Tiszta Hétfő (Καθαρή Δευτέρα)

Hát elverte a napot az eső. Tegnapelőtt több mint 20 fokban tettünk vettünk és szerveztük a Tiszta Hétfőt, ma pedig havas esőre ébredtünk és reggel óta nyomja, alig 2 fok van, erős északi széllel és nagyon erős esővel. Szerencse tegnap megejtették a fiúk a hagyományos sárkányeregetést, mert aki a mai napra várt, hoppon maradt. Roviesbe mentünk vendégségbe, persze ez olyan mindenki összedob valami kaját nap szokott lenni, így maradtunk a hagyománynál.

Lagana, a Tiszta Hétfő kenyere

Hagyományos módon Tiszta Hétfőn egész Görögországban a lagana nevű kenyeret fogyasztják. Ebbe a kenyérbe régen egyáltalán nem tettek élesztőt a hétfői, első böjtnap miatt, manapság azonban úgy készítik, hogy van benne élesztő vagy kovász, de sokkal kevesebb, mint a rendes kenyérben. Én minden évben magam készítem és az idén nem is vártam meg a hétfői napot, miért ne élvezzük pár napig a lagana szeretett ízét?

A lagana egy lapos kenyér, a kevés élesztő miatt nem lesz kerek, dagadt formája. Nagyon fontos, hogy elegendő ideje legyen megkelni és beérni, a legjobb ízt akkor kapja, ha a kelés lassan történik, hideg helyen vagy szobahőmérsékleten. Össze lehet gyúrni vasárnap délután és be lehet tenni a hűtőbe, majd másnap csak a sütéssel kell bajlódni. Nagyon finom és különleges az íze, ha tahini is kerül bele, vagyis szezámmagpaszta.

3 napos Húshagyó Hétfői ünnepi kajalista 2011

Előrehozom a tavalyi postomat, hisz hétfőn megint Húshagyó Hétfő. Sajnos most először, mióta ide kiköltöztünk, nem fognak jönni a barátnőmék Athénból, hogy együtt töltsük el ezt az ünnepnapot. Egyedül nem leszünk ugyan, de megszakad egy hagyománnyá nőtt szokásvonal..

Következzenek a tavalyi kajáim, innen fogok megint előre tervezni, habár most nem lesz ilyen ünneplés. Sajnos esőt és havat mondanak, így talán még a hagyományos sárkányrepítést sem tudjuk megejteni.

***********************************************
2011-március-8

Hétfői böjtös ünnepi asztal

 Ez egy 3 napos ünnep Görögországban, melyről főleg a hétfői nagy zaba-parti jut mindenkinek eszébe és persze a hétfői, hagyományos sárkányrepítés, melyről írtam már többször a görög tematikus blogomban. Valóban a Húshagyó Hétfői kajákról is volt itt már szó, de egy blogban úgy illik, az aktuális eseményeket örökítsük meg, ezért most leírom a 3 napos ünnep kajaprogramját. Megjegyzem, hogy teljesen másképpen festene a dolog ha csak magunkban lettünk volna, másképpen így, hogy Athéni barátaink jártak nálunk, akikkel évek óta úgy alakult, hogy együtt töltjük ezt a 3 napot nálunk. Pont egy éve nem láttuk őket és mivel nagyon hálás "fogyasztóim":), ezért mindig nagy kedvvel főzök, mikor jönnek.

Olívabogyós "kubai" kenyér (Ελαιόψωμο)

Egy kubai kenyérnek nevezett kenyérrecept forog a gasztroblogokon körbe körbe, mint maga a kubai tánc és ritmus:) Több gasztroblogban megtalálható, én most az Ági receptjét linkelem be,  mert ő is olívásan készítette, igaz én dupla adag olívát pakoltam bele. A kenyér valóban olyan, amilyennek máshol is leírják, ropogós héjú és puha belű, másnap is, nagyon finom. Én száraz élesztővel készítettem és ahogy belezuttyintottam a nagyon forró vizet, biztos voltam benne, hogy ebből aztán semmi nem lesz és láss csodát, az élesztő nem égett le, a kenyér csodálatosan felnőtt és nagyon hamar! Jöjjön hát ennyi bevezető után maga a recept.

