztem meg, jöjjön hát a legegyszerűbb görög édesség receptje, a görög fánké, melyet a turisták lukumádész néven ismernek.

Hozzávalók:

1/2 kg sütőporral dúsított liszt

1 csomag, 1/2 kg liszthez való száraz élesztő

1 kiskanál kakukkfű-méz

1 kiskanál só

kb. 2 csésze langyos víz vagy szódavíz vagy bármilyen buborékos üdítő (az íz természetesen belejátszik a végső íz kialakulásába)

bő olívaolaj kisütni

A fenti alapanyagokból egy folyós, de sűrű masszát keverünk. A masszának sűrűbbnek kell lennie a palacsintához készített tésztánál, de még ragacsosnak, folyósnak kell lennie, tehát nem kenyértészta. Miután biztosak vagyunk benne, hogy a habkeverővel vagy fakanállal simára dolgoztuk és nincsenek benne kis csomók, meleg helyre félretesszük és addig hagyjuk, amíg kétszeresére megkel, valamint apró buborékok képződnek benne.

Ezután egy fazékba bőven olívaolajat teszünk és odatesszük a tűzre. Mikor forró, a masszából vízbe mártott kanállal kerek labdákat csípünk ki, melyeket a forró olajba teszünk és ropogósra sütjük. Utána konyhapapírra tesszük, majd miután lecsöpög róluk a fölösleges olaj, tányérra rendezzük és csorgatunk rájuk bőven mézet, megszórjuk fahéjjal és pirított szezámmaggal.

Jó étvágyat!

Retsinabor - mi is az? (Όλα για την ρετσίνα)

2011-11-01T03:19:00.000-07:00

M. Gábor kérésére kerüljön terítékre a görögök egy részére nézve - kínos téma: a recinabor. Mindjárt elmesélem miért kínos téma és azt is elmesélem, tulajdonképpen mi is ez a borfajta, hogyan készítik.

Mielőtt a továbbiakat olvasod kedves érdeklődő, először el kell olvasnod az aleppói fenyőről írt cikkem, mert ez az a fenyő, melynek gyantáját a bor ízesítésére használják. A cikket ITT találod.

Először hadd meséljem el, hogyan került a gyanta a borba. Valamikor az ókorban, igaziból már ködbe vész, hogy melyik évkezdettel, a görögök elkezdték a borgyártást. Eleinte, mielőtt az üveget elkezdték volna gyártani, agyagból készült amforákba tették a mustot. Igenám, de az oxigén, ami az amforák porózus falain bejutott az edény belsejébe elrontotta a bort. Miután erre rájöttek, arra is rájöttek, hogy a fenyőgyanta teljesen szigeteli az edény falait. Így hát bekenték belülről az edény falait gyantával, de gyantából készített ragacsos anyaggal le is zárták a dugók mentén az amforákat. Ez egy jó módszernek bizonyult, tökéletesen szigetelt, de az ízét átadta a bornak is.

A rómaiak folytatták a görög módszert a borgyártásra. Említéseket találunk különböző írásokban, legelőször az I. sz-i Columella római mezőgazdász, író leghíresebb munkájában, a De Re Rustica-ban. Ebben az írásban beszámol a különféle típusú gyantákról, melyeket a borhoz kevernek ízesítés céljából, valamint az amforák szigetelésére használják. Caius Plinius Caecilius ókori enciklopédista, a Naturalis Historia nevű monumentális természettudományi művében, már rámutat arra, hogy nem mindegy milyen típusú fenyőnek használják fel a gyantáját, valamint arra is, jobb a gyantát a mustba tenni.

Így végül lassacskán kiderült, csakis az aleppói fenyő megfelelő a célra, a pinaceae halepensis.
Sajnos azonban a Római Birodalom nyugati részén nem volt elegendő aleppói fenyő, így kétségbeesve keresgéltek más szigetelési módszer után. Aztán valaki kitalálta a hordót, így elkezdték a hordók gyártását és nemsokára, alig 200 év elteltével, már az egész Római Birodalom területén hordókban folyt a borkészítés. Az egyedüli terület, mely megtartotta a gyanta felhasználását a borászatban a Kelet-Római Birodalom volt. Itt továbbra is amforákkal borászkodtak és retsinával szigeteltek.
A Cremonai püspök és egyben langobárd krónikaíró, Liudprand, a Relatio de legatione Constantinopolitana című, a 968-as konstantinápolyi követjárásról írt beszámolójában nagyon szépen rámutat a birodalom két részében feltalálható borfajták különbségeire. Különben elég vicces az egész dolog, mert Liudprand azért ment Konstantinápolyba, hogy birodalmi nászt beszéljen meg II Niképhorosz bizánci császárral. Romanos II lánya és II Otto közötti házasságot szerette volna elrendezni. Niképhoroszról rettentően rossz véleménnyel volt és ránk maradt írásában elolvashatjuk felháborodását az ottani vendéglátással kapcsolatban. Nem ízlettek az ételek amikkel traktálták, a halmártásban úszó, hagymákkal töltött kecskehúst utálatosnak tartotta és a retsinabort pedig ihatatlannak. Talán ekkor jelenik meg írásban először a retsinabor kritikája.

A középkorban több utazó és keresztes lovag tesz említést a görög területeken, szigeteken megízlelt retsinaborról.

Sok vicc is kering a borról, állítólag mikor a rómaiak eleinte mindent elkoboztak a görög "pogányoktól", ezt tették volna a borukkal is, de a retsinát egyszerűen ihatatlannak tartották, így arra nem tartottak igényt. Legendák keringenek arról, hogy I Eric, dán király, és Sigurd I, norvég király halálát is a retsina bor okozta, valószínűleg mert az első Cipruson halt meg, míg a másodiknak folyamatos és végzetes kimenetelű alkoholproblémái voltak.

A lényeg az, hogy ma a retsinabort az EU PDO (protected designation origin)-ra vonatkozó törvénye védi, mely kimondja, hogy csak az a termék viselheti a nevet, melyet ott és azzal az eljárással készítenek, mely le van írva a termékbemutatóban, melyre a törvény vonatkozik. Görögországban a fő retsinabor gyártó vidékek az Attika-i félsziget (Athén és környéke), Evia szigete, és Beotia - közép Görögország. Habár egész Görögországra jellemző az aleppói fenyő, de legtöbb belőlük itt található.

Na most akkor térjek rá arra, miért olyan kétélű manapság a retsinabor emlegetése?

Az ókorból a közelmúltba ugrunk. A modern Görögország történelme vérrel és retsinaborral itatott. A szegénység végeláthatatlan évei alatt a borászat sem tudott megfelelően fejlődni. A különféle elnyomások évei alatt, melyektől a Római Birodalom kezdetével a görögök szenvedtek, leginkább olcsó borokra volt szükség, melybe a bút bele lehetett temetni. Ugyan már volt üveg és ismerték a szigetelt palackozás módszerét is, mégis a retsina, a gyanta, volt az, mely kiválóan megfelelt arra, hogy a másodrendű borok sok kívánnivalót maga után hagyó ízét feldobja. A gyantás ízesítés eltakarta a hiányosságokat.
A második világháború után és a Zorba hatására (is) turisták tömege kezdte ellepni a szigeteket. A görög életszínvonal emelkedett, a retsináé azonban nem. A "moussaka and retsina" kettősben az olcsó, problémás, rossz minőségű bor nagyon jól megállta a helyét. a sok hippi, Jézus papucsos, fiatal idegen nyakalta, hogyisne, hisz minden más megvolt, tenger, szerelem, a "greek feeling". Ez a generáció azonban felnőtt, magára öltötte a kosztümjeit, kilépett a világba, bankárok, ügyvédek, orvosok, intellektuellek és egyéb "igényes állampolgárok" lettek, akik kényesek a minőségre és akik bármilyen kitűnőnek híresztelt bort hajlandóak megkóstolni, a görögön kívül. Úgy vélik soha nem lesznek képesek megint az a savanyú, keserű valamit iszogatni, hisz ők arra emlékeznek. Rengeteg idegen szakácskönyvben lehet olvasni negatív véleményeket a görög borral kapcsolatban. Az olcsó retsinabor rányomta bélyegét egy generáció borászati ismereteire.

A tavernákban ismeretes, hogy többféle előétel, borkorcsolya kerül felszolgálásra. Ezt a sok, egymáshoz igaziból nem illő, de remek ízt melyik bor tudná összefogni? Nehéz lett volna olyan borfajtát találni, mely mindenhez találjon. Ide megint tökéletes láncszemként talált a nem túl jó minőségű, erős és jellegzetes ízű retsina bor.

Ezért kötődik a mai napig a retsinabor képe a népi tavernákban, kimérten, flaskóban adott olcsó bor képéhez. A múlt század vége felé a görög borászat óriási fejlődésen ment át. Vannak előkelő, kiváló borászatok, ahol remek minőségű fehér és rose borokat ízesítenek megfelelő mennyiségű gyantával, úgy, hogy az eredmény fergeteges. A görögökben és idegenekben élő általános kép azonban még mindig az olcsó, kimért retsinabor.

Térjünk rá arra, hogyan retsinázzák otthon a borokat?

Teljesen egyszerűen és archaikus módon, ahogyan mi is. A mustba, még fövés előtt, tesznek egy kevés gyantát (100 kg bor/10 gr gyanta, százalékban mindig kisebb mint 1% a gyanta). Mi magunk, mikor retsinaborra vágyunk, akkor egy 200 kg-s hordó bornak megfelelő musthoz kb. egy női maréknyi gyantát teszünk. Igen, tiszta, feldolgozatlan, allepói fenyő mustot, melyet bármely erdőrendésztől/favágótól beszerezhetünk. Ez feloldódik a fövő mustban és egy olajhoz hasonló réteget képez a felületén. Ezt a bor leszívásakor kiszűrjük és mikor kész a bor, attól függően retsinaízű, mennyi gyantát tettünk bele. A legjobb, ha a gyanta egy tüllben kerül a mustba, így nem okoz gondot majd a kiszedése, miután a must felforrt.
Azt is jó tudni, a retsinabort 1 év alatt el kell fogyasztani, mert az íze megváltozik, túl "nehéz" lesz.

A témát azzal szeretném lezárni, hogy a bor ízlés kérdése. Van akinek csak a rose ízlik, van aki nem bírja maga előtt látni. Így van ez a retsinával is. Van aki utálja, van aki imádja, mint én magam is. Azt nem lehet tagadni, hogy hozzátartozik a görög borászat történelméhez, sőt annak egy nagyon-is velős, valódi és tartalmas része. Szerencse manapság több jófajta borászat készít fantasztikus retsinaborokat. Akik úgy mint én, szeretik, törekedjenek arra, mikor Görögországba látogatnak, palackozott, jó minőségű retsinaborokat vásároljanak és ne maradjanak a tavernák olcsóbb, kimért változatánál, mely vagy jó vagy nem.

Fontos!!!

Vigyázat! Senkit ne biztasson ez a bejegyzés arra, hogy saját maga kilopjon egy adag gyantát ha felénk jár, valamelyik fenyőn lógó zacskóból! Az allepói fenyőről szóló cikkemben leírom, hogyan gyűjtik a gyantát a fából. Tehát csakis a favágó szakember tudja, melyik gyanta az, amelyik olyan fából lett kigyűjtve, melyen a vágást nem kezelték savas oldattal!

Padlizsán paradicsomosan (Μελιτζάνες γιαχνί)

2011-10-27T10:35:00.000-07:00

Az igazság az, hogy ezt a receptet valahogy az emlékeim alapján állítottam össze. Valamikor a 87-90-s években sokat jártam a Pelloponéz félszigetre, egy ókori Olympia közeli faluba, ahol sokszor készítették. Most, hogy kézproblémám miatt azt sem tudom, mit találjak ki, hogy kaja is legyen, de ne kelljen órákig vele babrálni, ez jutott szembe. Nem mintha nem kéne külön sütögetni a padlizsánszeletreket, de valahogy mégsem telt sok időbe mert csak egy tepsinyi mennyiséget készítettem. Aki szereti az olívaolajas, cuppogós kajákat, az olvasson tovább:)

Vastagabb szeletekre vágtam két nagyobb padlizsánt és besóztam, hagytam egy órát gondolkodni. Utána letöröltem konyhapapírral a levet a szeletekről és olívaolajban kisütöttem őket. Kiszedtem a szeleteket konyhapapírra. Puccoltam időközben egy jó nagy marék fokhagymát, marék zöld petrezselymet, melyet apróra is vágtam és lemixeltem egy 300 gr-s egész paradicsomokat tartalmazó konzervet. Egy tepsibe lerétegeztem először egy réteg padlizsánt, megszórtam alaposan csípős paprikával, az apróra vágott fokhagymával, megint egy réteg padlizsán jött erre, megint fokhagyma és bőven a petrezselyemzöld, majd megint padlizsán, ezt meglocsoltam egy kanállal a turmixolt paradicsommal, majd rázogattam, hogy a paradicsomlé mindenhová jusson. Lefödtem és lassú tűzön kb. 15 percet rotyogtattam, hogy a fokhagyma és petrezselyemtöld is megpuhuljon. Fetával, friss barna kenyérrel tálaltam.

Olajkészítés, szűz, extra-szűz vagy nem is szűz?

2011-10-26T10:18:00.000-07:00

A tegnapelőtti olívaszüreti post után, jöjjön a folytatás is. A magokat leszedjük, de hogyan tovább és miért?
Eben a bejegyzésben azokhoz is szólok, akik nyaranta olívaolajat szoktak nálunk vásárolni. Általánosan számolva kb. 100 l olívaolajat szoktak tőlem magyar turisták elvinni, ami persze nem sok, szerencsére, mert így tudom biztosítani a házi olajat. Ezzel kapcsolatban is szeretnék néhány információt megosztani veletek, és válaszolni arra a kérdésre, érdemes-e, szabad-e házi olajat venni vagy maradjunk a super-marketekben árusított, ellenőrzött, "biztos" változatnál.

Külföldön és főleg Magyarországon a legismertebb fajta olíva a Kalamata-i (Kalamon). Persze, finom és jó, de nem ez az egyedüli fajta. A kereskedők viszont nagyon is jól kihasználják a tényt, hogy ezt a nevet jól el lehet adni és így manapság a Kalamata vagy Kalamon inkább egy márkanév lett, mintsem az olíva eredetét jelző név, valahogy úgy, mint ahogyan Magyarországon a szegedi vagy kalocsai paprika is legtöbbször nem jelenti a paprika valódi eredetét. Mindenesetre a Kalamata-i fajtát azért szeretjük, mert ez a legnagyobb bogyóval rendelkező fajta, így kellemes szájnak szemnek és ízre is kítűnő. Az apró bogyóknak is megvan viszont az eltevési módjuk és pont olyan ízletesek lehetnek.

A másik jelző amit a magyarok ismernek, anélkül, hogy igaziból tudnák mit is jelent, az EXTRASZŰZ. Mindenki megkérdi tőlem vásárlás előtt, hogy az olaj amit venni fognak extraszűz-e és mindenkit biztosítok arról, hogy igen, minden kistermelő által előállított Eviai olaj extraszűz, legalábbis azoké, akiket ismerek és akik a vidék olíváit dolgozzák fel. De mit is jelent ez a (sztem elég hülye) jelölés, hogy extraszűz? Tk. az olívaolaj eredeti, alapértelmezés szerinti formája, a nulla savasságú (már amennyire ez lehetséges), hidegen, kímélettel és szeretettel, egészséges bogyókból (mindegy h zöld vagy fekete) préselt, sűrű olívaolaj.
A szűz és extraszűz olívaolaj pedig ugyanaz, mert a szűz jelző a gyártástechnológiát jelenti, az extraszűz pedig a kíváló minőséget.

A szűz, illetve extraszűz olívaolajat tehát mechanikai eljárással (préseléssel) nyerik, ami azt jelenti, hogy kémiai anyagok használata, ráhatása nélkül kapják, mint ahogyan lennebb leírom. Az extraszűz pedig az, amelyiket a kíváló minősége, alacsony savassága (kevesebb kell legyen mint 8/10 %) miatt a kereskedő akként forgalmaz.

És most a lenti leírásban arra is választ kaphattok jobb-e a nagyüzemileg előállított olívaolaj vagy a kisebb termelők olaja?

Itt Évia északi részén többnyire két fajta olívabogyót termesztenek: a Kalamon és a thrumbes fajtákat, tehát már itt láthatjátok, hogy a kalamatai bogyóink minden, csak nem Kalamatai származásúak. Az első tő valószínűleg az volt, de azóta már milliónyi kalamon típusú fa van az egész országban. Az előbbi post-ban leírt szüret alatt összegyűjtött kétfajta bogyókat szépen kiválogattuk, a szép és ép darabokat összevegyítve elvittük az olajpréshez, ami 2 km-re van a házunktól. Kb. 5 kiló bogyóból nyertünk 1 kg olajat, ami nagyon jó eredménynek számít, valamint azt is jelenti, hogy a bogyók nagyrészt a megfelelő érettségi szinten voltak leszüretelve.

Pakoljuk a bogyókat, indulás a présház felé..

A fenti tárolóba kell beönteni az olívabogyókat. Mivel mindenki a saját termését viszi be és saját olaját préselteti, nagyon odafgigyelnek. Kivárják sorukat és utána öntik be a válogatott, sértetlen bogyókat a tárolóba, nincs sietség. A bogyókat rögtön feldolgozzák, nem állnak itt sokáig.
Egy nagyüzemi préselés esetén a bogyók géppel vannak leszedve, sokszor sérültek, kisebb ágakkal keverednek, majd a tárolókban addig várnak sorukra, amíg szükséges, így van olyan bogyó ami időközben penészedik, romlik, emlkedik a savtartalma.

A fenti tárolóból ezen a lépcsős szerkezeten bekerülnek a bogyók a válogatóba. Tehát van még egy mechanikai válogatós szakasz is, nagyüzemi és kisüzemi feldolgozás esetén is. A kézzel ki nem szedett, még bent ragadt gallyakat így majdnem teljes egészében ki tudják válogatni.

Ebben a két nagy cső formájú szerkentyűben automatikusan kiválasztódnak a gyümölcsök, vagyis a leveleket a gép kiválasztja a bogyók közül és kifújja egy csövön a szabadba.

Itt repülnek kifele a levelek..

Levélszőnyeg a kifújó cső alatt. Ez aztán itt szépen rothadni kezd és egészen nyárig jellegzetes rothadó olívaszag ül a levegőben a présház körül.

Miután a levelek kiválasztódnak, a bogyók víz alá lesznek merítve és meg lesznek alaposan mosva. A vízet leszárítják róluk, majd mennek az örlőbe.

..és itt lesz belőlük az olajbogyópaszta, a mag külön választása után.

Ezek a tartályok a pasztatartályok.

Rá vannak papírral erősítve a nevek, hogy a különböző személyek által behozott olajbogyóból készített paszta-massza ne keveredjen. Mindenki a saját olaját kapja vissza..

Különböző mérőeszközök. A centrifugálás után, melynek során elkülönítik a bogyó víztartalmát, majd a szárazanyagot, az olaj forrón folyik majd ki a gépből. Nagyüzemi feldolgozás esetén a szárazanyagból, a sansából, nem ennyire kíméletes eszközökkel megint lehet nyerni olajat, de azt már nem lehet sem szűznek sem extraszűznek nevezni. A kisüzemi feldolgozás esetén, melyet itt nálunk végeznek,a sansát soha nem használják fel megint étolaj készítésére.

Az olívamasszából végül kicsapják (centrifugálják) az olajat mely itt kezd kifolyni. Nagyüzemi gyártás során, ahogyan már írtam, a bekerülő olívabogyó nem annyira friss és ép, emiatt a centrifugálás során nemcsak az olajat vonják ki, hanem az antioxidáns polifenolokat is, ezért van az, hogy a gyári olaj csak pár hónapig áll el, míg a parasztházaknál készített olívaolaj három évig is eláll avasodás nélkül.

Gyönyörű színe van, de ez azért ennyire sárga, mert forró és frissen sajtolt. Mire a tartályainkba kerül sötétzöld lesz és hihetetlenül illatos.

Itt lehet várakozni, a halhatatlan görög "kafeneio" részen:)

És végre pakolászhatunk, mehetünk hazafele az illatos, vastag, sötétzöld olajjal. Az aznap sajtolt olajat este pirítósra lehet kenni, valami fantasztikus aromája van. Sokan megvárják amíg picit leülepedik az olaj, mi imádjuk ezt a frissen sajtoltat, a salátára csak ezt használjuk, mikor van ilyen friss olaj a háznál. Én külön szeretem az üveg aljára lerakódott vastagabb részt.

A nagyüzemileg előállított olajak körül sokszor robbannak ki cirkuszok, amelyeket azonban az olívagyártó kolosszusok hamar elsimítanak. A kilencvenes évek elején például kiderült, hogy az egyik legnagyobb olasz olívaolaj termelők éveken át a termékeikbe idegen anyagot kevertek. Török importból származó, vegyileg finomított, olcsó mogyoróolajjal javítottak a költséghatékonyságon. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha mogyoróra allergikus személy belehalt volna a fogyasztásába, habár biztosan nem tudom, nem-e történt ilyesmi, mikor a cirkusz kirobbant. Az infó megjelent különféle olasz szaklapban, de a média nem igazán harapott rá, így az egész hamar elült. Azt is tudják szakkörökben, hogy az olasz olívaolaj nagyon sokszor nem az, hanem máshonnan bevitt olívaolajat palackoznak és címkéznek Olaszországban.
2007-ben újabb botrány robban ki, mikor az olasz olajszőkítésről cikkeztek a New Yorker-ben. Sajnos az olajszőkítés annyira elterjedt, hogy igaziból nem is lehet tudni van-e valódi olívaolaj a piacon. A legtöbben napraforgóból szójából, repcéből és más olajos növényekből készítik az extraszűz olívaolajat, de adnak hozzá olívabogyókat is, csak úgy, a ...mégis..kedvéért.. Persze ezekre az "olívaolajokra" uniós támogatások jártak eddig, amiket szépen bezsebelnek.

Az elektromos áram bevezetése előtti időkben Görögországban is bizony használtak vajat, disznózsírt, egyszerűen azért, mert a disznózsírban tartósították a húst télen. Hűtőszekrények előtti időkben óriási edényeket ástak be a földbe, melyeket megtöltöttek disznózsírral és belehelyezték a kolbászokat, húsdarabokat, valahogyan úgy, ahogyan azt én Erdélyben is láttam, de ez már egy másik post témája.

Spetzofáj (Σπετζοφάϊ)

2011-10-25T10:47:00.000-07:00

Ez egy jellegzetes hegyvidéki étel a Pelion környékéről. Nevének eredetét igaziból senki nem tudja, azonban azt mesélik a nagy öregek, hogy valamikor Pelion vidékén termesztettek egy spetzá nevű csípős paprikát és innen a név (spétzá+fái=étel). Mindenesetre pikáns, laktató, nehezen emészthető, igazi téli ínyencség, melyet különösen kandalló melletti hideg estéken, egy jó pohár bor társaságában illik elfogyasztani. Tulajdonképpen az előételek kategóriájába tartozik, de borkorcsolyaként fogyasztandó.

Hozzávalók:

annyi hosszúkás paprika ( ha csípős annál jobb), amennyi a lábosunk alját kitölti
1 nagyobb padlizsán karikázva
pikáns kolbász karikázva, annyi amennyi a lábos aljába teríthető egy rétegbe
kb. 300 gr paradicsomlé vagy 2-3 nagy, érett paradicsom turmixolva
csípős paprika, só, bors

Elkészítés:

Én nem csak kolbászt használtam fel hozzá, hanem egy rész kolbászt, egy részt kockára vágott pulykamellet, mivel a család kisebb tagja nem eszi a kolbászt. A kolbász azonban igazi pikáns, narancsos, köményes görög kolbász volt. A kolbászt és húst olívaolajon megpíritottam, félretettem. Utána ugyanígy jártam el a kicsumázott paprikákkal, és a tisztított, előtte jó fél órával besózott padlizsánszeletekkel (a sós levet letöröltem róluk sütés előtt konyhapapírral). Utána a magas oldalú tepsimbe leterítettem alól a húsokat, rá a paprikát, padlizsánt, sóztam, borsoztam, csípős-paprikáztam, meglocsoltam a paradicsomlével és összerotyogtattam. Vigyázat, ha hússal készítjük, mint ahogyan én tettem, a húst előre meg kell picit párolni, puhítani, mert a többi hozzávalónak nem kell egy negyed óránál több. Olajára hagytam sülni és melegen tálaltam egy pohár jó borral, friss kenyérrel, gyereknek rizses körettel.

Stifado Kolozsváron

2011-10-23T23:13:00.000-07:00

Köszönöm Mártának az értesítést és nem tudom megállni, hogy ne vegyem magamhoz a cikket:)

Felülmúlta az elképzeléseket a Kolozsváron rendezett 5. Nemzetközi Szabadtéri Főzőverseny szombati rekordállítási kísérlete: Kiss-Budai Tibornak az eredetileg tervbe vett 1500 fő helyett 1700 személy számára sikerült tálalnia a stifado nevű, hagyományos görög ételkülönlegességet.

A séf elmondása szerint noha a Polus Center parkolójában zajló eseményen nem volt annyi érdeklődő, mint az elmúlt évben, mégis nagyszerű volt, ahogyan a közönség – kisgyerekektől nyugdíjasokig minden korosztály jelen volt – türelmesen várakozott a tálalásra.

„Szinte megható volt látni a közönség nyugalmát és civilizáltságát, mindenki kivárta, amíg végzünk a tálalással, és a zsűri is megtekinti az elkészített stifadót” – vélekedett Kiss-Budai Tibor. A majdnem 200 kilogramm sertéshúsból és különböző zöldségekből készült ételt valamivel több, mint három óra alatt készítették el. „Kilencen segítettek nekem, ők a Spritz kávézó baráti társaságához tartoznak. Az egyetlen szomorú pillanatot a 70 kilogramm hagyma megpucolása jelentette, mindannyian sírtunk” – mondta el a szakács.

Hozzátette: a szombatinál ideálisabb időjárást el sem lehetett volna képzelni a főzéshez. „Mindig arra törekszem, hogy ne csak mennyiségileg, de minőségileg is kiválót alkossak, így nagy örömmel tölt el a hétvégi esemény, hiszen azóta is többen jelezték, hogy mennyire ízlett nekik a stifado” – fejtette ki Kiss-Budai Tibor, aki azt is elmondta: kisebb nehézségek, mint minden nagyszabású rendezvényen, ezúttal is adódtak, de ezeket sikerült rövid időn belül megoldaniuk.

********

Amit én hozzátennék, igaz, hogy Görögországban a sztifádót sokmindenből készítik, de sertéshúsból sosem:) Így azonban az étel alig különbözhetett a magyar gúlyás és pörkölt keverékétől, a siker tehát garantálva volt:)

Gratula részemről is!

forrás

Olívaszüret

2011-10-22T11:18:00.000-07:00

Lassan de biztosan kezdődik a szüret. Habár a termés még zöld, mindennap mostmár érnek be a fekete szemek, ezeket pedig a termelők és fatulajdonosok elkezdték összeszedni a fák alól. Én magam nem tudok szüretelni, de a saját, kevéske termésünk le lesz majd időben szedve és eltéve.

Olvasóm kérdésére válaszolván: a bogyó nyersen ehetetlen! Egyrészt rettenetesen keserű, másrészt nyers, kemény, sótalan, íztelen. A fogyasztáshoz páclébe kell tenni, melyben megérlelődik és elveszti kesernyés ízét, nem utolsósorban pedig megpuhul kicsit.
Mirlőtt a szüretről írnék, megint Váncsa Istvántól idézek, egy szakembernek mindig több és akkurátusabb mondanivalója vana témáról mint egy laikusnak, főleg, ha kutatásokat is végez e téren.

" Tudvalevő, hogy olívát ma már mindenfále valószínűtlen helyen is termesztenek, Nepál, Ausztrália, Új-Zéland, Kalifornia, Pakisztán, India, Dél-Afrika és így tovább, és ki tudja, lehet, hogy a világ ínyencei idővel az argentin olívabogyóra és-olajra fognak esküdni. 2009-ben a világ legjobb ár/érték arányú szűz olívaolaját egy bizonyos Mario Omar Geier nevű argentín termelő állította elő. Evvel együtt az olíva par excellence mediterrán növény, gyümölcs. Teljes mértékben mediterrán harapnivaló, valószínűleg az egyetlen. A világ olívaolaj-termelésének a 95%-t a Földközi tenger medencéjében termelik meg, és a jó részét itt is fogyasztják el. Bőven használnak ugyan disznó- és libazsírt is, nemkülönben vajat, szamnát" (EZZEL EGYÁLTALÁN NEM ÉRTEK EGYET ÉS A BŐVEN HASZNÁLNAK TELJESEN HIBÁS ÁLLÍTÁS GÖRÖGORSZÁGRA NÉZVE), "evvel együtt a mediterrán vidékhez éppúgy hozzátartozik az olajfa, mint akáclomb az alföldi magyar faluhoz".

