Oct 5, 2010

Taverna

Érdekes módon szemembe szökött Vojandi egyik megjegyzése is, leírása során, hogy a tavernákban kevés dolog van azokból amik az étlapon találhatóak. Ma más magyar vendég is ezt kérdezte tőlem, vagyis azt, hogy ez hogyan is van?

 Ugye az úgy van, hogy az isten háta mögötti vidékeken, mint amilyeken Vojandiék is mászkáltak, meg itt nálunk, vagyis más szóval: az idegenforgalom által nem elözönlött helyeken rengeteg a kis taverna, melyek sokszor üresnek tűnnek és az arra járó idegenben előjön a kérdés: ezek miből élnek?
Az ilyen helyeken nem élnek csak a taverna bevételéből. Az sokszor alig fedezi a költségeiket. A tavernát fentartó embereknek általában téli időszakban más elfoglaltságaik is vannak. Pl. Limnibeli taverna tulaja télen matektanár a gimnáziumban, felesége asszisztensnő a sürgősségi központban. A falunkban lévő tavernatulajdonosok állattenyésztéssel is foglalkoznak, földjeik vannak melyeket megművelnek és/vagy kiadnak művelésre.

A taverna nem kimondottan bevételi forrásnak alakult eleinte, főleg nem a kis helyeken, falukban. A taverna a görög kultúra egyik jellemző eleme. A helyi lakosság gyülekezőhelye volt, a nevetés, jókedv és vidámság közös kifejezésre juttatásának helye. Gondtalan mulatások, álmodozások helye. Férfiálmok kicserélése, beteljesületlen szerelmek elbúsulása, epekedések kifejezésre juttatása, mind, mind a tavernákban történt a 19. sz. elejétől kezdve. És a többi: a helyi konyha jellegzetességeinek megőrzése. Csoportos pszichoterápia, pszichológus a tavernatulajdonos. Politikai megbeszélések. Gyűlések. A tavernákban fejlődtek ki a görög zenének bizonyos jellegzetes ágazatai mint a „kántádá”, itt emelték tökélyre a börtönökben megteremtett „rebetiko” zenét, itt énekelték először az „antartika” dalokat, vagyis a felkelés dalait. Itt mulattak először a szülőföldjükről Görögországba űzött Kis Ázsiai görögök, itt találtak menedéket a társadalom szélén élők, de a népi hősök is, itt ünnepelték a farsangot és a karnevált az athéniek, itt terjesztették a katonai junta elleni nézeteket, itt énekelték először Mikis Theodorakis dalait....mind mind olyan dolgok amik egy vendéglőben nem történhettek volna meg. A taverna nem kocsma, nem bár, nem kafenio, nem vendéglő, egyedülálló jellegét csak az érzi meg, aki helyiektől nyüzsgő, élőzene mellett iszogatja a kimért bort egy nyári estén, valamelyik eperfával árnyékolt kis falusi tavernaudvaron..
A taverna is mára lassan elveszti jellegét, jelentőségét. Valamikor éppen az volt az érdekes, hogy minden tavernában voltak jellegzetes ételek, melyeket a taverna „háziasszonya” készített, most a legtöbb helyen előre fagyasztott dolgokat dolgoznak fel, mert csak így éri meg...

A kis vidéki településeken a tavernák tulajdonképpen csak hétvégén működnek, de ekkor sincsenek tele, kivéve a biztos nyári 50 napot, mely átlagosan július 10-től augusztus végéig számolható. Ez ugye vidékről vidékre változik, ahol nagy a forgalom ott jól dolgoznak 3 hónapot is egy évben, aminek eredménye: változatos az étel és van választék. Ott ahol csak hétvégén téved be valaki, vagy hétköznap egy-egy arra járó turista, normális, hogy nincsen 10 fajta étel, amiből válogatni lehet. Ki finanszírozná azt? Ilyenkor nyáron itt felénk is a tavernák legtöbbjében készítenek 2-3 fajta főtt ételt bizonyos mennyiségben, melyet előre kiszámolnak mint optimálist. Ez vagy elfogy délre vagy marad estére is. Ha elfogy akkor maradnak a sült dolgok: húsok, halak, a dippekkel, salátákkal, köretekkel, kenceficékkel. És másnap megint elölről.

Kérdezték tőlem azt is: miért vannak egy-egy tavernában sokan, máshol alig van valaki vagy senki? Egyrészt ugye fontos az étel minősége. Másrészt pedig a... társadalmi összeköttetések, bizony, bizony! Nem mindegy, a tulajdonos milyen politikai nézetet vall, kivel barátkozik, milyen típusú ember és milyen helyet foglal el a helyi közösségben! A kis közösségekben, mint ahol én is élek, minden összefügg és egymástól függ! Aki egyedül akar valamit elérni, tojva a többiek fejére azzal, hogy majd én megmutatom..vagy nekem senkire nincs szükségem, meg egyéb ilyenek, annak előbb utóbb a szárnya letörik és vagy betörik, beszelídül a helyi közösségbe, vagy elmegy a vidékről, máshol szerencsét próbálni. Az 5 év alatt amióta ezen a helyen élek, már láttam ilyet.
Amiket leírtam Athénra is érvényesek, csak más szinten, más stílusban, más régiókban. Minden egymással összeköttetésben mozog..
Végszóra: ne várjatok nagy választékot szezonon kívül kis helyeken, ahová egyénileg elautóztok és igyekezzetek a helyiek által kedvelt helyekre elmenni, mert a forgalom maga után vonja a jobb kiszolgálást és legtöbb esetben minőséget is.

No comments: