May 22, 2012

Articsóka (Αγγινάρα) ..és hogyan állunk a terméssel?

Itt az articsóka ideje. Tudom, tavaly is írtam róla, de mivel ez nem egy kimondott receptesblog, hanem inkább egy háztartással kapcsolatos blog, amiben sokszor keresgélem elmúlt hónapok eseményeit, hát megint írok róla. Annál is inkább, mert a jól bevált receptemen kicsit változtattam. Kezdem inkább azzal, hogy a kertünk végre 6 év után kezdi meghozni gyümölcseit:) Mikor az elején a férjem nekifogott a kert ilyenfajta kialakításának, én nem nagyon értettem vele egyet és morogtam, majd nem foglalkoztam az egésszel. A veszekedést elkerülendő kialakult egy olyan rutin, melynek fő irányvonala szerint férjem foglalkozik a kert nagyobb részével, a nehezebb munkát igénylő fejezetekkel és a fákkal, én pedig piszmoghatok pár virágágyással.
Én inkább díszkertet szerettem volna, férjem pedig gyümölcsöst, szőlőst, ami majd ellát mindket ennivalóval. Én féltem attól, csak belefog és minden rámmarad (voltak ilyen előzmények), ezért nagyon nem örültem eleinte az elképzeléseinek. Nehezen alakult ki a mai formája a kertnek, hisz a fák, bokrok meg kellett nőjenek ahhoz, hogy valóban "hasznot" hozzanak, vagyis teremjenek. Voltak időszakok, mikor a férjem alig foglalkozott az egésszel és elszörnyedve láttam magam előtt azt, amitől féltem, hogy vagy ellenőrizhetetlen dzsungel lesz a kertből, vagy olyan munkák maradnak rám amikkel nem tudok megbírkózni. Aztán szépen kialakult minden. Ma már a férjem majdnem naponta a kertben "kapirgál" és nekem el kell ismernem, már sokadszorra, igaza volt. Sokminden terem a kertünkben, a lenti képsorozaton megnézhetitek a mostani állapotot, a most kibúvó körtéket, cseresznyét, naspolyát, az articsókákat, az olívákat, az eperbokrot, a meggyet, a gránátalmavirágokat, szőlőst és nincs is minden lefényképezve.


Tegnap leszüreteltük az articsókákat és nagyon finom ebédet főztem. Az alaprecept a már ismert "a'la polita" módra készülő artcsóka recept, de most kicsit kibővítettem. Került bele sárgarépa és az articsókák szárából a puha rész, ugyanis a férjem mondta, annak idején anyósom ezt is belefőzte. Nem igazán tudtam, mennyire emlékszik jól és hogy milyen lesz, de én jobban szerettem a szárat, mint magát az artcsóka szívét:)

Ennyi csókám:) volt:



Leszedegettem a pikkelyeket, miközben ugrándoztam mert tele volt az Erdélyben "fülbemászó"-nak becézett bogárral. A kezem szépen kezdett barnára festődni a művelet közben.


A pikkelyleszedés után körbe körbe levágtam a kemény részt a virág szíve körül.



A szőröket késsel kivágtam..


..majd kikapartam a belét, úgy, hogy a szőröcskék tövei is kijöjjenek. Ezt legjobban a kerek karalábé-kaparóval lehet elvégezni, ami nekem nincs mert annyira elrozsdásodott, hogy egyik nap megmérgelődtem és kidobtam. A szárakon a szélső fás részt lehúztam és csak a belső, puha részt hagytam meg.



Az egész halomból több szemét maradt, mint ehető rész, de nem baj, mert semmi organikust nem dobunk el, megy vissza egyenesen komposztnak. A megtisztított részeket be kell alaposan kenni citrommal, mert hanem hamar megfeketednek!

Innen már egyszerű a recept, a képen látható articsókához adok sárgarépát, borsót, krumplit, 1 nagy apróra vágott hagymát (jobb ha friss zöldhagyma kerül bele, nekem most nem volt).