Évia szigetén, de Görögország legtöbb részén, a november és december hónapok az olívabogyó szüretelésével telnek. A legtöbb, úgymond autochton lakosnak, több fája van, vannak olyanok akiknek akár 500 fa is a tulajdonában van, és most nem a kimondott termelőkről beszélek. Nekünk is minden évben sikerül keveset magunknak is szüretelni, ilyen olívában bővelkedő vidéken néha csurran-csöppen olyanoknak is, akiknek nincs vagy kevés fájuk van, mint nekünk.

Úgy lehet számítani, hogy kb. 120 kg olívából nyerünk 20 liter olajat.

Habár kedves és szórakoztató munkának tűnik, de nagyon fárasztó. Az első két fát még az ember lelkesedéssel szedi, aztán a többi már kemény munka és nagy elhatározás nyomán lesz megkopasztva. Első lépésben fel kell szedni a fa alól a szép, ép szemeket. Ha pár nappal szüret előtt erős esőzések voltak, akkor sok ép szemre lehet számítani, amiket kár összetaposni, vagy veszendőbe hagyni, így az egyik megerőltető része a munkának négykézláb végigmászni a fa alatti részt és kiválogatni a szép, ép szemeket. A már fonnyadt, régebben lehullt szemeket nem szabad betenni a többi közé, mert a több napig földön érlelődött szemek megemelik az olaj savasságát, amelynek 0-nak kell lennie! (ez az extraszűz olívaolaj!)
Miután fel vannak szedve az ép szemek, leterítjük a szüreti ponyvát, majd ezután végigfésüljük az ágakat az olívafésűvel. Ez elég szép munkát végez, meg nagyon hasznos a nagy, öreg fáknál, ahol nagyon magasan vannak a szemek. Miután már nem lehet tovább fésülni, kézzel le kell szedni amit elérünk és amit a fésű nem szedett le. Ezután a ponyvát tovább kell költöztetni, de azelőtt össze kell terelni a ráhullott szemeket egy helyre, kiválogatni a gallyakat és a szemeket ládákba költöztetni. A ponyva ekkor költözhet egy másik, lehullt és ép szemektől megtakarított helyre és minden kezdődik elölről..

Így takarítjuk az összegyűlt szemeket a gallyaktól. Illetve nem így, de én nem dicsekedhetek azzal, hogy nagyon teherbíró lennék, ami az olívaszedést illeti, a fenti kép 2 óra meló után lett készítve, amikor én is a bogyók mellé rogytam..

Olvass a többi olívás posztom-ban a bogyóról:

Olajpréselés
Olívafajták ma és az ókorban
Az olívaolaj hatása az egészségre
Olívával a rák ellen?

Marhahús sztifado módra (Μοσχαράκι στιφάδο)

2011-10-22T09:10:00.000-07:00

Újabb kérésre jöjjön egy post a sztifádóról.

A sztifádó tulajdonképpen a vadhús görög elkészítési módszere és vidékről vidékre változhat. A köztudatban a nyúlhúshoz kapcsolódik, azonban ma már korántsem készítik csak a nyulat ilyen módon. A leggyakrabban készített változat az valóban nyúlhúsból készül, majd következik a marhahús, csirke, majd húsnélküli sztifádók, mint pl. a gomba és óriásbab, sztifádó módon való elkészítése. A sztifádó ugyanis nem receptet jelent, hanem jelzi az alapanyag, a hús, elkészítési módját.
Az igazi sztifádó nehezen emészthető, pikáns, fűszeres étel. Ha valóban a nagykönyvnek megfelelően akarjuk elkészíteni, akkor a húst egy nappal azelőtt pácoljuk. A páclében minden fűszer jelen lehet, melyek a sztifádóban szerepelnek: szerecsendió, fahéjdarabkák, szegfűbors, narancshéj, narancslé, vörösbor, babérlevél, rozmaring, ecet. A páclevet nem dobjuk el, miután a húst másnap olajon megfuttatjuk, a páclevet hozzáadjuk az ételhez.

Jöjjön lennebb az én marhahús sztifádó-változatom.

Hozzávalók:

500 gr marhahús
2 apróra vágott vöröshagyma
1-2 kg mogyoró- vagy minél kisebb fejû hagyma
1 csésze olívaolaj
csipetnyi kömény
csipetnyi oregano
2 darabka fahéj
5-6 szegfûszeg
10 fekete bors
csipetnyi szurokfû (Thymari)
1,5 kiskanál durva só
5-6 kis savanyúuborka
1-2 leveseskanál mazsola
3 leveseskanál paraidicsompaszta
1 paradicsomkonzerv turmixolva
3-4 cikk fokhagyma
2 karikára vágott sárgarépa
1/2 l vörösbor

Elkészítés:

Az olajat felhevítjük, majd az azelőtti napon bepácolt, nagyobb húsdarabokat minden oldalukon pirítjuk. Rájuk dobjuk az apróra vágott hagymát, a mogyoró-hagymákat, összekavarjuk, összepirítjuk, majd jöhetnek a fûszerek. Felöntjük a borral, illetve a páclével, majd minden hozzávalót hozzátéve, alacsony hõfokon 2-3 órát hagyjuk fõni. (Kuktában értelemszerûen kevesebbet).
Jó étvágyat! Nagyon finom, finomabb mint a képen tûnik!:)

Hogyan állunk a terméssel?

2011-10-21T00:09:00.000-07:00

A múlt héten lehavazott a hegyekben, ami eléggé lehűtötte a levegőt és nem kedvez az olívabogyó hamari érésének. A tengerhez közeli területeken hamarabb feketednek, míg magasabb helyeken még mindig vannak olyan fák, melyeken teljesen zöld minden bogyó. A legalább 4 napja tartó verőfényes, mediterrán napos idő azonban hősiesen harcol a hideggel, mostmár reggel 10 fokkal kezdünk és délben feltornássza magát 17-18-ra még itt, 200 m magasban is. Az udvarunkon lévő terméshelyzet a következő:

Az egyik olívafánk egyik oldalán már teljesen feketék a szemek, ezeket már leszedhetjük.

A gránátalmafa most folyamatosan ontja a gyümölcsöt. Erről tavaly írtam, a kis magokat kiszedjük, lemixeljük és narancslével keverve isszuk. Szeretnék likőrt is készíteni belőle, majd beszámolok ha odajutok.

A levendula tavasz óta folyamatosan kisebb, nagyobb erőbedobással, de virágzik.

A rozmaringbokor tetején is folyamatos a virág.

A hajnalkák a végüket járják, a leveleket megcsípte a dér, kilyukacsosodtak, a virágok még nyílnak, de novemberben aztán végleg leszáradnaka kerítésről.

A bazsalikom még bírja, de le kéne szednem mind a leveleket még amíg van mit..

Ez most a krizantémok időszaka.

..és ilyen kellemes napsütésben a házőrzés is egy nagyon kellemes feladat:)

Ecetes hering, alaprecept eltevéshez (Βασική συνταγή για μικρές ρέγγες η για γαύρο με ξύδι)

2011-10-20T07:25:00.000-07:00

Βλέπε ελληνικά στο τέλος της συνταγής..
**********************************

A tegnapi heringes téma folytatása. Itt van az alaprecept Enikőtől a nyers hering eltevéséhez. Ez görög viszonylatban azért érdekes, mert itt majdnem ugyanígy tartósítják a nyers gavroszt, ez az a halacska, amelyik majdnem teljesen olyan mint a kis méretű hering. A gavroszt először megpucolják, kiszedik a gerincét és kinyitják, majd egymás mellé helyezik szorosan egy tálba és úgy öntik rá a levet. Az alaplében az a különbség a lent olvasható heringhez képest, hogy a görögben van olívaolaj és oregano, valamint nincs sárgarépa és hagyma helyett fokhagymát használnak, mely nagyon talál a gavroshoz.

Gavrosz ecetesen - Γαύρος ξιδάτος

Hering nyersen eltéve, alaplé:

2 dl ecetszesz 12%-os
6 dl víz
4 dl cukor
4 babérlevél
2 db fahéj egészben
8 db fehérbors szem
8 db szegfűbors szem
6 db szegfűszeg
8 db koriándermag
2 db sárgarépa vékony karikákra vágva
1 hagyma vékonyra szeletelve

A fenti levet fel kell főzni, majd ha kihűlt a szeletelt heringekre tölteni. Állni kell hagyni a hűtőben pár napig és máris fogyasztható. Még azt fontos megjegyezni, hogy a fenti műveletet besózott heringgel lehet elkövetni. Svédországban árulnak kimondottan ecetes eltevéshez való, már előre besózott heringet, több fajtát is, Enikő elmondása szerint. Gondolom ha nem előre besózottat vesz valaki, akkor úgy kell eljárni, mint a lenti gavrosz recept esetében. Sok sikert annak aki kipróbálja!

Gavrosz eltevéséhez szükségünk lesz:

gavrosz halacskákra
durva só
ecet
olívaolaj
oregano
borsszemek
szegfűbors szemek
fokhagyma

Hogyan:

A halakat megpucoljuk, kiszedjük a belüket és gerincüket majd egy tálba helyezzük őket, alaposan besózva. Kb. 3 órát állnak a sóban, kivesszük őket, lemossuk. Lehetőleg üvegtálba helyezzük őket megint szorosan egymás mellé, vagy több sorba és leöntjük ecettel, úgy, hogy az ecet befedje őket és így hagyjuk kb. 12 órán keresztül. Ekkor áthelyezzük őket lemosás nélkül egy másik tálba megint szorosan egymás mellé és leöntjük a többi alapanyaggal, az olajjal és a fűszerekkel. Másnaptól máris fogyasztható és sokáig kibírja hűtőben. A recept Volos környékéről származik.

*****************************************

Αυτή είναι η βασική συνταγή για τις μικρές ρέγγες, που τις βάζουν στην Σουηδία ωμά σε ξύδι. Το υγρό στο οποίο μπαίνουν τα ψαράκια δεν είναι ακριβώς ξύδι, αλλά κάτι παραπάνω. Εμείς μπορούμε να χρησιμοποιούμε την συνταγή αυτή για τον γαύρο. Η διαφορά είναι, ότι στην Ελλάδα για το γαύρο χρησιμοποιούν συνήθως σκόρδο αντί για κρεμμύδι, δεν βάζουν καρότο και ζάχαρη, και βέβαια μπαίνει στο παιχνίδι ρίγανη και ελαιόλαδο. Τις ρέγγες που χρησιμοποιούν οι νοικοκυρές για την παρακάτω συνταγή, τις αγοράζουν από το σουπερμάρκετ είδη αλατισμένες και πουλιούνται για ρέγγες με ξύδι. Σε περίπτωση που κάποιος αγοράζει εντελώς ωμά ψαράκια η τα ψαρεύει ο ίδιος, προφανώς πριν να τα βάλει στο ξύδι, θα πρέπει να τα αλατίζει έχοντας στο νου την ελληνική μας συνταγή για γαύρο. Καλή επιτυχία!

Για την σουηδική συνταγή χρειαζόμαστε:
2 dl ξύδι 12%
6 dl νερό
4 dl ζάχαρη
4 φύλα δάφνης
2 ξυλαράκι κανέλλας
8 κομ. πιπέρι άσπρο
6 κομ. γαρίφαλο
8 κομ. μπαχάρι
8 κομ. κόλιανδρο
2 καρότα σε λεπτές φέτες
1 κρεμμύδι σε φέτες

Τα παραπάνω τα βράζουμε, και μετά που πήραν μία βράση και τα υλικά βγάλαν τα αρώματα τους, αφήνουμε να κρυώσει. Οταν το υγρό κρύωσε, το ρίχνουμε πάνω από τα ψαράκια που τα κόψαμε κομμάτια μεγάλα (η τα αφήνουμε και ολόκληρα).

Ελληνική συνταγή για γαύρο

Γαύρος
Χονδρό Αλάτι
Ξύδι
Λάδι
Ρίγανη
Κόκκους πιπέρι
Κόκους Μπαχάρι
Σκόρδο

Πλένουμε τα ψαράκια, αφαιρούμε τα εντόσθια και τη ραχοκοκκαλιά, μετά τα αραδιάζουμε στο τρυπητό. Ρίχνουμε από πάνω μπόλικο χονδρό αλάτι. Αν είναι πολλά τα κάνουμε σε στρώσεις και ανάμεσα αλατίζουμε.

Αφήνουμε τον αλατισμένο γαύρο περίπου 3 ώρες μέχρι να βγάλει τα υγρά του και μετά ξεπλένουμε, και τα τοποθετούμε σε ένα μικρό ταπεράκι γυάλινο. Προσθέτουμε ξύδι, για να σκεπαστούν τα ψαράκια. Αφήνουμε το γαύρο μέσα στο ξύδι για περίπου 12 ώρες ή μία νύχτα, καλύτερα μέσα στο ψυγείο. Μετά τα βάζουμε σε άλλο τάπερ, τα σκεπάζουμε με λάδι και προσθέτουμε όλα τα μυρωδικά. Τρώγεται από την επόμενη μέρα, για να προλάβει να πάρει τα αρώματα από τα μυρωδικά.

Juvetsi (Κοτόπουλο γιουβέτσι)

2011-10-20T06:54:00.000-07:00

A recept először tavaly volt beírva. Mivel egyre többen olvassák a blogot és kérdések/kérések is érkeznek, ezért igyekszem lassan megválaszolni őket. Egyik kérése "laszlo"-nak az volt, írjam le a juvetsi nevű ételt. A juvetsi tulajdonképpen egy paradicsomos tésztás húsétel, melyet lábosban kezdenek, aztán sütőben végzi. Leggyakrabban csirkével készítik, de megfelelő hozzá a kecske, bárány és marha is, a marhából nem a nagyon száraz részek. A tavalyi bejegyzésből meghagyom a csirkés változat leírását.

Ez egy olyan jellegzetes görög étel, ami nálunk nagyon gyakran van terítéken, ugyanis az én finnyás fiam is szereti. Igazából nem hallottam még olyan gyerekről, aki ezt ne enné meg. Én többféleképpen szoktam készíteni, attól függően milyen periódusomban vagyok:), vagy vannak-e vendégek. Ha csak mi vagyunk, akkor a diétásabb, egészségmegőrző változatot kedvelem, erről számolok be.

Mit jelent pontosabban az egészségmegőrző változat?

Azt jelenti, hogy a csirkéről elkészítés előtt lehúzom a bőrt és nem sütöm elő olajban. Most unalmas leszek egyeseknek, de másoknak lehet jót teszek:) A csirke bőre tudvalevőleg nagyon sok koleszterint tartalmaz. És ugyan a koleszterin egy olyan zsírfajta, amely az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen a hormonok és új sejtek képzéséhez, egy bizonyos kor után nagyon nehéz a szinten tartása. Ha pedig a normális szintet túllépi, komoly bajokat okozhat. Mi mindketten koleszterinkímélős étrenden kéne legyünk és szerencse, a görög hagyományos konyha majdnem teljesen az. Kevés odafigyelés kell és minden az előírtak szerint mehet. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy mindent betartunk. Sőt, legtöbbször oda sem figyelek. Viszont bizonyos alapanyagok száműzve vannak a konyhámból és csak akkor kerülnek be, ha vendégek jönnek (pl. tejszín, bacon, szalonna, stb.). Olyankor mindent szabad:)

Hozzávalók:

1 konyhakész csirke darabolva
1 db. 250-300 gr-s paradicsomkonzerv vagy 3-4 nagyon érett, leves paradicsom
fűszerek és ízesítők: só, bors, kis rudacska fahéj, 4-5 szem szegfűbors, kiskanál zöld menta, 1-2 levél bazsalikom (a nagy levelűből), leveseskanál édes paprika
1 db. hagyma apróra vágva
2-3 cikk fokhagyma apróra vágva
1 borospohár bor
kb. 2 pohárnyi rizstészta vagy aprócska kockatészta

Elkészítés:

1. A csirkét én szoktam feldarabolni, amit valamikor egy-két próbálkozás után, hamar megtanultam. Miután feldarabolom, lehúzom a bőrét. Nálunk semmi nem dobódik el. Minden felesleges, ami lekerül a csirkéről, fövés után a kutyák hasában köt ki:) Aki bőrösen kedveli, az hagyja a csirkén a bőrét és darabolja fel.

2. A csirkedarabokat sós vízben - mely éppen hogy ellepi őket - megfőzöm. Egészségkímélős módszerem megkerülve, a bőrrel hagyott csirkedarabokat előresütjük kicsit olívaolajban, de csak éppen hagyjuk megpirulni a bőrt, nem szabad készre sütni.

3. Egy nagyobb és magasabb falu lábosban/tepsiben, melybe egymás mellé beférnek a csirkedarabok, olívaolajat hevítek. Ezen megfuttatom az apróra vágott hagymát, mikor majdnem kész, a feldarabolt fokhagymát. Lehúzom a tűzről, belekavarom a kanál paprikát, felöntöm borral, visszateszem a tűzre és beleteszek minden fűszert, ízesítőt. Belezúdítom a mixelt paradicsomokat is, majd a belehelyezem a csirkedarabokat. Felöntöm annyi csirkelével, ami éppen ellepi a darabokat (ha nincs csirkelé, mert elősütöttem, akkor vízzel, de lehet használni csirkeleves kockát forró vízben feloldva, én nem szoktam). Annyira főzöm meg, hogy a csirke biztosan puha legyen, de a mártás ízét is átvegye, majd a csirkedarabokat külön fedett tálba helyezem.

4. A mártást én le szoktam szűrni és szitán teljesen átpréselni. Ez nem lenne szükséges, ha nem kutatna a fiam mindig nagyítóval földönkívüliek után az ételben..

5. Egy jénai tepsibe - az enyém kb. 30-25 cm - beleöntöm a paradicsomos levet és beteszem a sütőbe. Mikor elkezd forrni, annyi rizstésztát teszek bele, melyet eleinte kimértem és kb. 1 ujjnyira töltik meg a tepsit. (a fenti tepsihez 400 gr rizstészta). Arra vigyázni kell, a mártás legyen legalább dupla mennyiség, ha szükséges, a csirkelével kell kipótolni. Kb. 15 - 20 perc alatt a tészta megfő (a tészta zacskóján mindig írja mennyi idő szükséges a fövéshez), duplájára dagad és az étel tálalható. Férjem úgy szereti, ha kéreg sül a tetejére, ezért neki gyors tűzön kell sütni. Fiam csak a kéreg nélkülit eszi, ezért neki lassú tűzön kell sütni. Aztán én meg találjam ki, hogyan lehet ezt megoldani:) Igazi hagyományos falusi otthonokban, ahol maguk készítik a tésztát, házi apró kocka-tésztával készítik. Mindenképpen figyelembe kell venni, hogy ha nem fogyasztjuk rögtön, a tészta megdagad, beszívja az összes levet, tehát másnap már semmiképpen nem olyan mint frissen. Aki másnapra is szeretne hagyni belőle, az bő lére eressze, az aznapi legyen leves, folyós, hogy másnap ne legyen túl száraz az étel. Igaziból ezt rögtön érdemes fogyasztani és nem szabad spórolni rajta, a lehető legjobb minőségű tésztát kell venni hozzá, pl. a Barilla-t, hogy ne legyen ragacsos.

Tálalás:

Férjem sajtot reszel rá, én fetával szeretem, fiam simán. De mindenki szereti. Lehet salátával tálalni, de anélkül is fogyasztható. Talál hozzá a piros bor. Úgy is szokták készíteni, hogy sárga, reszelt sajtot szórnak rá és visszateszik kicsit a sütőbe, amíg a sajt ráolvad.

Tipp:

Első alkalommal ne várjuk, hogy tökéletes legyen. A buktató a tészta és a mártás mennyisége, hogy pont olyan viszonyban legyenek egymással, mely jó állagú ételt ad. A más országokban készült tésztafélék másként viselkedhetnek mint a görög, amivel én itt dolgozom. Nem kell túl sokat méricskélni, figyelni kell az ételt a sütőben és ha kell, kipótolni a forró csirkelével (forró vízzel)! És nem szabad túlfőzni, mert a tészta tiszta ragacs lesz!

Svéd hering (Ρέγγα σουηδική, συνταγές και στα ελληνικά)

2011-10-19T08:15:00.000-07:00

Οι συνταγές και στα ελληνικά στο τέλος..
Ma idegenrecept nap van:).. így még egy recept ajándékba, megint Enikő chef-től. Ez a recept számomra is inkább érdekességszámba megy, mivelhogy itt nem jutunk hozzá friss heringhez. A heringet tudvalevőleg a Balti tengerben, valamint az Atlanti és Csendes óceánban halásszák, így hozzánk konzervben vagy füstölve jut el, ez utóbbit nagyon szereti a görög konyha, egyik leggyakrabban fogyasztott formája hüvelyesek, főleg lencse és csicseriborsó mellé (igyekszem majd görög beszámolóval is erről).

sill

Enikő írja, hogy a nagyobbakat a tengerben halásszák, "sill"nek nevezik. Ezeket inkább ecetesen elteszik, nyersen, rengeteg recept van, nemzeti ételük a svédeknek, minden nagyobb ünnepen ott van a svédasztalon. A kisebbik fajtát az északi tengerben halásszák, "strömming" a neve, azt lehet panírozni, sütni, vagy valamilyen szósszal leöntve elkészíteni a lerben, vagy panírozva-sütve-eltenni ecetesen...

Idézem Enikőt:

A panirozottat, csak liszt és prézli (zsemlemorzsa) keverékkel szokták, én a sót és a borsot is a lisztbe vegyítem mikor sokat kell süssek és akkor nem kell még külön a halakat ...

Ehhez krumplipürét szoktak és az elmaradhatatlan lingonsylt-et (pirosáfonya lekvár).

Szendvicsre is szokták tenni, akkor vagdalt piroshagymát és friss zöldkaprot szórnak rá, esetleg citrom levet.

A paradicsomos nagyon egyszerü, sózni borsozni kell, kettőbe hajtani (keresztben) és egy kivajazott edénybe sűrűn egymás mellé rakni, kaporral megszórni és paradicsom levet önteni rá. 175 fokon kb 20 percet sütjük.

Amit strömmingsflundra-nak neveznek, az két halszelet ami egymással szemben össze van téve, általában valamivel töltve, pl. kapor, snidling, mustár... és úgy duplán panirozva kisütve.

******************************

Τις ρέγγες τις λατρεύει η σουηδική κουζίνα. Τα μεγάλα τα λένε "sill" (πρώτες 3 φωτογραφίες), και τα ψαρεύουν στην Βόρεια Θάλασσα. Αυτά τις περισσότερες φορές τις μαρινάρουν με ξίδι έτσι ωμά, δεν λείπουν ποτέ από τα γιορτινά τραπέζια.

Τα μικρότερα, που τα λένε "strömming", είτε τα τηγανίζουν, είτε τα ψήνουν στο φούρνο μόνα τους η με κάποια σάλτσα.

Τα τηγανίζουν όπως εμείς τα μικρά ψαράκια, με αλεύρι, αλλά τις περισσότερες φορές βάζουν και φρυγανιά τριμμένη στο αλεύρι. Τα σερβίρουν με πουρέ πατάτας και με το lingonsylt, που δεν λείπει ποτέ από τα τηγανητά τους, και είναι μαρμελάδα από φρούτα του δάσους. (δεύτερη φωτογραφία)

Η επόμενη (4η) φωτογραφία δείχνει όταν τα ψαράκια ψήθηκαν στο φούρνο με τομάτα, μία πολύ απλή συνταγή. Τα ψάρια τα κάνουμε ρολό, τα τοποθετούμε δίπλα δίπλα και ρίχνουμε από πάνω χυμό τομάτας, και πασπαλίζουμε με άνηθο. Τα ψήνουμε στο φούρνο σε 175 βαθμός περίπου 20 λεπτά.

Στην 5η φωτογραφία βλέπουμε το strömmingsflundra, δύο ψάρια τοποθετούνται μαζί (τα δικά μας παντρεμένα?), συνήθως με κάτι αλείφουμε τις πλευρές τους που τα κολλάμε (άνηθο, κρεμμυδάκια φρέσκια, μουστάρδα, κλπ).

Káposztás pogácsa

2011-10-19T07:44:00.000-07:00

Nagyon ideje volt egy fúziós receptnek. A pogácsát imádom. Mégis ritkán készítek, mert hizlal:) Ugyanis nem bírom megállni, hogy ne egyem folyton, főleg frissiben.. Most véletlenül mégis olyan receptbe botlottam aminek nem tudtam ellenállni, hisz a dinsztelt káposztát talán még a pogácsánál is jobban imádom!

Jöjjön hát az én receptem hozzá:

Hozzávalók:
a tésztához:
75 dkg liszt,
1,5 tojás,
2x 200ml-s "Aggeladitsa" joghurt (ennél folyósabbat nem találok errefelé),
15 dkg olvasztott vaj,
2 tasak száraz élesztő,
1,5 csapott teáskanál só,
1 mokkáskanál kristálycukor.

A káposztához:
1 kg káposzta (tisztítás után),
só,
fél ujjnyi olívaolaj,
1 kis fej vöröshagyma,
1 mokkáskanál kristálycukor,
1 teáskanál frissen őrölt bors.

A tetejére:
0,5 tojás.

Habár a hagymát kifelejtettem belőle, mégis nagyon finom lett, puha, omlós, csak úgy olvadt el a számban. Sajnos aznap este ettem, azóta nem ehetek mert egészségügyi gondjaim miatt (amik miatt bőbeszédű sem tudok lenni, mert fáj a kezem) 5 napig só-nélküli diétára lettem fogva. Így egy jó adagot lefagyasztottam és bepótolom majd utána!

eredeti magyar alapanyagokkal és élvezetes leírással ITT!

Goodbye nyár!

2011-10-17T07:19:00.000-07:00

Az idén különösen hamar lehűlt a levegő. Ugyan még ott piroslanak a mezőkön az "opszima", a késői paradicsomok, de nem tudom mennyire bírták ki a pár napos hideget és esőt. Ma délelőtt 7 fokot mutatott a hőmérő a balkonon, ami rendkívül alacsony hőmérséklet erre az évszakra és az Eviai viszonyokat tekintve. Volt nekem is pár túlérettnek tűnő paradicsomom, amikből még egyszer, utoljára az idén, töltött zöldségeket akartam készíteni. Erről is többször blogoltam, igaz, sosem készítem ugyanazon a módon. Most került a töltelék rizsbe bazsalikom és menta is, szomorúan tapasztaltam, hogy a mentámat a hideg teljesen kikezdte. A bazsalikom még bírja, de le kéne szednem minden zöldjét és lefagyasszam vagy szárítsam, mert látom, hogy nem sokáig lesz már ilyen szép. Volt egy üveg szétszáradt mazsolám, így ebből is került bele egy jó marék, finom édes ízt kölcsönözve a tölteléknek. A mélyhűtőből előkerült egy kisebb zacsi apróra vágott padlizsánbél, ezt az apróra vágott hagymával olívaolajon megfuttattam, mielőtt a töltelékbe került volna. A többi a szokásos: 2 kanál rizs/zöldség, só, bors, paprika, még 3-4 paradicsom is lemixelve a kikapart felmixelt paradicsombelek mellé.
Finom lett, de nekem már nagyon hiányzanak azok a nagyon nagy és leves, túlérett, illatos nyári paradicsomok, így tavaszig nem készítek több ilyet. A paprika a piros, vastag héjúból volt, ide is tetszett volna ha bekerül 1-2 mezei zöld is. Azért a 10 ujjunkat megnyaltuk utána:) Nyafogós fiam részére 2 csirkecomb is került a tepsibe és melléje a töltelék csak úgy magában -ezt is most próbáltam először. Jó lett, de akinek készült, továbbra sem ette a rizst, csak a húst, így a műtét sikerült, a beteg elpatkolt szerű volt a mai alkotásom.

Blog Action Day

2011-10-16T11:33:00.000-07:00

A blogactionday.org minden évben megrendezi a blog action day-t, egy olyan napot, amikor a rengeteg blogger, aki ezen részt vesz, ugyanarról a témáról ír. Az idei téma mi más: az étel, étkezés. Hát ennél jobb téma mi kell egy food-blognak? Az is igaz ugyanakkor, hogy ez a téma csak így, általánosan megnevezve, nem szűkít le egy konkrét dolgot, amiről írni lehessen, így a lehetőségek nagyon tágak.

Mit is lehetne írni az ételekről, étkezésekről? Mi az én véleményem a témáról?