Egyszerű cukkinileves (Σούπα με κολοκυθάκια)

Kívánom a leveseket. A görögök hagyományosan nem sok fajta levest ismernek, igaz, az utóbbi években, a nyugati konyha és a gasztro-témák divatba lendülése miatt, rengeteg újfajta leves importálódott. De ez nem változtatja meg azt a tényt, hogy a hagyományos görög konyhában 3-4 fajta leves létezik. Legtöbben nem is nagyon szeretik, mint a férjem, csak ha nagyon hideg van, akkor kívánja a levest, akkor is, valamelyiket az anyósom által készített hagyományosból. Tegnap felmérgelődtem és készítettem egy paradicsomos cukkinilevest:) Elleszek vele három estén át:)

Szendvicskenyér fázisfotókkal (Ψωμί τοστ)

Hű de régóta készültem ezt megsütni! Végre tegnap nekifutottam. Mióta az első hamburgerzsemlémet elkészítettem, folyamatosan gyártom őket. De nem szeretném, hogy hamar beleunjon gyermekem, így ezzel a szendvicskenyérrel fogom váltogatni. Az elkészítése rém egyszerű, a stikli itt is, mint minden kelt tésztánál abban van, hogy időben el kell kezdeni, időt kell rászánni és türelmet, gyengédséget:)

A tésztát nem egyszerű élesztővel kelesztem, hanem először készítek neki egy élesztős kovászt a következőkből:

Katim-butu (Κατίμ - Μπουτού) - Kis Ázsiai omlett

Azután való napokban készítettem, hogy a savanyú káposztaágyon sült csirke volt ebédre. Ugyanis megmaradt töltelék és gondoltam készítek egy töltött tojásrántottát. A recept mely után igazodtam, ugyancsak az 1989-s receptes könyvből való (1989 Ημερολόγιο με 209 παραδοσιακές συνταγές του τόπου μας και 365 φράσεις, επιμέλεια Λένα Σαββίδη, Ερμής, 1988) és Katim-Butu-nak kiejtett és nevezett Kis Ázsiai rántotta vagy omlett. 

Update kalács

Mióta nem írtam egy csomót főztem persze, de vagy ugyanazokat a régi dolgaimat vagy nem volt időm írni. Időközben a kaláccsal is próbálkozgattam, az első próbálkozásom egy olyan tészta gyúrása, amit kézzel lehet gyúrni, formázni. Ennek érdekében egyszerűen kevesebb tejet tettem a tésztába mint az előbbi kalács-post-ban leírt hozzávalóknál, tehát a 1/2 kg liszthez csak 200 ml-t. Nem mondhatom, hogy tökéletes lett, mert másnapra nem volt olyan puha, mint a 250 ml-s recept kalácsa. Ilyen volt:

Kalács, vasilopita (Τσουρέκι)

A szilveszteri esténk kajáinak a bemutatása óta el vagyok maradva a kalács-beszámolómmal. Ez egy hosszú post lesz és mivel becsületesen le akarom írni, ezért is késtem vele ennyit. A hó miatti bezártságunk miatt, kevés olyan zavartalan időm volt az utóbbi időben, amikor egy nagyobb szusszantású dologhoz zavartalanul egyedül lehettem egy órácskát.

A jó kalács első feltétele a megfelelő liszt. Görögországban a kalácslisztet "kemény" lisztnek nevezik és tulajdonképpen kettő van belőle. A legeslegjobb a kanadai Robin Hood nevű liszt, de ez méregdrága, itt nálunk egy csomag 3,50-3,90 euró között váltakozik, üzlettől függően, ráadásul nem is egy kilós hanem pontosan 907 gr-s kiszerelésben kapható.

Csirke savanyú káposztaágyon (Κοτόπουλο με ξινό λάχανο)

Megvan már lassan egy hónapja a savanyú káposztám, de sehogy sem tudtam magam elszánni, valamit kezdjek vele. Kérdezgettem itt ott, ismerősöktől, ilyen olyan ígéretes hazai recepteket kaptam, de valahogy nem akaródzott nekiállni, mert mindegyik olyan, hogy csak egyedül ettem volna. Férjem eleve nem szereti, mert ezen a vidéken nem ismert, pedig az észak Görögországi vidékeken ismerik is, készítik is. Így végül egy régi görög recepthez nyúltam, mely hasonlít a mi erdélyi receptjeinkhez, de természetesen nem kell bele tejföl.
A recept egy 1989-s receptes könyvből való (1989 Ημερολόγιο με 209 παραδοσιακές συνταγές του τόπου μας και 365 φράσεις, επιμέλεια Λένα Σαββίδη, Ερμής, 1988).

Békebeli vajas kifli (Ψωμάκια βουτυράτα παραδοσιακά ουγγαρέζικα)

Tegnap elkészítettem reggelire a vajas kiflit. Eléggé féltem tőle, de minden simán ment. Először is, nekem az ilyen kisebb péksüteményekkel az a bajom, hogy reggel lenne rájuk szükségem, akkor meg vagy felkelek 4-kor, vagy pedig találok egy módszert, amivel megoldom a kérdést. Most úgy vélem, sikerült megoldást találni a gondomra. A következőképpen jártam el: a kifliknek való tésztát begyúrtam tegnapelőtt délután, hagytam felnőni. Utána megformáztam őket, tepsire helyeztem, majd letakartam alufóliával, úgy, hogy ne száradjanak ki, meg ne tudjanak a hűtőből esetleg valamilyen szagot felszívni a nedves tésztafelületek. Ezután beraktam a hűtőbe.