Olívaolajon (ujjnyi vastag legyen a tepsiben) megfuttatom a  hagymát, rádobom a krumplit, kicsit összepirítom, majd mehet a sárgarépa, borsó, articsóka, kb 1 kk durva só, bors. Annyi vízzel öntöm fel, hogy majdnem ellepje.


Lefedem, hagyom puhára főni.

Készítek egy citromos-tojásos habarást: 2 tojást felverek, belekavarok 1 ek lisztet és beleöntöm lassacskán 2 nagy citromnak a kifacsart levét. Az ételt időközben lehúzom a tűzről, hogy ne legyen forrásban, így bátran ráönthetem egyenesen a habarást, összerázogatom, finoman összekeverem és visszateszem még pár percet alacsony hőfokon rottyanni, hogy a liszt és tojás megfőjön. A legbiztosabb módszer a habarás hozzákeveréséhez, ha a tojásos habarásba kanalanként adagoljuk a forró étellevet és mikor az egész felforrosódik, akkor öntjük vissza az ételhez. De erre nincs szükség, ha az étel már nincs forrásponton, nem fog a tojás összemenni.

Még a habarás hozzáadása előtt egy marék zöld kaprot adok hozzá.


A friss articsóka íze össze sem hasonlítható a fagyasztottéval! Szoktam mirelitből is készíteni, de ez a friss, a kertünkből, egyszerűen fenomenális:)
Gyertek, próbáljátok ki:)



3 comments:

Anikó said...

Nagyon szép a kertetek,azért ez sok munka, a miénk már díszkert csak, még így is sokat kell vele foglalkozni, nálunk is a férjem reszortja a kert, enyém a háztartás, tudod mi friss nyugdíjasként költöztünk le vidékre, Tata közvetlen szomszédságába egy faluba, a férjem nagyszülei házát újítottuk fel, ők valamikor gazdálkodtak itt, mi tipikus városiak nem is értünk nagyon a kertészkedéshez, 15 évig ültettük a fákat, bokrokat, hogy most már csak élvezni kelljen a látványt, meg füvet nyírni, ennyi.
Articsókát még soha nem ettem, őrület, hogy alig marad valami belőle mire megpucolod, mihez hasonló az íze, milyen jellegű:-))))

Ágni said...

Szia Anikó! nem tudom semmihez sem hasonlítani az ízét sajnos. Igen, mi sem nagyon értettünk, értünk a kertészkedéshez. Mi is 6 éve költöztünk vidékre és eleinte a férjem nekifogott valaminek, aztán abbahagyta, szóval kicsit össze vissza, nem nagyon tudta mit akar és azt hogyan kéne. Aztán belejött, meg megtanult internetezni és ott is sok infót be tud szerezni arról, amit akar, így most végre van eredménye. Még akarunk egy és mást, de már élvezhető és hasznot hoz a sok munka.

Anikó said...

Hát látszik is a kerteteken, mert gyönyörű, meg szeretem az étel receptjeidet is, érdekesek,mert idegenek, én szeretek idegen szokásokat megismerni, tudod idegenforgalomban dolgoztam több mint 30 évig, sokat utaztam, sok mindent láttam, ettem, de pont Görögország kimaradt az életemből, ezért is kedvelem a blogodat, mert újdonság, meg persze a görög salit, a fetát, a görög kultúrához kapcsolódó könyveket, már az útifilmeket is, mert utazni már nem tervezek semmit sehová.
Úgy hogy bátran tedd fel a számodra legbagatellebb recepteket is, mert nekem az érdekes lesz.
Azonkívül nagyon drukkolok nektek, hogy ebben az őrületes, válságos helyzetben is úgy tudjatok élni az egész családotokkal, ahogy csak szeretnétek.
Egyébként ezt kívánom itthonra is magunknak, mert hasonlóan tébolyult, nem normális állapotok vannak és nagyon nem jó irányba mennek a dolgok. Az ember nyugodt, biztonságos öregséget szeretne, valamint a gyerekeinek biztos munkát és megélhetést, no meg egészséget, akkor aztán minden rendben is van:-))))
Minden jót nektek és szeretettel üdvözöllek:-))))