Gondolom, hogy már a blog írásából is lehet sejteni, hogy a "kaja" nevezetű fejezet nagyon fontos az életemben. Nem csak azért fontos, mert szeretek enni, hanem azért fontos főleg, mert úgy gondolom életünk egyik legfontosabb tevékenysége az étkezés, mégis a legtöbben úgy siklanak el fölötte, mintha valamiféle szükséges rossz lenne. Azok vagyunk, amit megeszünk - mondja a közmondás több nyelven is..én ezzel tökéletesen egyetértek. Pár éve nagyon divatos lett a főzés, mindenféle show műsort szerveznek, mely ezekkel foglalkozik, legalább 10 éve beindult a TV főzős-sztárok ideje is. Mindezek ellenére a témát még mindig nem vesézték ki. Az új, globalizált világunk átka és egyben szerencséje, hogy a helyi konyhák lassan lassan eltűnnek és elveszítik helyi jellegzetességüket, hisz manapság aki valami különlegeset akar főzni vagy sütni, nem a Nagymama receptkönyvéhez nyúl először, hanem az interneten kezd el keresgélni exotikus receptek után. A nagy áruházláncok pedig lehetővé tették, hogy olyasmihez jussunk hozzá ami ezelőtt 50 évvel csakis ott volt kapható, ahol megtermett. Ez a változás talán pozitív is, mégis engem elszomorít.

Az étel akkor adja vissza a maximumot, ha helyi alapanyagokból készítik és a szezonnak megfelelően olyan zöldségekből, amiknek akkor van az érési ideje. Ezt próbálom több kevesebb sikerrel megvalósítani a konyhámban. Még azt is hiszem csökönyösen, hogy a túlzott húsevés nem tesz jót az emberi szervezetnek és ezért szerencsésnek érzem magam, hogy déli országban élvén, a világ egyik legegészségesebb étrendjét követhetem ...több, kevesebb sikerrel. Azt is hiszem és vallom, hogy gyermekeink jövőjét nagyban befolyásolják az étkezési szokások, melyeket otthon lát és megtanul. Megszoktatjuk a szalonnaevésre, ne várjuk majd azt, hogy könnyen lemond róla, amikor magas koleszterinnel küzd..és ez csak egy példa.

Ami a legfontosabb: az étkezés örömet kell okozzon, nem lelkiismeret furdalást. Segítsük szeretettel azokat az embereket, akik valamilyen étkezési rendellenességgel küzdenek és tanítsuk meg gyerekeinknek az egészséges étkezés fontosságát.

Zöldbab (Φασολάκια κοκκινιστά)

2011-10-16T10:05:00.000-07:00

Mielőtt a zöldbabbal foglalkoznék, jöjjön egy kis Váncsa István (igazán megköszönhetné a reklámozást egy ingyen könyvvel:)):

"Bolyong az utazó országról országra (értsd:délen), kilométerek ezreit hagyja maga mögött, mégis úgy érzi, hogy gasztronómiai tekintetben olyan egyforma az egész, mint a Hortobágy. A görög töltött szőlőlevél alig különbözik a töröktől vagy a török a libanonitól, a rizspudingban emitt talán kevesebb a rizs és több a cukor (megj.: melyiket nevezi a görög rizspudingnak??), mint amott, a humuszt néhol megsütik és melegen tálalják, a lecsó(szerű étel) neve itt menemen, ott chakchouka, amott ratatouille. A kebab igazából mindenütt ugyanolyan, bár esetleg nem is kebabnak hívják, hanem szuvlakinak vagy valami másnak, a piláf mindenütt piláf, a rétestészta mindenütt rétestészta,a kenyér ugyanaz vagy majdnem ugyanaz Csabalancatól Bagdadig, sőt tovább, csak a törökök és főképp a máltaiak lógnak ki a sorból. Pasztát kapunk Zakinthoson is, Krétán is, Máltán is, de ezek nem olasz tészták, hanem, mint kiderül, helyi specialitások. ... Ezzel együtt a kép némi pontosításra szorul" (na végre, ez az általánosítás már kezdett az agyamra menni:))

"A föntebb mondottak állnak a Földközi tenger keleti medencéjére, amit röviden Levanténak szokás nevezni, de nem állnak például Itáliára. A különbség annyi, hogy Levantéban több évszázadon át hatott egy nagy, homogenizáló erő, nevezetesen a török uralom, Itáliában viszont a Római Birodalom bukása óta semmi ilyesmi nem jött létre.

Továbbmegyek, Levante egy részén érvényesült egy másik nagy, homogenizáló erő is, a velencei uralom, nyomai Korfutól Rodoszig követhetők, de Itáliában velencei uralom sem volt. A Levante területén csakugyan elterjedt a pasta kultusza, míg viszont Torinóban vagy Firenzében a második világháború előtt nem ettek több pastat mint Balassagyarmaton, az itáliai félsziget pedig önmagában többfajta konyhával büszkélkedhet, mint az egész keleti medence, pedig azért az se annyira homogén, amilyennek első blikkre látjuk."

Na mostmár eléggé túlkomplikálta a végén:), de egy biztos, jó nagy kavarodás volt itt délen és eme kavarodás eredménye, hogy sok étel kissé változott formájában szinte minden déli országban megtalálható és ebben nagyon igaza van V.I.-nak.

Ami az én zöldbabomat illeti, ez egy nagyon megszokott étel errefelé (ahol velencei de török uralom is volt, így a kavarodás tökéletes:))). Már többször beírtam a blogba az elkészítését, pl. ITT.

A mai menü: zöldbab paradicsomosan, feta sajt, szárított kenyér (igen, tudom, külön post-ot érdemel) és lekváros palacsinta ráadásnak (ezt már leírtam, de igazán nem érdemli meg, hogy belinkeljem, hisz ennél mezeibb magyar és nemzetközi kaja alig van:)). Gyerkőcnek csirkehús, amit most kivételesen a babbal együtt főztem paradicsomosra, fehér rizs, a bab paradicsomos mártásával (átszűrve, hogy nehogy milliméternyi babdarabka meglátsszon benne:))

Mikor már beletúrtam, jutott eszembe a fényképeződés. így bocsánat a széttúrt krumpliért:)

Hogyan állunk a terméssel?

2011-10-15T13:35:00.000-07:00

Még mielőtt a tegnap óta tartó zuhé nekilendült volna, elmentem a kutyusokkal babérlevelet szedni, erről már itt beszámoltam. Hazafele ballagván az erdőből, szétnéztem, hogyan állunk az őszi terméssel a faluban.

Az olívának kell még 2 hét mire beérik, teljesen zöld, csak elvétve vannak fekete bogyók, inkább azokon a fákon, amelyek déli oldalakon vannak, ahol nem éri őket az északi szél.

Kutyasétáltató utam olívafák között van.

Ilyenek most a bogyók

..azért ha eláll az eső szedek 1-2 kiló zöldet is..

Az olívákon kívül most érik be a gránátalma és lassan a birsalma.

Gránátalma és birsalma egymás ölelésében egy elhagyott telken

A birsalma még éretlen

Ez az udvaromon termett

Fetás kenyér, hagymasaláta, babgulyás, töltött zöldségek és Váncsa István

2011-10-15T08:10:00.000-07:00

A nyáron egyik kedves törzsvendégem hozott nekem két könyvet ajándékba, egyik Váncsa István: Lakoma c. gasztrokönyve. Eleinte nagyon élveztem a stílusát, aztán minél többet vagy többször olvastam újra bizonyos részleteket, annál inkább irritált. Váncsa István bizonyosan egy elismert ember és valószínűleg jóval többet konyít a gasztronómiához nálam, de hogy a görög konyhához nálam sokkal kevésbé ért, az világos lett számomra már az első sorok olvasása után. Azonban könyve nagyon jó célt szolgál, felületesen megismerteti a hozzá nem értő olvasót az un. mediterrán konyhával, ami V. I. szt. valóban nincs is.

Idézek tőle:

"Mediterrán konyha nincs. Mediterrán szakácskönyvek persze vannak, mint ahogy ázsiai szakácskönyvek is vannak, noha természetesen ázsiai konyha sem létezik. Van indiai, kínai, indonéz, thai, maláj stb. konyha, sőt ha kicsit pontosak akarunk lenni, van kantoni, pekingi, szecsuani, fukieni, honani konyha, de kínai konyha csak Európából vagy Amerikából nézve van. Ennek megfelelően az olasz konyháról is csak addig lehet világos képünk, amíg a Pizza Hut optikáján keresztül tekintünk rá, közelebb érve viszont kiderül, hogy Liguria, Lombardia, Veneto, Emilia-Romagna és a többi, mind saját konyhával büszkélkedik, azaz észak olasz konyhából is van egypár. És ezzel egyáltalán nem bonyolítjuk a valóságot, épp ellenkezőleg, szimplifikáljuk".

pedig szerintem valóban bonyolítja, mert egy magyarországi szemszögéből nézve pontosan úgy van, ahogy nagyon pontosan megjegyzi: van olasz és görög konyha, ezeken felül pedig mediterrán konyha. Minden nézőpont kérdése.

A többiből más beírásban idézek, hogy ne fárasszak túl sok részlettel senkit.

Jöjjenek egyik októberi családi ebédünk képei:

A fetás kenyeret a babgulyás mellé terveztem, csak a babgulyás lemaradt a képekről. Mivel kicsit elkéstem a dolgaimmal, ezért több kis kenyeret gyúrtam, így hamarabb megkeltek és hamarabb megsültek.

A bab mellé még gyorsan egy hagymasalátát is összedobtam, felszeleteltem 2 nagy hagymát, durva tengeri sóval megszórtam, közönséges ecettel és balzsamecettel megspricceltem, 2 kanál kapribogyót szórtam rá és alaposan nyakon-öntöttem olívaolajjal.

Aztán sült még egy tepsi töltött zöldség is, ezeregymilliószor készítem és többször bekerült a blogba is.