Másnap reggel 7-kor felkeltem, kivettem a  tepsit és betettem a sütőbe, amelyet 50 fokra felhúztam.Az alufólia helyett csak egy tiszta konyharuhával takartam le őket.

Boros mustáros karaj (Φιλετάκια με κρασί και μουστάρδα)

Ez egy nagyon egyszerű és mindennapi étel, úgy magyarok, mint görögök fogyasztják. Én most készítettem először, mert eddig féltem a mustárt használni. Mióta bebizonyosodott, hogy a gyerek erre nem allergiás, egy ízesítővel több került a palettámra, amit a főzés során felhasználhatok. A sertéshúst nem szívesen eszik a görögök, legalábbis az idősek és a középkorúak. Ez annak köszönhető, hogy a TV-ben évek óta hajtogatják a szakemberek, mennyire egészségtelen a marhahússal szemben a disznóhús, mivel sokkal zsírosabb és koleszterin-dúsabb. Így én is ritkábban főzök, de néha azért bekerül a konyhámba. Külön-bejáratú hentesünk van, akitől a húst és kolbászt vásárolom, de néha elcsábulok a Lidl-ben, ahol előrecsomagoltan kis, vékony karajszeleteket szoktak árulni. Most is ilyenből készült az ebéd, nekünk kézzel kikavart, darabos krumplipürével, gyereknek sima vajas rizzsel. Ami a krumplipürét illeti, ugye nem szabad mixerrel kikeverni, mert kicsapja a keményítőt a krumpliból és ragacsos. Mi úgy is nagyon szeretjük. Van amikor mixerrel (a mixer műanyag kését használom erre) kavarom ki, van amikor kézzel. Sokat variálom, de mindig kerül bele bőven vaj vagy ha diétásabb napom van, margarin. Ezenkívül tettem már bele krémsajtot, joghurtot, főtt almát. A krémsajtosat szeretem legkevésbé, az első próba után több ilyet nem készítettem. Kedvencem az almás, ilyenkor az almát megpucolom, felébe vágom és a krumplikkal együtt megfőzöm, a pürébe pedig a vajon kívül csak az alma és a fövő léből, annyi, amennyi kell - kerül.

Mandarin-citrom-narancs süti (Πορτοκαλόπιτα)

A görög fordításban egyszerűen narancsos sütinek nevezem, mert narancsokról szól az alaprecept, de csak azért, mert valamire meg kell adni a hozzávalókat:) Ugyanis ez a sütemény bármelyik felsorolt citrusfajtával jó, a hozzávalóknál jelzem is, hogy melyikből mennyit kell tenni. Ami a görög vonatkozást illeti: ez a sütemény a szirupos- tepsis sütemények kategóriájába tartozik, az egyik legelterjedtebb süteménytípus az egész országban Krétától kezdve Samothraki-ig. Valószínűnek tartom, hogy a szegénység éveiben, bármilyen alapanyagból készült kevert tésztát nagyon fel tudtak dobni a cukros szirup hozzáadásával. Maga a görög ízvilág olyan, legalábbis manapság, hogy kívánja az intenzív édeset. Ez kimondottan keleti beütés, melyet különösen a Szmirnából és egyéb Kis ázsiai városokból Görögországba menekült és menekített görögök hozták magukkal. 

Hamburgerzsemle (Ψωμάκια για χάμπουργκερ)

Kezdjem azzal, hogy ez sem kimondottan görög konyha, mondhatnám, univerzális. Melyik konyha nem ismeri a zsemlét, legalábbis melyik Európai és Amerikai konyha nem ismeri a zsemlét? Itt így mondják, amott úgy, de ugyanarról a kerekded, édespofa és nagyon finom kenyérkéről beszélünk.

Bármilyen hihetetlen, de nekem, a konyháról blogoló anyának a gyereke egészségtelenül étkezik. Teszi azt azért mert finnyás. Elsősorban. Másodsorban komplex ételallergiája van. De ez azért csak másodsorban, mert majdnem MINDENT el tudok neki készíteni a neki való alapanyagokból, ez alól csak pár dolog kivetél. Mindezek ellenére ragaszkodik pár olyan dologhoz, melyben egy halom tartósítószer van, mint a toast kenyér vagy hamburgerkenyér és a sonkák és felvágottak. Már régóta mocorog bennem, hogy ennyi főzés mellett első dolgom az kellett volna legyen, ezeket a dolgokat helyettesítsem itthon készültekkel. Volt jó pár kísérletem kenyér terén, hisz évek óta itthon sütöm. Csak most, jó pár évvel a kenyérsütésem kezdete után sikerült olyan kenyeret találnom, amit szívesen eszik. Csak most, ennyi évvel a gasztro-próbálkozásaim után sikerült olyan zsemlét készítenem, amivel helyettesítem a napi toastkenyeret, amiből naponta átlagosan 12 szeletet fogyaszt! Nagyon boldog vagyok, arról nem is beszélve, ennek a zsemlének az íze többszörösen üti a bolti hamburgerkenyerek ízét!

