Apr 16, 2012

HÚSVÉT 2012-báránymaradék

Általában így szoktunk járni, aznap, mikor bárányt sütünk, annyira megtelünk a szagokkal meg a bárány elkészültéig befalt apró falatokkal, hogy alig eszünk valamit a bárányból. Nekem kimondottan úgy ízlik, hogy csipegetem le a nyársról a húst, ahogy forog és közben szétégetem az ujjaim vele:). Mire asztalhoz kerülünk, tele vagyunk. A bárányhús annyira zsíros, hogy annak ellenére, hogy a zsír nagyrésze kicsöpög sülés közben, nem lehet sokat enni belőle egyszerre. Általában szombaton nem is szoktunk olajos ételeket fogyasztani, hogy a vasárnapi báránysült ne emelje az egekbe, az amúgy is a kelleténél magasabb koleszterinszintünket.  Egy szó mint száz: jó nagy teli tál báránysültet hoztunk haza. Tegnap már semmi kedvem nem volt foglalkozni vele, mert tudtam, órákat kell piszmogni az elrendezésével, így csak becsaptam a hűtőbe.

Ma elővettem és több mint egy órát töltöttem azzal, hogy legelőször is a húst leválasszam a csontokról és elválasszam, amennyire lehet a zsírtól. 

A hideg, zsíros húsegyveleg elég gusztustalanul néz ki, de annál jobb lesz elrendezése után.

Piszmogás, a húst szedem le a csontokról.

Három nagy tál lett az eredmény: 2.200 gr tiszta hús, 1.100 zsír és bőr, 1.250 csont.Ha úgy számolom, hogy a 13 kilós bárány fele volt a mienk, de legalább 3 kilót vesztett sütés közben, akkor pont a felét hoztuk haza: összesen 4.550 kilót, ügyesen osztozkodtunk szemre. De nem ezért mértem le, eszembe sem jut számolgatni, jól osztoztunk-e. Azért méricskélek, hogy ki tudjam számolni az ár-minőség-mennyiség arányát, ami már most látszik, sokkal jobb, mintha valahol kint ebédeltünk volna.

Balról jobbra: hús, zsiradék és bőr, csontok

Ha pedig azt nézem, hogy egy szőrszál sem lesz eldobva belőle, mert amit nem mi eszünk meg, azt a kutyák, akkor nagyon ügyesek voltunk a lehetőségekhez képest.

De mit csináltam a három tállal?




A húst egyforma, nagyobb darabokra vágtam, hogy gusztusos legyen, majd 300 grammonként, zacskókban lefagyasztottam, kivéve egy tányérnyit, amit ma ebédeltünk be. A kokoretsit is nagyon szép szeletekre lehetett vágni és ma sokkal jobban ízlett mikróban forróra melegítve, a frissen készített tzazikimmel.


Utána egy nagy fazékban megfőztem a csontokat, kiszedtem őket, majd a levet leszűrtem. Miután a lé kihűlt pontosan olyan mennyiségekben fagyasztottam le, mely a fiam egy rizsadagjához szükséges folyadék. Mivel ő nagyon rosszul evő gyermek, de éppen pubertáskorban van és rettenetes iramban nő, mindenféle trükköt ki kell találnom plusz vitaminok és protein becsempészésére. Ma kipróbáltam a báránylével készített rizst, minden probléma nélkül megette. A csontokat pedig már be is vacsorázták a kutyák.


A zsírt és bőröket is pár percig főztem, majd leszűrtem. Ez nagyon zsíros lé lett, emiatt nagyon kis adagokban fagyasztottam le. Ezt különféleképpen fogom felhasználni, pl. néha ha készítek paradicsomos tésztás húst sütőben, de főleg majd a salate de beuf zöldségeit fogom ilyen zsírral dúsított fövőlében megfőzni, vendégváráskor. Azt hittem, teljesen kiolvadt a zsír, de rengeteg maradt még a bőrdarabokon, de úgy csomókban is, ezeket kihűtöttem és két napi vacsora alkalmával feldúsítom velük a kutyakaját. A szűrön annyi volt a fagyott zsír még ezek után is, hogy el nem tudom képzelni ebbe a szegény vékony bárányhölgybe hogy szorult ennyi zsiradék.


A mélyhűtőm szépen megtelt, de holnap majd, miután megfagytak, kiszedem a zacskókat a dobozkákból és mivel egyforma dobozokban fagyasztottam, szépen egymásra fogom tudni helyezni őket. 
..és ezzel most már tényleg lezárul az idei húsvéti konyhai műveletek bűvös köre. 
Ilyenkor a görögök azt szokták egymásnak kívánni: jövőre, legyünk egészségesek és megint ugyanígy, ugyanezt!

1 comment:

mmama said...

Miután tegnap egy marathoni bejegyzésem elszállt , a kedvemmel együtt , most ismét próbálkozom.
Visszaolvastam , és ilyenkor mindig eszembe jutnak az ízélmények.
Minden nagyon jól néz ki, szinte érzem az ízét és az illatát, kivéve a mairitszának, annak nem vagyok jó barátja:-) de a kukoretsi és a többi az finom. Volt hozzá jó retsina is ?
Jól el is osztottad.

Hasonlóan jártam el egy nagy hátsó sonkával és annak levével.
A hat kilós gida is nagyon finom volt.

Most csak remélem hogy nem írtam hiába:-8