Padlizsán sütőben, babsaláta, kelesztés nélküli kenyér

2011-10-14T13:25:00.000-07:00

Az elmúlt időszakban sokat főztem, de egyrészt már a blogban fent lévőket, másrészt nem nagyon volt időm és energiám blogolni, így be sem írtam őket. Most azért felhozok ide is pár képet az elmúlt időszak alkotásaiból. Tudni kell azt, hogy a nagy család tagjai körül, akik együtt voltunk 3 hetet, az egyik vega étrenden él, a legkisebb mindenféle ételallergiától szenved, így mindennap kellett legyen az asztalon húsos és nem húsos étel is. Eleinte megijedtem a feladattól, de szerencse hogy a görög konyha egyik jellegzetessége éppen ez, hogy rengeteg mindent lehet alkotni hús nélkül is, zöldség alapanyagokból.

Egyik ebédünk fotói következnek:

A húsos kaja nem tudom már mi volt, de mivel csak egy kis adag volt, biztos valami kedvenc, pl, darált húsos tészta:) A fenti kaják: szeletelt padlizsán sütőben, kelesztés nélküli kenyér és babsaláta.

Babér (Δάφνη, Βάγια)

2011-10-13T09:16:00.000-07:00

Ma elindultam egy kirándulás keretében babérlevelet begyűjteni. Nem kell belőle sok, hisz van itt bokor bőven a közelben, de azért mégsem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy jó pár ágat leszedjek.

A babérbokrok egész évben pont ugyanúgy zöldellnek, így nem vagyunk időszakhoz kötve, ami a szedést illeti. Ez a fajta babér ami itt végülis vadon is megterem a nemes babér (Laurus nobilis) és kisebb fa méretű bokorrá növi ki magát. A dolgot kicsit nehezíti, hogy a vidéken van egy hozzá kísértetiesen hasonlító bokorfajta, ami szerintem ugyancsak a babérfajtákhoz tartozhat, mert pont olyan mint az illatos babérbokor. Onnan lehet bizonyosan tudni, hogy a jó növénynél garázdálkodunk, hogy a levelet kettőbe szakítva, máris jön a jól ismert babérillat.

Az idő gyönyörű volt, a pár esős és hidegebb nap után, megint meleg, nyárias az idő, ennél nem is lehetett volna kellemesebb a babérszedéshez.

A babérfa alatt kinyúlt a kutyám..

Amíg szedtem a babért, kipihente kicsit magát..

Meg-babérkoszorúztam magam:)

Délután a kis ágacskákról le is szedtem a leveleket és tiszta konyharuhába tettem, száradni. Meg sem kell mosni, hisz ahol szedtem, csak az eső érhet hozzá, levegőszennyeződésnek ott nyoma sincs, messze van az út, de az úton sem járnak sokan.. A babérlevelet felhasználom a hüvelyesek főzésénél, krumplifőzésnél és minden paradicsomos húshoz is szoktam egy kisebb levelet adni.

Narancslekvár (Μαρμελάδα πορτοκαλιού)

2011-10-06T12:13:00.000-07:00

Már sokszor kérdezték tőlem, hogyan kell narancslekvárt készíteni, de eddig még nem sikerült a saját receptem feltenni. Most megint az FB-n kaptam ezt a kérdést és ugyan még nincs itt a szezonja, de meg kell válaszolnom. Meg hát, nem árt jó-előre felkészülni:). Jó tudni, hogy több recept forog közkézen és mindenki a magáéra esküszik, de a receptek nagyrészt csak kis részletekben különböznek egymástól. Bármelyik recept után is menjünk, el kell végezni bizonyos alapműveleteket. Az egyik alaptudnivaló, hogy a narancs és a többi citrusfélének a héjában lévő illóolaj keserű. Tehát innen már meg is van az első alapművelet: a héjat úgy kell feldolgozni, hogy a keserű íznek a kellemetlen erősségén enyhítsünk. Ezt általában áztatással vagy főzéssel érhetjük el, már többször írtam itt is erről a szirupos édességek készítésének kapcsán.

A második alapművelet a gyümölcs szeletelése illetve darabolása. Egyszerű recepthez az egész gyümölcsöt egyben mixelni lehet és kapunk egy homogén masszát, más esetben lehet kicsit pepecselni vele és akkor egy részét így, más részét amúgy darabolni, szeletelni, ezzel érdekesebb állagú lesz a lekvár. Én az utóbbi variánsra szavazok, annak ellenére, hogy több vele a munka, de jobban szeretem, ha nem teljesen krém állagú a lekvár. Így hát jöjjön az első recept, egy krétai blogból, ez a munkásabb recept, de én is ezt szeretem elkészíteni.

Azt is fontos még megjegyezni, mielőtt a recept leírásába fogok, hogy a recepthez feltétlen bio gyümölcsöt kell használni, hisz a héját is felhasználjuk. Itt Görögországban a citruslekvár készítésének a szezonja február-március, mert ekkor a legédesebbek a gyümölcsök. A legjobb a lekvárhoz az édes, krétai vagy pelloponézoszi vastaghéjú narancs.

Az alaphozzávalók: 4 narancs és cukor, ahogyan azt majd lentebb írom.

A narancsokat megmossuk, megtisztítjuk és levágjuk a száraikat, ha rajta vannak. Ezután annyi hideg vízben, amennyi ellepje őket, feltesszük főni. Kb. 10 percet főzzük, majd lecseréljük a vizet, megint hideg vízzel felöntve a gyümölcsöket.

Ezt 4-5-ször megismételjük, ezalatt a gyümölcsök héja veszít a keserűségéből. A harmadik főzőperiódus után, egy kicsit ki lehet vágni a héjból és megkóstolni, ha elég puha és már nem keserű, akkor le is lehet venni a tűzről. Annyira keserűnek kell lennie, amennyire mi szeretnénk, tehát ebben nincsen semmiféle szabály! Van aki keserűbben szereti, van aki édesebben, tehát mindenki a maga ízlése szerint kell itt eljárjon. Miután készen vagyunk a főzéssel, felöntjük megint hideg vízzel az edényt, úgy, hogy ellepje a gyümölcsöket és pár órára félretesszük. Ha délelőtt van, akkor késő délután folytatjuk, ha délután fogtunk neki, másnapig hagyjuk állni a hideg vízben. Az edényt tegyük hűtőbe, vagy hűvös kamrába.

Miután lejárt az áztatás, kivesszük őket a vízből és először kettőt a négyből megtisztítunk a kemény "köldök" résztől, majd a másik kettőt meghámozzuk, illetve szép szeletekben levesszük a héjukat. A héjakról belül leszedjük, amennyire tudjuk a fehéres részt és ugyanígy a pucér narancsokról is, amennyire lehet, megtisztítjuk őket.

A héjakat szép vékony csíkokra felvágjuk.

A narancsokat négybe (vagy több szeletbe) vágjuk, majd kiszedjük a magokat és a fehér szálakat, amennyire lehet. Ezután felmixeljük mind, a héjasakat a pucérokkal együtt. Lehet teljesen simára mixelni, vagy lehet picit darabosabbra, én így szeretem jobban.

A mixelt gyümölcsöket összeöntjük a vékonyra csíkozott héjjal, majd megmérjük, lássuk hány csésze massza lett belőle. Az eredeti recept szerint ahány csésze massza, annyi csésze cukor, de az sem baj, ha pl 3 csésze masszához 2 csésze cukrot teszünk, nem lesz annyira édes. Odatesszük főni. Először erős lángra, amíg felfő, majd alacsony lángon addig főzzük, amíg besűrűsödik. A vége fele nagyon oda kell figyelni és egyre gyakrabban kell fakanállal kevergetni, nehogy odakapjon!

Amikor látjuk, hogy már majdnem kész, ne hagyjuk egy percre sem ott a lekvárt magában! Van egy próba, amivel bizonytalanok megnézhetik, kész van-e a lekvár, nem-e túl folyós még. Kiteszünk egy kanállal egy kistányérba és kicsit várunk, hűljön ki. Miután kihűlt, az ujjunkkal a közepébe egy csíkot húzunk, mintha egy csiga mászott volna rajta át. Ha a csík megmarad és nem folyik össze megint a lekvár, akkor készen van.

Még forrón beletesszük a steril üvegekbe és fejre állíva hagyjuk kihűlni őket.

Forrás: A képek és a leírás irányvonala a http://cretangastronomy.blogspot.com -ról származik.

A másik receptet kicsit könnyebb elkészíteni és az általam szeretett Vefa-tól származik, a tévés főzőcskék mamájától. A hozzávalók a következők Vefa szerint tehát:

1 kg narancs

1 citrom

2 l víz

1 kg cukor

Ebben a receptben áztatással szabadulunk meg a keserű íztől. A gyümölcsöket feldaraboljuk és 24 órára hideg vízben, a hűtőbe tesszük. A víz lepje el a gyümölcsöket. Itt megjegyzem, hogy több receptben 48 órát is láttam. Ezután megszabadulunk a magoktól és a gyümölcs kemény részeitől (a szár körüli részek), majd a gyümölcsöket héjastól mixeljük, és feltesszük hideg vízben főni. Vefa azt ajánlja, tegyük be a magokat is egy tüllbe vagy teafőzőtojásba és főzzük össze a gyümölcsökkel. Más receptnél, úgy láttam, kidobják a magot, szóval így is, úgy is lehet. Ezek után ugyanúgy főzzük, ahogy fent leírtam, a végén nagyon odafigyelve, nehogy odakapjon. Sterilizált üvegekbe tesszük még forrón, fejre állítjuk őket és hagyjuk szobahőmérsékleten kihűlni.

Forrás: a második recept képe az http://www.aromadafnis.gr oldalról származik.

No, neked hogy sikerült a narancslekvárod?