Linzerkarikák (Μπισκοτάκια με μαρμελάδα)

Most mondjátok, a görög konyhámból kell megtanuljátok a linzerkarika készítését?:) Hát nem, de nekem szükségem van arra, hogy a netes receptes-könyvemben megörökítsem. Végül is van itt jó-pár svéd recept is, elférnek a magyarok mellettük:)

Az igazság az, az utóbbi időben valahogy kívánom, hogy néha magyaros receptet készítsek. Amikor majd ez a blog leáll, vagy a másik blog, mert ami elkezdődik, annak be is kell fejeződnie valamikor..akkor lehet szerkesztek görög nyelven egy magyar konyha blogot. Csak hogy nehogy nyugton hagyjam a családom, mindig legyenek kísérleti nyúl szerepben:)

Virslis kifli ..megint (Λουκανικοπιτάκια)

Már rengetegszer készítettem és írtam is róla. Most kipróbáltam egy másik fajta tésztát, amit Limara-nál találtam. Habár a tészta majdnem ugyanolyan mint amit én szoktam készíteni, mintha ez mégis jobban ízlett volna mindenkinek. 

Névnapi ebéd 2. folytatás: Citromtorta (Τάρτα λεμονιού)

A citromtorta egy linzer alapba öntött citromkrém, lehűtve. Nagyon nagyon finom, annak ellenére, hogy a kinézetele nem különleges. Igaz én nem díszítettem semmivel. Lehet mandulás alapot sütni neki, gondolom az finomabb  mint az egyszerű. Igaziból én is azt akartam, mert van itthon mandulabelem, de valahogy útközben kiment a fejemből, így maradt az egyszerű linzertorta alap. 

Gondolom mindenki tudja, de aki esetleg nem, annak elmondom, hogy ezt a fajta omlós tésztát úgy kell összegyúrni, hogy lehetőleg egyáltalán ne érjünk hozzá kézzel, vagy ha igen, csak az utolsó percekben, éppen csak annyira, hogy a végső labdát megformázzuk, amelyet aztán nyújtás előtt a hűtőbe kell tennünk minim 1 órára.

Névnapi ebéd folytatás - szendvicskenyér (Μπόμπα)

A szendvicskenyérhez az itt "bomba"-nak nevezett kerek, magas kenyér lenne az igazi, de sajnos itt vidéken ilyet nem sütnek, nekem meg nincs semmiféle formám, amiben ilyet készíthetnék. Így hát maradt a toast (szendvics) kenyér megoldás, úgy, hogy 2 kis emeletet készítve, tortának nézzen ki az alkotás. Ez egy rém egyszerű kaja, viszont nagyon látványos, nem utolsósorban finom és bármilyen ünnepi vagy zsúrasztalon megállja a helyét, szóval nagyon ajánlom mindenkinek.

Névnapi ebéd (céklaleves, vendégkenyér, fasírt rolád..)

Ma egy kedves barát-házaspárt hívtam meg ebédre, mivel tegnap névnapom volt és nem akartam, hogy megint csak úgy eltűnjön ez a nap a süllyesztőben, mint minden évben. A görögök nagyon odafigyelnek a névnapokra, de ez majdnem kizárólagosan olyan nevek napjait jelenti, melyek valamelyik szentnek a nevei. Mivel Ágnes, görögül Ágni, nem volt szent csak mártír, így le se t.. ezt a napot. Van aki elé véletlenül mégis naptár kerül ezen a jeles napon:), vannak olyanok akik rádióban hallják és így eszükbe jut, de úgy általában semmi. Mivel a téli ünnepek alatt eléggé lefárasztjuk magunkat anyagilag, testileg, és általában plusz kilókkal is ékeskedünk, ezért nem is igen bánom, hogy nem kell megint zabálni. Most viszont úgy gondoltam, jó alkalom visszahívni ezt a házaspárt, mert nagyon rajtam volt a sor.

Megmaradt mézes stangli felhasználása (Τούρτα μελομακάρονο)

Görögországban élő magyar társam ajánlotta a receptet. A legtöbb családban a téli ünnepek után marad meg mézes stangli (melomakarono). Ezeket Andrea a következőképpen hasznosította: